KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Harold Pinter (1930-2008)
MAGYAR MŰHELY
• Kovács András Bálint: A negyedik dimenzió A Sátántangó tizenöt éve
• Mátyás Péter: A kamaszkor útvesztői Beszélgetés Sopsits Árpáddal
• Kolozsi László: Mindenki a magáét
CRICHTON
• Beregi Tamás: Crichton-próféciák Michael Crichton
AUSZTRÁLIA
• Varró Attila: A szivárványon túl Ausztrál vadnyugat
BLAXPLOITATION
• Vágvölgyi B. András: Büszkék és feketék Blaxploitation – Sweet Sweetback…
• Teszár Dávid: Egy elfeledett szuperhős Jim Kelly
FESZTIVÁL
• Klág Dávid: Re-animátor Anilogue
• Báron György: Vissza Afrikába Karthágó
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Magnum nélkül Elcserélt életek; Gran Torino
• Mátyás Győző: Az idő fonákja Benjamin Button különös élete
MOZI
• Schreiber András: Milk
• Vajda Judit: A kuszkusz titka
• Nevelős Zoltán: A szabadság útjai
• Alföldi Nóra: Melegkonyha
• Pápai Zsolt: A látogató
• Tüske Zsuzsanna: Vérvonal
• Forgács Nóra Kinga: Profi bérgyilkost keresünk
• Varró Attila: Az igenember
• Baski Sándor: Valkűr
• Parádi Orsolya: Volt
• Sepsi László: Spirit – A sikító város
• Teszár Dávid: Wonderful Days
• Vincze Teréz: Te, aki élsz
DVD
• Géczi Zoltán: A bosszú
• Tosoki Gyula: Az örökös
• Varga Zoltán: Trapéz
• Pápai Zsolt: És Isten megteremté a nőt
• Horeczky Krisztina: Halálos glamúr Csillogás
FESZTIVÁL
• Hámori György: Papírvilág, gyurmaemberek Anilogue-interjúk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Meg - Az őscápa

Baski Sándor

The Meg – amerikai, 2018. Rendezte: Jon Turteltaub. Írta: Steve Alten regényéből Dean Georgaris, Jon Hoeber és Erich Hoeber. Kép: Tom Stern. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Jason Statham (Jonas), Li Bingbing (Suyin), Winston Chao (Zhang), Rainn Wilson (Morris), Ruby Rose (Jaxx). Gyártó: Gravity Pictures / Apelles Entertainment / Maeday Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 113 perc.

 

Spielberg (al)műfajteremtő klasszikusának máig töretlen kultuszát és a horrorban utazó producerek témaérzékenységét ismerve egészen meglepő, hogy minden idők legfélelmetesebb tengeri ragadozója, az óriásfogú cápa nem foglalhatta még el méltó helyét a filmes szörnypantheonban King Kong és Godzilla mellett, mert kizárólag a trashgyártó szakmunkások mertek eddig hozzányúlni (lásd a Gyilkos cápák 3.: Őslények tengerét és a The Asylum féle Mega Shark-sorozatot.) A popkulturális köztudatba ez a kétmillió éve kihalt cápa Steve Alten 1997-ben kiadott regényével került be, a nyilván a Jurassic Park sikere által is ihletett Meg: A Novel of Deep Terror megfilmesítési jogai azonnal el is keltek, de hiába látott fantáziát a projektben George Clooney-tól Del Torón át Jan de Bontig több nagy név, 19 év kellett hozzá, hogy elkészüljön az adaptáció.

A producerek csökkenő ambícióit és elvárásait tökéletesen jelzi, hogy végül az A-kategóriás sztárnak még fénykorában sem nevezhető Jason Statham lett a főszereplő, a rendezői székbe pedig az a Jon Turteltaub (Jég veled!, A nemzet aranya) került, akinek a neve egyet jelent a tisztes középszerrel. A Meg is tökéletesen középutas: technikailag, a trükkök minőségét illetően megközelíti a legnagyobb blockbusterek színvonalát, miközben a történet és a karakterek kidolgozottságát illetően csak kevéssel emelkedik a trashverziók fölé. A filmbe ölt dollármilliók nyoma meglátszik, ahogy az is, hogy büdzséjét nagyrészt a kínai koproducercég teremtette elő, fontos szerepet és dialógusidőt kapnak ennél fogva a kínai szereplők, ami egy Délkelet-Ázsia partjainál játszódó történet esetében még indokolható is. Az már kevésbé, hogy a nemzetközi jegybevételek maximalizálásának érdekében végül korhatárosra vágták a filmet, így a közhelyes dramaturgiai megoldásokért, az elcsépelt jump scare-ekért és az általános iskolás biológiai ismeretekkel is kiszűrhető blődségekért sajnos a tengert vörösre színező vér és a leszakadó végtagok bűnösen szórakoztató látványa sem kárpótolhatja a nézőt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13816