KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pintér Judit: Dino Risi (1916–2008)
CSEH '68
• Bikácsy Gergely: Gyöngyök a mélyben Prágai tavasz
• Dániel Ferenc: Fülledt napok Cseh-magyar ’68-ban
CANNES
• Létay Vera: Szép, új világdokumentum Cannes
MARS-MISSZIÓ
• Hirsch Tibor: Sóhajok bolygója Földi Mars-utazás – 1. rész
KEN RUSSELL
• Baski Sándor: A bálványromboló tisztelet Ken Russell művészportréi
POLANSKI
• Mátyás Péter: A trubadúr halála Roman Polanski: Zsákutca
• Ardai Zoltán: Vissza a gardróbhoz Polanski démonai
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Másik Magyarország Beszélgetés Mészáros Mártával és Pataki Évával
• Gorácz Anikó: Ijesztő diagnózis Art-mozik helyzete
TELEVÍZÓ
• Liska János: Többismeretlenes egyenlet MTV – közpénzek
FESZTIVÁL
• Báron György: A köztes tér Isztambul
• Gorácz Anikó: A félhold árnyékában Harmadik világ
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Trabant Turbo Az ígéret szép szó
MOZI
• Donáth Mirjam: Mrs. Ratcliffe forradalma
• Kovács Marcell: Az esemény
• Varró Attila: Mély harapás
• Tüske Zsuzsanna: Mamma Mia
• Vajda Judit: Árnyékok
• Parádi Orsolya: Csak egy csók
• Klág Dávid: Hancock
• Alföldi Nóra: Ne szórakozz Zohannal
• Csillag Márton: Wall-E
DVD
• Kovács Marcell: Utazás Darjeelingbe
• Vajdovich Györgyi: Krrish
• Vincze Teréz: Veronika kettős élete
• Pápai Zsolt: Az asszony az asszony / Alphaville

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mindennapi kenyerünk

Vajda Judit

Unser täglich Brot – német, 2005. Rendezte és írta: Nikolaus Geyrhalter. Kép: Nikolaus Geyrhalter. Szereplők: Claus Hanzen Petz (Claus), Arkadiusz Rydellek (Arkadiusz), Barbara Hinz (Barbara), Renata Wypclow (Renata). Gyártó: Nikolaus Geyrhalter Filmproduktion / 3Sat / Austrian Filmistitut. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 92 perc.

 

A Mindennapi kenyerünk, Nikolaus Geyrhalter dokumentumfilmje nehéz darab: dialógus, szöveg és bármiféle kísérőzene nélkül mutatja be a tenyésztés és termesztés nagyüzemi folyamatait: azt, ahogy a csirkéből és a disznóból hús lesz, illetve TV-paprikát és kígyóubit varázsolnak elő az üvegházból vagy a fóliák alól. Kevés kivételtől (néhány valóban véres és kegyetlen jelenettől) eltekinte azonban mindez semmilyen érzelmet nem vált ki belőlünk. A legtöbb munkafolyamatra ugyanis a tökéletes profizmus, a gondosan kidolgozott hatékonyság a jellemző. A nagyüzemi vágóhíd steril látványa sokkal kevésbé véres és megrázó, mint egy vidéki disznóölésé, a gyümölcsszüretelésben pedig végképp semmi felháborító nincs – éppen ezért a néző elbizonytalanodik: mit is akar neki mindezzel a rendező mondani?

Habár a Miatyánkból kiemelt cím arra utal, az alkotó valamilyen üzenetet akar közvetíteni, a mű kifejezetten oktatófilm jellegű jeleneteit nézve ez erősen kétségessé válik. Geyrhalter becsületes pozíciót vesz fel: nem akar befolyásolni, laissez faire módon meghagyja a szabad döntés jogát a nézőnek, ez azonban egyszersmind azt is jelenti, hogy kicsit olyan, mintha egyáltalán nem akarna semmilyen hatást sem kiváltani. A film néhány emlékezetes képsorát nézve (például amikor a képmező bal oldalán még élnek a csirkék, a jobb oldalon pedig már halottak) ugyan elmerenghetünk azon, hogy egy vágóhídi állat mikor szűnik meg élőlény és mikor kezd el tárgy lenni (mert egyértelműen nem akkor, amikor meghal, hanem sokkal korábban – ha valami, akkor ez kiderül a Mindennapi kenyerünkből), efféle elmélkedésre azonban egy kiadósabb rövid dokumentumfilm is ugyanilyen alkalmas lett volna. A végén már annyira mechanikus és monoton a különféle, ám jellegüknél fogva rendkívül hasonló cselekvések bemutatása, hogy körülbelül a játékidő felétől már csak olyasféle gondolatokat vált ki belőlünk, amik akár köldöknézés közben is eszünkbe jutnának. Talán fontos, hogy megnézzük, amit Geyrhalter mutatni akar, másfél órát azonban kár elrabolni emiatt a nézők idejéből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9225