|
|
|
MoziMi vagyunk a legjobbak!Jankovics Márton
Vi är bäst! – svéd, 2013. Rendezte: Lukas Moodysson. Írta: Coco Moodysson
képregénye alapján Lukas Moodysson. Kép: Ulf Brantas. Szereplők: Mira
Barkhammar (bobo), Mira Grosin (Karen), Liv LeMoyne (Hedvig), Jonathan
Salomonsson (Elis). Gyártó: Memfis Film / Film i Vast. Forgalmazó: Vertigo
Média Kft. Feliratos. 102 perc.
Lukas Moodysson már első nagyjátékfilmjével
demonstrálta, hogy a tinédzserlét kihívásait nemcsak az Amerikai pite harsány műfaji öntőformájában lehet filmre vinni. A
tizenévesek autonóm, saját keringési pályákkal bíró univerzumát bájos humorral
és érzékeny kisrealizmussal feltáró Redvás
Åmål jól mutatta, hogy a kamaszkor
az önkeresés kitüntetett időszaka, nem pedig a paradicsomi gyerekkort a
felelősségteljes felnőttkorral összekötő zavaros átmenet, melyen a lehető
leghamarabb át kell evickélni. Innen nézve sokszor épp a felnőttek
kompromisszumokba fásult világa tűnik abszurdnak és értelmetlennek.
A rendező feleségének
képregényéből adaptált Mi vagyunk a
legjobbak! visszatér ehhez a látásmódhoz, és ugyanabban a keresetlen
stílusban ábrázolja kiskamasz hőseinek szívmelengető, ám viszontagságos
útkeresését, mint az 1999-es debütfilm. A zene, ami Moodysson filmjeiben eddig
is a karakterek identitásképzésének egyik legfőbb eleme volt, ezúttal előlép a
hangkulisszák takarásából, és cselekményszervező szerepet kap. A társadalmi
szokások hatalma ellen fiús kinézettel tüntető Bobo és Klara ugyanis már nem
pusztán szobájukban bömböltetik kedvenc dalaikat, hanem saját punkbandát
alapítanak, melybe később beveszik a keresztény családból származó, jól nevelt
(és kitűnően gitározó, éneklő) Hedviget is. A zenekar fejlődésének és végső
megmérettetésének központi szála köré fonódik a lényegi történet, amely a három
lány egyre elmélyülő barátságáról szól. Ezt a köteléket nem bomlaszthatja fel
sem a szülők és iskolatársak értetlenkedése, sem a fiúkon való marakodás, sem
pedig az Isten létezésével kapcsolatos világnézeti különbségek.
Moodysson ezúttal sem
erőszakolja bele az életet egy túlzottan célirányos elbeszélés keretei közé: a
komótosan és kissé tétován haladó, epizodikus cselekmény bőven hagy teret a
kiskamaszok személyiségformáló mélázásának és kreatív csapongásának. Ehhez
járul hozzá a természetes, mindenféle manírt nélkülöző színészi játék, mely
elengedhetetlen az improvizatív jelenetek hitelességéhez. A nagy drámai
végkifejlet helyett a rendező ezúttal is apró, hétköznapi happy enddel ereszti
útjára a lányokat, melyet outsider-létük nyilvános felvállalásának katarzisa
hoz el számukra, akárcsak a Redvás Åmålban. A vidéki ifjúsági
házban kavart kis botránnyal rácáfolnak a punk halálhírére, és megbizonyosodnak
róla, hogy bármit is gondoljon a világ, tényleg ők a legjobbak.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 164 átlag: 5.44 |
 |
|
|
|
