KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: Sidney Pollack (1934–2008)
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: Finom vonal, tiszta vonal Szuperhősök reneszánsza
• Zsubori Anna: Mi lenne, ha mindenki szuper lenne? A hősök evolúciója
• Géczi Zoltán: Maszk mögött az embert A szupermen-biznisz
• Baski Sándor: Civilek a pályán Hősök
REÁLFANTASZTIKUM
• Schubert Gusztáv: Űrreál Arthur C. Clarke kozmosza
• Schreiber András: A mi kis univerzumunk Magyar sci-fi
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 2. rész
• Radics Viktória: Az idő puszta misztikuma Von Höfler vagyok
KEN RUSSELL
• Varga Zoltán: A gyönyör összeesküvője Ken Russell műfaji provokációi
TELEVÍZÓ
• Deák Dániel: Geller a kanálban A kiválasztott
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Elátkozott veteránok Titanic: Amerika felfedezése
• Klág Dávid: És a gyerekek játszanak tovább Titanic: Tajtékos napok
MEDIAWAVE
• Körösi Zoltán: Szúnyogok és űrmalacok Mediawave
KRITIKA
• Vajda Judit: Meditációs gyakorlat A nagy csend
• Stőhr Lóránt: Kötött oldás Blueberry Nights
• Nevelős Zoltán: Apáról fiúra Indiana Jones és a kristálykoponya királysága
MOZI
• Teszár Dávid: Perfect Blue
• Hungler Tímea: Szex és New York
• Vajda Judit: Guca!
• Kolozsi László: Szerelem másképp
• Fekete Tamás: A hihetetlen Hulk
• Schreiber András: Narnia krónikája – Caspian herceg
• Tüske Zsuzsanna: A banki meló
• Parádi Orsolya: Baby Mama
• Varró Attila: Kung Fu Panda
DVD
• Pápai Zsolt: Mielőtt az ördög rád talál
• Kovács Marcell: A gazdatest
• Alföldi Nóra: Fido – Hasznos a zombi a háznál
• Klág Dávid: Festeni gyerekjáték

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Frequency

Bori Erzsébet

 

Akárhonnan nézem, a Frequency kapitális baromság, ehhez képest „a film heteken keresztül az amerikai toplista 3. helyén állt. Ez alatt az idő alatt népszerűsége és bevételei gyakorlatilag nem csökkentek, ezzel az év legstabilabban futó sikerfilmjévé vált”. Ez a közlés bőségesen elegendő ahhoz, hogy elvegye a kritikus vicces kedvét.

Van tehát egy amerikai mintacsalád a hatvanas években. A papa tűzoltó, aki napra nap élete kockáztatásával harcba indul a vörös kakas ellen, míg egyszer hősi halott nem lesz belőle. Harminc évvel később a fia – aki egyfelől rendőrként viszi tovább a családi vonalat, másfelől harminchat éves koráig sem tudta feldolgozni az apa elvesztésének traumáját – babrálni kezd egy régi rádióval, és kisvártatva azon kapja magát, hogy a harminc éve halott apjával társalog. Mire elszabadul a pokol, a fiú előbb a jövőből megakadályozza a papa halálát, majd viszontszolgálatot kér: a papa segítsen megállítani és leleplezni egy azóta is felderítetlen sorozatgyilkosság tettesét. A múlt megváltoztatása viszont megkavarja a jövőt, a tűzből kimentett családfő kis híján villamosszékbe jut, közben közös erővel veszélybe sodorják az anya/feleség életét, majd egymást kelletik kölcsönösen oda-vissza, múltban-jövőben megmenteniük.

A néző hovatovább úgy érzi magát, mintha egy brainstormingra váltott volna jegyet, csapkodja a térdét a nevetéstől, amíg bele nem veri a könyökét a karfába, és rá nem ébred, hogy ez itt egy mozi, sőt egy film, amelyben a fékezhetetlen alkotók minden agyament ötlete megvalósult.

De mi lehet a titok? Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a Frequency nem ám afféle kultúrmocsok, amit az olcsó szórakozásnak kijáró megbecsüléssel díjaz a nagyérdemű. Hanem csupa fennkölt érték és érzelem, ami csak a hit, remény, szeretet/Isten, haza, család mentén leírható. Ez volna hát a nagy találmány, Hollywood erkölcsi megújhodása, a széles közönségnek ajánlott (kiskorúaknak csak szülői kísérettel), családi vérontós film. És megint egyszer Emmerichek (most egy Toby meg egy Noah) jöttek, hogy szóljanak az amerikaiak szívéből és szívéhez. És nem beletaláltak?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3033