KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Szilágyi Ákos: Alekszandr Trosin (1942–2008)
• S. A. : Kateřina Pošová (1930–2008)
PÁRIZS '68
• Ádám Péter: A forradalom illuzionistái
• Kovács András Bálint: Mozipravda Godard ’68
• Jancsó Miklós: Zsebünkben a bölcsek köve
BÓDY GÁBOR
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 1. rész
KEN RUSSELL
• Takács Ferenc: A megfilmesített filmgyűlölő D. H. Lawrence a moziban
BACSÓ PÉTER
• Muhi Klára: Rendszerek és bűnbakok Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Báron György: Te rongyos élet... Bacsókönyv
INDIANA JONES
• Beregi Tamás: A régész, aki kalandor volt Indiana Jones visszatért
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Arcjáték Futball a tévében
• Deák Dániel: Leértékelt sorsok Az igazság ára
FESZTIVÁL
• Nóvé Béla: Színpompás szürke fény Tampere
• Kemény György: Képdzsungel Minden mozi!
• Andor Tamás: Tehenek az olajmezőn Dialektus 2008
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Fényes kövek Shine a Light
• Csillag Márton: Rókabőr Kis Vuk
MOZI
• Kolozsi László: Párizs, szeretlek…
• Vajda Judit: A másik Boleyn lány
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer
• Teszár Dávid: Cyborg vagyok, amúgy minden oké
• Donáth Mirjam: Karamell
• Pápai Zsolt: Erőszakik
• Schreiber András: Gyilkosság online
• Kovács Marcell: Vasember
• Varró Attila: Totál Turbó
DVD
• Csillag Márton: Ó, testvér, merre visz utad?
• Alföldi Nóra: Nulladik óra
• Klág Dávid: Halott férfi nem hord zakót
• Pápai Zsolt: Csalók

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Amit tudni akarsz a szexről (de sosem merted megkérdezni)

Gáti Péter

Woody Allen filmjei ellentmondanak annak a filmvígjátékkal kapcsolatos alapigazságnak, hogy a humor forrása nem lehet a csupasz szóvicc, a szakadatlan adomázás. A szemüveges kisember folyton csak beszél, sőt kibeszél filmjeiből, egyenesen nekünk, és előttünk figurázza ki önmagát. Kényszeredetten vagy önként, de mi sem tehetünk mást, mint hogy vele röhögünk legfontosabb közös dolgainkon – az életen, a halálon és a szexualitáson. Freud, akinek neve oly gyakran hangzik el filmjeiben, a tabuként tisztelt ösztönöket határozatlanságukban nagyszerű mitikus lényeknek nevezte. Allen finoman intellektuális humorának éppen az a lényege, hogy nem ismer el tabukat, kényes témákat. Eltökéltségének bizonyítására nem is találhatott volna alkalmasabb területet a szexnél, ami mítosz és tabu egyszerre. Allen meggyőződése szerint úgy lehet felszabadulni a tilos kínzó parancsa alól, hogy mindent meg kell próbálni kimondani, például a szexualitásról.

„Ha csak egy néző is boldogtalanabb valamelyik filmem után, akkor úgy érzem: jó munkát végeztem” – így évődik Woody Allen. Igen, a néző legalábbis tanácstalan, mert hozzászokott a tabukkal való együttéléshez, és ez az elgondolkodtató blaszfémikus illetlenség meghökkenti.

A magyar néző Woody Allennel kapcsolatban abba a furcsa helyzetbe kényszerült, hogy elkészülésük idejével ellentétes, fordított sorrendben látja filmjeit. Így fedezhetünk fel „mostani” alkotásában olyan motívumokat, amelyeknek teljes értékű változatát a későbbi Annie Hallban és a Manhattanben már láthattuk. Ez a filmje ugyanis nem hasonlít eddigi munkáira. Egyrészt formailag más ez a film, mint a későbbi alkotásai: hét, blikkfangos című, szexuális témájú epizódból áll, a megszokott egybefüggő történet helyett. Másrészt tartalmilag más, hiszen szex sci-fi, apró tévé-geg, Boccaccio stílusára emlékeztető középkori epizód és a szodómiáról szóló, polgárpukkasztó részlet egyaránt helyet kapott benne. Ez a film olyannak mutatja Woody Allent, akinek személyiségéhez mintha nem illenék a hagyományos filmvígjáték. Itt még jobban bízik az ötletben, a látvány humorában, mint szarkasztikus szóvicceiben, itt még belefeledkezik a meghökkentő történetek felvezetésébe, és nem hagy lehetőséget arra, hogy a figurák és jelenségek mögé nézzünk. Az elhangzó szavaknak, megleshető gesztusoknak csak ritkán érezzük a későbbi filmjeiben rendre megcsodált többértelműségét. Elnagyolt és kidolgozatlan ötletváltozatokat láthatunk, amelyek közt kevés az igazán értékes. Persze azért akad! Feledhetetlen, ahogy Woody Allen pápaszemes udvari bolondként ironizál, vagy ahogy gondolkodó spermát alakítva „munkaköri kötelességén” filozofál. A filmrendező Woody Allen azonban ezúttal is jó érzékkel egyensúlyoz az ízléses és ízléstelen vékony határmezsgyéjén.

Végeredményben egy nagy művész ujjgyakorlatait sem árt néha látni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6492