KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/szeptember
ÁLOMFILMEK
• Pintér Judit: Fellini – Oniricon Az álmok könyve
• Pápai Zsolt: Fellini az Álomgyárban Kétszer Nyolc és fél
• Bácsvári Kornélia: Se te, se én, se szél, se lombok Lorca: egy enigmatikus év
BATMAN-LEGENDÁRIUM
• Varró Attila: Ketten az elme vidámparkjában Arkham elmegyógyintézet
• Varga Zoltán: Batman: változatok a sötét lovagra Az érme két oldala
• Géczi Zoltán: Pokolbéli víg perceink Hellboy II
MARS-MISSZIÓ
• Hirsch Tibor: Sóhajok bolygója Földi Mars-utazás – 2. rész
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: …de övéi nem fogadták be Delta
• Schreiber András: Poperett, városklip Friss hangok
• Örkény István: Nyertesként hagytam el a hadszínteret Groteszk forgatókönyvre
LENGYEL '68
• Pályi András: Démoni idők Lengyel ’68
DASSIN / RUSSELL
• Tüske Zsuzsanna: Idegenből idegenbe Jules Dassin
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Arrivederci amore, ohajó Udine
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Lakk az arcán Sztárok fakanállal
KRITIKA
• Schreiber András: Faltól falig A zóna
• Vajda Judit: A hatás alatt álló nő Szerelem magyarázat nélkül
• Kolozsi László: Tanár úr a cracken Fél Nelson
MOZI
• Csillag Márton: Dan és a szerelem
• Vajda Judit: Szerzők
• Forgács Nóra Kinga: Miss Pettigrew nagy napja
• Tüske Zsuzsanna: Jelenetek két házasságból
• Nevelős Zoltán: Szex telefonhívásra
• Kárpáti György: Trópusi vihar
• Sepsi László: Üresfejű
• Baski Sándor: ZseniKém – Az ügynök haláli
• Varró Attila: Utazás a Föld középpontja felé
• Klág Dávid: Múmia 3.
DVD
• Varga Zoltán: Luis Buñuel Trilógiája
• Pápai Zsolt: Apu vad napjai
• Klág Dávid: A Káosz birodalma
• Géczi Zoltán: Ninja Scroll

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Két szerető

Vajda Judit

Two Lovers – amerikai, 2008. Rendezte: James Gray. Írta: James Gray és Ric Menello. Kép: Joaquín Baca-Asay. Zene: Dana Sano. Szereplők: Joaquin Phoenix (Leonard Kraditor), Gwyneth Paltrow (Michelle Rausch), Vinessa Shaw (Sandra Cohen), Moni Moshonov (Reuben Kraditor), Isabella Rossellini (Ruth Kraditor). Gyártó: 2929 Productions / Tempesta Films. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 110 perc.

 

James Gray rendező korábbi bűnfilmjei (Kis Odessza, A bűn állomásai, Az éjszaka urai) cselekményét is az érzelmesebb végéről fogta meg (így sokkal inkább melodrámaként, mint krimiként működtek), nem túl meglepő hát, hogy ezúttal egy szerelmes filmmel jelentkezik. A helyszín most is Brooklyn, Brighton Beach, a társadalmi hátteret újfent egy etnikai közösség nyújtja, a főszereplő pedig ismét Joaquin Phoenix – a Két szerető azonban mindezek ellenére is meglepetést okoz.

A mű ugyanis nem egyetlen, magabiztos tollvonással megrajzolt nagyívű dráma (amint azt a direktor korábbi munkái alapján várnánk), hanem hétköznapi történések során kibontakozó, kifejezetten földhözragadt történet. Drámai csúcspontok helyett bizarr eseményeket látunk, amelyekben az alkotók színészi helyzetgyakorlatokra emlékeztető szituációkat teremtenek (és ezekben a színészek legtöbbször jól is teljesítenek – ha valami, akkor ez a film egyik legnagyobb erénye). Ennek a dedramatizálásnak köszönhetően ugyanakkor a néző úgy érezheti, hogy lát ugyan lényeges dolgokat, de mintha kimaradna pár lépés, kiesne néhány jelenet, ami megvilágíthatná a történéseket, ettől pedig a film szaggatottá és lélektanilag kissé motiválatlanná válik – mintha csak a vázlat került volna a vászonra, nem pedig maga a végeredmény. A két nő (egy problémás, érdekesebb és egy ideális, ám unalmasabb) közt vergődő főhős összetett karakterét figyelve (aki egyszer esetlen kamaszként viselkedik, máskor viszont magabiztos parkett ördöge) nem tudunk szabadulni attól az érzéstől, hogy ilyen lenne Woody Allen (és egy Woody Allen-film), ha melankolikus lenne. Ráadásul a két női alaptípussal zajló különféle helyzeteket variáló darab még a mester Melinda és Melinda című opusával is összecseng – sőt egy érdekes fordulattal a végén Graynek még a kétféle befejezés is összejön.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9926