KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Cyd Charisse (1921-2008)
• N. N.: A Lorna csendje nyerte el az EP filmdíját
JAPÁN '68
• Vágvölgyi B. András: Erósz és mészárlás
• Stőhr Lóránt: A fantázia forradalma Oshima, Terayama, Wakamatsu
• Varró Attila: Pandemónium Mozi Art Theatre Guild
PAUL NEWMAN
• Takács Ferenc: A bilincs és a mosoly Paul Newman
CARPENTER
• Varga Zoltán: Szörnytársaságban John Carpenter műfajai
• Dargay Marcell: Miki egér és a minimalizmus Carpenter filmzenéi
VELENCE
• Schubert Gusztáv: A díjbirkózó szíve Velence
TRUFFAUT
• Ádám Péter: François Truffaut – 3. rész A férfi, aki szerette a mozit
EMBER JUDIT
• Fekete Ibolya: A legbetiltottabb Ember Judit
• Bikácsy Gergely: Újmagyar siralmak Ember Judit
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: A talkshow-paradoxon Késő esti beszélgetőműsorok Amerikában
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Helyben hagyva Moveast Nemzetközi Filmfesztivál
KRITIKA
• Kolozsi László: Szétfoszlik és elpereg Fövenyóra
• Báron György: Poppy és Scottie autóba ül Hajrá, boldogság!
• Barotányi Zoltán: Az ember, aki hol volt, hol nem volt A félelem hatalma; Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
• Vajda Judit: Vétkesek közt cinkos Lorna csendje
• Tüske Zsuzsanna: Női kontroll Kaméleon
MOZI
• Nevelős Zoltán: Égető bizonyíték
• Schreiber András: Vicky Cristina Barcelona
• Kolozsi László: Érzékeny pont
• Parádi Orsolya: Kínzó együttlét
• Forgács Nóra Kinga: Good
• Varró Attila: A quantum csendje
• Tüske Zsuzsanna: Kínzó közelség
• Donáth Mirjam: Szikraváros
• Baski Sándor: Nói Albinói
• Vajda Judit: Csíkos pizsamás fiú
• Klág Dávid: Film Noir
• Sepsi László: Hazugságok hálója
• Csillag Márton: Csereüvegek
• Pápai Zsolt: Jack, Jack
DVD
• Varga Zoltán: David Cronenberg korai filmjei
• Alföldi Nóra: Holtak naplója
• Pápai Zsolt: Az őrület fészke
• Géczi Zoltán: A sógun szamurájai

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!

Gáti Péter

 

Hétről hétre azt tapasztalva, hogy az amerikai filmipar dönpingtermékeit egyre készségesebben fogadja be a hazai forgalmazás, valószínűleg már nincs sok értelme e filmek nívótlanságát és bárgyú sztorizását ostorozó kritikáknak. A 20. század művészete, a film az ezredforduló közeledtével – úgy tűnik – soha nem sejtett mélyrepülésbe kezdett: klipekből összehányt képhalmaz, gyorsfogyasztásra gyártott celluloid-hamburger lett az egykori csoda, a mozgókép. A tengerentúli mindenhatóság egyeduralmát jól példázza, hogy az „amerikai álomnak” minden korosztályra van érvényes filmváltozata. A siker, karrier, pénz szentháromságát megéneklő, felnőtteknek szánt variáns mellett gőzerővel jelent meg a gyermek- és ifjúsági változat is, többnyire vígjátéki formában. Hercig és öntudatos amerikai mini-felnőttek állják itt a sarat, derekasan birkóznak meg az előttük tornyosuló gondokkal, hogy azután tizennyolc éven alulira hangszerelt formában ők is elnyerjék méltó jutalmukat: az élet egyetlen értelmét, a sikert.

Stephen Herek rendező munkája – mely ijesztően hasonlít a Reszkessetek betörők! és a Belevaló papapótló című komédiákra – számomra ennek az amerikai édes álomnak a szomorú, ad usum Delphini olvasta. Még csak hagyján, hogy az ausztráliai vakációra utazó mama 7–18 éves korú kis- és nagykamasz gyermekeit, szám szerint ötöt, olyan bébicsőszre hagyományozza, aki a gyűrődést és a mai fiatalság másságát elviselni képtelen, s ettől jobblétre szenderül. Ami viszont ezek után következik – apró, jól kitalált és „ülő” helyzetkomikumok dacára –, az elképesztően uniformizált amerikai eszményképet sugall. A történet szerint ugyanis a családfői szerepet kényszerből magára vállaló 18 éves nagylány – korát letagadva – munkát keres, majd fokozatosan mind sikeresebb divatszakember lesz, amolyan igazi felnőtt. Akinek minden bejön és miután rájön a befutottság ízére, nyilvánvalóan felhagy majd a kócos tiniálmok kergetésével. Hát ilyen manapság az amerikai álom kiskorúaknak szóló üzenete, amilyen nyilván a világ élvonalához mindenben felzárkózni áhítozó Közép-Európában is értő és követni kész szívekre talál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/11 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4246