KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/szeptember
ÁLOMFILMEK
• Pintér Judit: Fellini – Oniricon Az álmok könyve
• Pápai Zsolt: Fellini az Álomgyárban Kétszer Nyolc és fél
• Bácsvári Kornélia: Se te, se én, se szél, se lombok Lorca: egy enigmatikus év
BATMAN-LEGENDÁRIUM
• Varró Attila: Ketten az elme vidámparkjában Arkham elmegyógyintézet
• Varga Zoltán: Batman: változatok a sötét lovagra Az érme két oldala
• Géczi Zoltán: Pokolbéli víg perceink Hellboy II
MARS-MISSZIÓ
• Hirsch Tibor: Sóhajok bolygója Földi Mars-utazás – 2. rész
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: …de övéi nem fogadták be Delta
• Schreiber András: Poperett, városklip Friss hangok
• Örkény István: Nyertesként hagytam el a hadszínteret Groteszk forgatókönyvre
LENGYEL '68
• Pályi András: Démoni idők Lengyel ’68
DASSIN / RUSSELL
• Tüske Zsuzsanna: Idegenből idegenbe Jules Dassin
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Arrivederci amore, ohajó Udine
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Lakk az arcán Sztárok fakanállal
KRITIKA
• Schreiber András: Faltól falig A zóna
• Vajda Judit: A hatás alatt álló nő Szerelem magyarázat nélkül
• Kolozsi László: Tanár úr a cracken Fél Nelson
MOZI
• Csillag Márton: Dan és a szerelem
• Vajda Judit: Szerzők
• Forgács Nóra Kinga: Miss Pettigrew nagy napja
• Tüske Zsuzsanna: Jelenetek két házasságból
• Nevelős Zoltán: Szex telefonhívásra
• Kárpáti György: Trópusi vihar
• Sepsi László: Üresfejű
• Baski Sándor: ZseniKém – Az ügynök haláli
• Varró Attila: Utazás a Föld középpontja felé
• Klág Dávid: Múmia 3.
DVD
• Varga Zoltán: Luis Buñuel Trilógiája
• Pápai Zsolt: Apu vad napjai
• Klág Dávid: A Káosz birodalma
• Géczi Zoltán: Ninja Scroll

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az aranypinty

Pethő Réka

Pethő Réka

The Goldfinch – amerikai, 2019. Rendezte: John Crowley. Írta: Donna Tartt regényéből Peter Straughan. Kép: Roger Deakins. Zene: Trevor Gureckis. Szereplők: Ansel Elgort (Theo), Nicole Kidman (Mrs. Barbour), Jeffrey Wright (Hobie), Luke Wilson (Larry), Oakes Fegley (fiatal Theo). Gyártó: Amazon Studios / Color Force. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 149 perc.

 

Egy fejlődéstörténetet bemutató regényben több minden történik, mint ami a cselekményben megvalósul, ám ha egy ilyen könyv 800 oldalas, mint Donna Tartt Az aranypintye esetében, akkor eseményekből sincs hiány. Ahhoz, hogy a történet filmen is egységes maradjon, az adaptációnak ki kell választania ezek közül a legfontosabbakat, ám jelen esetben hiába a két és fél órás játékidő, a cselekmény korrekt elmesélésén kívül másra nem futotta.

Az aranypinty Theo coming-of-age története: a fiú a történet elején, 13 éves korában egy múzeumbeli robbantás során elveszíti édesanyját. Hősünk túléli a merényletet, és elvisz a helyszínről egy különösen értékes festményt, amelyet aztán évekig őriz. A festménynek a történet végén lesz fontos szerepe, addig azonban egymást követik a fordulatok: Theo előbb egy szerető családhoz kerül, később magához veszi részeges apja, míg végül annál a bútor restaurátornál köt ki, akit a robbantás kapcsán ismert meg. Fiatal felnőttként beáll pártfogója mellé dolgozni: a helyreállítás során jelentősen kipótolt korabeli bútorokat teljesen eredetiként értékesíti, amivel jelentősen fellendíti az üzletet. Kicsit hamisít, de nem teljesen: épp, mint ez a film. Végigkövetjük Theo életének eseményeit, de John Crowley rendezésében a főhős idegen karakter marad. Nem látjuk, hogyan éli meg mindazt, amin keresztülmegy, mit jelent számára a festmény állandó és titkos jelenléte az életében, és milyen volt viszonya az anyjával, akinek gyásza nem múló fájdalmas pont az életében.

Az aranypinty szépen felmondott, igényesen kivitelezett adaptáció jól átgondolt szerkezettel és kiváló színészi alakításokkal, ám mindezek ellenére mélység nélküli, üres váz marad. Óvatoskodó ábrázolásmódja könnyen fogyasztható, felszínes terméket hoz létre, amely úgy hat, mint amikor valaki elmeséli, miről szól Donna Tartt regénye, de odáig már nem jut el, hogy kifejtse, miért érdemes elolvasni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14295