KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/szeptember
ÁLOMFILMEK
• Pintér Judit: Fellini – Oniricon Az álmok könyve
• Pápai Zsolt: Fellini az Álomgyárban Kétszer Nyolc és fél
• Bácsvári Kornélia: Se te, se én, se szél, se lombok Lorca: egy enigmatikus év
BATMAN-LEGENDÁRIUM
• Varró Attila: Ketten az elme vidámparkjában Arkham elmegyógyintézet
• Varga Zoltán: Batman: változatok a sötét lovagra Az érme két oldala
• Géczi Zoltán: Pokolbéli víg perceink Hellboy II
MARS-MISSZIÓ
• Hirsch Tibor: Sóhajok bolygója Földi Mars-utazás – 2. rész
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: …de övéi nem fogadták be Delta
• Schreiber András: Poperett, városklip Friss hangok
• Örkény István: Nyertesként hagytam el a hadszínteret Groteszk forgatókönyvre
LENGYEL '68
• Pályi András: Démoni idők Lengyel ’68
DASSIN / RUSSELL
• Tüske Zsuzsanna: Idegenből idegenbe Jules Dassin
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Arrivederci amore, ohajó Udine
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Lakk az arcán Sztárok fakanállal
KRITIKA
• Schreiber András: Faltól falig A zóna
• Vajda Judit: A hatás alatt álló nő Szerelem magyarázat nélkül
• Kolozsi László: Tanár úr a cracken Fél Nelson
MOZI
• Csillag Márton: Dan és a szerelem
• Vajda Judit: Szerzők
• Forgács Nóra Kinga: Miss Pettigrew nagy napja
• Tüske Zsuzsanna: Jelenetek két házasságból
• Nevelős Zoltán: Szex telefonhívásra
• Kárpáti György: Trópusi vihar
• Sepsi László: Üresfejű
• Baski Sándor: ZseniKém – Az ügynök haláli
• Varró Attila: Utazás a Föld középpontja felé
• Klág Dávid: Múmia 3.
DVD
• Varga Zoltán: Luis Buñuel Trilógiája
• Pápai Zsolt: Apu vad napjai
• Klág Dávid: A Káosz birodalma
• Géczi Zoltán: Ninja Scroll

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Könyörtelenek

Tosoki Gyula

 

Bátorságra vall egy kortárs rendező részéről, ha olyan, neves alkotók által korábban már többször és alaposan kitárgyalt témához nyúl, mint az egész világot modellező diákkollégiumban tomboló erőszak vizsgálata, azonban – a svéd Könyörtelenek ezt mutatja – művészi értelemben akár kifizetődő is lehet a vállalkozás. A Könyörtelenek eredeti címe (Gonosz) nyilván A Legyek Urára utal, a film azonban inkább a bő három évtizede született nevezetesebb kóterdrámákkal rokon. Részben Volker Schlöndorff Az ifjú Törlessére emlékeztet, hiszen itt is a diákok terrorja áll a középpontban, részben Lindsay Anderson If…-jét idézi, ugyanis az intézményesült erőszakról szól.

Mikael Hafström rendező jó érzékkel csúsztatja egymásra a Törless és az If… alapkoncepcióját, amikor az oktatók részéről hallgatólagosan elfogadott diákterror mechanizmusait vizsgálja. A rendező leleménye továbbá, hogy míg a történetvezetéssel és a formanyelvi megoldásokkal egyaránt adózik napjaink retródivatjának, nem elégszik meg a számára mintaként szolgáló művek újrafelmondásával, hanem markáns karaktereket teremtve, atmoszférikus környezetrajzzal operálva és sajátos, sokszor igen bizarr szituációkat felvázolva beszéli el a sztorit. Amely, mi tagadás, korántsem rendhagyó. Eriket, a nehéz természetű kamaszt katatón agresszivitása miatt kicsapják a gimnáziumból, de kap egy újabb esélyt a külvilágtól elzárt elitiskolában. Itt azonban nem oldódnak meg a problémái, egykori főkutyából alkutyává lecsúszva hosszú önfegyelem-tréning vár rá a fizikai és pszichikai agresszió fojtogató légkörében.

A Könyörtelenek csaknem végig következetesen építkezik, bár a mérlegen ront a cselekménybe kevéssé szervesülő, a masszív társadalomkritikai tónust tompító végkifejlet. Hősével, Erikkel szemben Hafström direktor mintha szemernyit hajlana a kompromisszumos megoldásokra: kérdés, hogy a jog és a törvény diadalát zengő, igaz, a hurráoptimizmustól azért távol álló befejezést valóban a rendező jogállamiságba vetett szilárd hite, avagy valami más, például a nézettség növelését célzó szándék indokolta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2403