KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/január
BRIT NOIR
• Kovács Marcell: Fekete szurok Brit noir
• Sepsi László: Férfitársaságban Guy Ritchie gengszterfilmjei
FRED KELEMEN
• Forgách András: Hattyú szénhalmon Fred Kelemen
• Csillag Márton: Az ember árnyéka Beszélgetés Fred Kelemennel
NÉMET ÓLOMIDŐK
• Földényi F. László: Törékeny önismeret A Baader–Meinhof-ügy
IZRAEL MOZIJA
• Kolozsi László: A harag földje Izraeli filmek
• Gorácz Anikó: Filmterápia Libanoni keringő
TRUFFAUT ÉS TATI
• Ádám Péter: A férfi, aki szerette a mozit François Truffaut – 4. rész
• Bikácsy Gergely: Hulot úr évszázada Jacques Tati, a marslakó
FORGATÓKÖNYV
• Krigler Gábor: Sorvezetők A filmírás oktatása
• Baski Sándor: Adaptáció Hogyan írjunk közönségfilmet?
MOBILTÉVÉ, NETMOZI
• Deák Dániel: Tévézzünk a hálóban! Net-tévé
• Schreiber András: A kalauzhal tudathasadása Maroktévé, mobilmozi
• Gorácz Anikó: Eljövendő e-jövő Net-mozi
KRITIKA
• Hungler Tímea: Anno Domina Báthory
• N. N.: Filmek Báthory Erzsébetről
• Csillag Márton: Az előző rész tartalmából Valami Amerika 2.
MOZI
• Varró Attila: A hercegnő
• Vajda Judit: Mexikói képeslap
• Kolozsi László: Cselek
• Baski Sándor: Veszélyes Bangkok
• Sepsi László: A zsaruk becsülete
• Tüske Zsuzsanna: Nők
• Fekete Tamás: A törvény gyilkosa
• Pápai Zsolt: Transsiberia
• Klág Dávid: Rec
• Kárpáti György: Halálos közellenség 1-2
• Forgács Nóra Kinga: Frost/Nixon
• Nevelős Zoltán: Sukiyaki Western Django
• Géczi Zoltán: Vexille
DVD
• Pápai Zsolt: A tolvaj
• Alföldi Nóra: Áramlat
• Varga Zoltán: Psycho II, Psycho III
• Varró Attila: A repülő guillotine

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kung Fu Panda

Varró Attila

Kung Fu Panda – amerikai, 2008. Rendezte: Mark Osborne és John Stevenson. Írta: Ethan Reiff és Cyrus Voris történetéből Jonathan Aibel és Glenn Berger. Kép: Yong Duk Jhun. Zene: John Powell és Hans Zimmer. Gyártó: DreamWorks Animation / Pacific Data Images (PDI). Forgalmazó: UIP Duna. Feliratos. 88 perc.

 

Mióta az elmúlt bő tíz esztendőben a keleti harcművészeti filmek hagyományos wire-fu, azaz dróton rángatott kung fu koreográfiája komoly változáson ment át, és immár a dominánssá váló digitális átrajzolás következtében inkább illik rá a wired-fu („drót nélküli kung fu”) elnevezés, várható volt: a komoly témahiányban szenvedő hollywoodi állatos-digitális animáció előbb-utóbb lecsap a Shaolin sasokra, sárkányokra és sáskákra. A cápavadász bohóchalak és szörföző pingvinek hagyományához híven a választott sportjában hasonlóan alacsony eséllyel induló pandának jutott a főszerep a két műfaj közt tátongó szakadék áthidalásában: Po korpulens, fekete-fehér alakjában a hagyományos animáció által kedvelt kerekded formák randevúzhatnak a legmodernebb komputer-animáció vívmányaival.

A lusta, falánk pandamackó rögös útja az ősi templom kiképzőtermeitől a rettegett leopárdharcossal vívott megmérettetésig a wuxia-filmek körében hihetetlenül népszerű kiképzés-meséket adaptálja hibátlanul a „rút kikacsa”-típusú Disney-fejlődéstörténetek (Dumbótól Lecsóig) cselekménymenetéhez: így hát Po-nak nem leszámolnia kell régi énjével, hanem megtalálni a defektusában rejlő személyes hatalmat – ezúttal méretes elefántfül helyett tekintélyes mackóhas segít az égbe szállni. A rajzfilm írói egyértelműen a CGI mozgásanimáció gazdag tárházának minél gyakoribb szemléltetéséhez szabták a forgatókönyvet, így kapunk klasszikus kínai tekercsképeket idéző harcos álomjelenetet, elszánt párbajt az utolsó rizsgombócért, és ezért festik a shaolin kung fu öt alapstílusát jelentő állatparkot a hagyománynál változatosabbra (a tigris, daru és kígyó mellett a sárkányt majomra, a leopárdot sáskára cserélve). A végeredmény nem is annyira több generációt megcélzó gyerekmese, mint inkább játékos látványkavalkád, ahol a humoros dialógok hivatottak átsegíteni a nem létező sztorit egyik pazar kivitelezésű harcjelenettől a másikig. A Kung Fu Panda a Dreamworks ezredfordulós válasza a Disney-féle Micimackóra: körülbelül ilyen lenne ma a Pinokkió, frissen a Páncélba zárt szellem cethalából.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9426