Papírmozi

A halál angyalai

Papírmozi

Kránicz Bence

Dampyr, Dylan Dog és Dragonero után újabb és talán a legfontosabb débetűs olasz képregényhős jutott el a magyar olvasókhoz. Ezzel a műfaji választék is kiszélesedett: az Olaszországban 1962 óta futó, itthon válogatott epizódokkal bemutatkozó Diabolikban nem fantasy vagy bűnügyi horrortörténetek jelennek meg, hanem egy mesterbűnöző kalandjai. Önbíráskodó antihőse révén a sorozat meghonosította a fumetti neri alzsánerét: a címszereplő nemcsak gátlástalan tolvaj – nagyvonalú stílusa és csavaros tervei miatt Arsène Lupin rokona –, hanem magánnyomozó és hóhér is, aki rendre leszámol a nála nagyobb gazemberekkel.

Diabolikot két milánói nővér, a könyvkiadóként, szerkesztőként dolgozó Angela és Luciana Giussani találta ki, az első írók üzleti megközelítése pedig meg is látszik a szérián. Teremtményük a tökéletes plebejus hős: a Mission: Impossible sorozatban visszaköszönő, élethű maszkjai miatt Diaboliknak bejárása van az arisztokrácia köreibe, és folyton leleplezi sötét üzelmeiket. A gazdagok megérdemlik, hogy kirabolják őket, olykor pedig az életükkel kell fizetniük bűneikért, a környezetszennyezéssel (a Mérgek szigete című epizódban) vagy gyerekpornó terjesztésével (a Szörnyek rejtekhelye fejezetben) együtt elkövetett gyilkosságokért. Az oldalanként két-három képpanelből álló, gyorsan olvasható történetek lendületesek, egyszerűek és kegyetlenek – az olasz tömegkultúra jellegzetes darabjaként a Diabolik minden értelemben olcsó, de voltaképpen ellenállhatatlan.

Ahogy Európában Diabolik, úgy Amerikában a Fenegyerek kalandjaiban is eljött a pont, amikor a főhős akut társadalmi problémákkal szembesült. Daredevil karakterét a szuperhősképregényekbe csempészett közéleti reflexiók alapvetően átformálták a nyolcvanas években. Ebben Frank Millernek jutott úttörő szerep, aki előbb rajzolóként, majd íróként is átvette a sorozatot, címszereplőjét pedig a felhőkarcolók tetejéről talajközelbe hozta. Az Újjászületés című, 1986-ban – vagyis Miller korszakos jelentőségű Batman-képregényével, A sötét lovag visszatérrel egy évben – megjelent Fenegyerek-történetben voltaképpen a zord világ gyűri maga alá a főhőst, amikor volt szerelme, a drogfüggővé vált Karen Page egy adag heroinért cserébe árulja el a szuperhős valódi nevét. Ellensége, a Vezér ezek után módszeresen tönkreteszi és kis híján az őrületbe taszítja Matt Murdockot, aki szó szerint és jelképesen is mélyre merül, hogy aztán bosszút állhasson.

A történet színhelye, a New York-i Hell’s Kitchen Miller megközelítésében szinte semmiben nem különbözik későbbi sorozata, a Sin City címadó városától: a bűn, a korrupció és a szenvedés minden háztömböt megmételyez. Noha ez a hard-boiled szemlélet a paródia határán billeg, Miller dramaturgiai érzéke ma is lenyűgöző. Rajzolóként pedig saját tökéletes helyettesét, David Mazzuchellit instruálhatta, aki a panelkezelés, a testek dinamikus mozgatása és a fény-árnyék hatások tekintetében is híven alkalmazkodott Miller stílusához, hogy aztán az egy évvel később, ugyancsak közösen készített Batman: Első évet már határozottabban a saját képére formálja. Bár a szuperhősműfajtól az Újjászületés után nem sokkal mindkét alkotó elbúcsúzott, itt még erejük teljében készítették el azt a Fenegyerek-történetet, amely a mai napig a legfontosabb referenciapontot jelenti a sorozat alkotói számára.

Miller Fenegyerekéhez hasonlóan Neil Gaiman Sandmanje is a nyolcvanas évek jellegzetes figurája: az álmok ura, akinek posztmodern történeteiben antik és kortárs mítoszok, pop- és elitkultúra keveredik. A sikerrel az író lehetőséget kapott rá, hogy kibővítse a Sandman világát, így jelenhettek meg saját füzetei a széria egyik legnépszerűbb karakterének, Halálnak is. A véletlenül sem kaszásként, inkább kedves, kissé elvarázsolt fiatal nőként ábrázolt figura végső feladata egyértelmű, ezért saját történeteiben is a háttérbe húzódik, és elnézően figyeli a halandók gyarlóságait. A magyarul megjelent album tartalmazza Gaiman összes Halál-képregényét, köztük két háromrészes sorozatot: az egyikben egy halálvágyas kamaszfiú, a másikban egy elhidegülőben lévő leszbikus pár tagjai az igazi főszereplők. Az író szokása szerint részvéttel és szeretettel kezeli esendő karaktereit, emiatt érezhetjük úgy, hogy újraolvasni is érdemes ezeket a gazdag és okos történeteket.

Mario Gomboli és mások: Diabolik 1-3. Fekete-fehér, puhafedeles, részenként 124 oldal. Kiadó: Anagram.

Frank Miller – David Mazzuchelli: Fenegyerek – Újjászületés. Színes, keményfedeles, 192 oldal. Kiadó: Hachette.

Neil Gaiman – Chris Bachalo és mások: Death – Halál. Színes, keményfedeles, 312 oldal. Kiadó: Fumax.

Kránicz Bence

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 64-64. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13899

Cikk értékelése:

szavazat: 0 átlag: -