KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Szilágyi Ákos: Alekszandr Trosin (1942–2008)
• S. A. : Kateřina Pošová (1930–2008)
PÁRIZS '68
• Ádám Péter: A forradalom illuzionistái
• Kovács András Bálint: Mozipravda Godard ’68
• Jancsó Miklós: Zsebünkben a bölcsek köve
BÓDY GÁBOR
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 1. rész
KEN RUSSELL
• Takács Ferenc: A megfilmesített filmgyűlölő D. H. Lawrence a moziban
BACSÓ PÉTER
• Muhi Klára: Rendszerek és bűnbakok Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Báron György: Te rongyos élet... Bacsókönyv
INDIANA JONES
• Beregi Tamás: A régész, aki kalandor volt Indiana Jones visszatért
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Arcjáték Futball a tévében
• Deák Dániel: Leértékelt sorsok Az igazság ára
FESZTIVÁL
• Nóvé Béla: Színpompás szürke fény Tampere
• Kemény György: Képdzsungel Minden mozi!
• Andor Tamás: Tehenek az olajmezőn Dialektus 2008
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Fényes kövek Shine a Light
• Csillag Márton: Rókabőr Kis Vuk
MOZI
• Kolozsi László: Párizs, szeretlek…
• Vajda Judit: A másik Boleyn lány
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer
• Teszár Dávid: Cyborg vagyok, amúgy minden oké
• Donáth Mirjam: Karamell
• Pápai Zsolt: Erőszakik
• Schreiber András: Gyilkosság online
• Kovács Marcell: Vasember
• Varró Attila: Totál Turbó
DVD
• Csillag Márton: Ó, testvér, merre visz utad?
• Alföldi Nóra: Nulladik óra
• Klág Dávid: Halott férfi nem hord zakót
• Pápai Zsolt: Csalók

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az angol, aki dombra ment fel, de hegyről jött le

Vidovszky György

A film hosszú címe nem más, mint egy kedves angol úriember neve. Abban a különös walesi faluban keresztelték el így, ahol a sok Williams, Evans vagy Morgan nevű embert hasonlóan frappáns megkülönböztető jelzővel láttak el: Telefonfülke Williams, Hentes Evans, vagy Kanos Morgan. A walesiek nemcsak a névadásban bizonyultak ennyire leleményesnek, hanem abban is, hogy miképp lehet a természet megváltoztatásával kimagasló eredményeket elérni...

Az első világháború derekán két leszerelt angol katonatiszt azt a feladatot kapja, hogy mérjenek le pontosan néhány walesi hegyet. Útjuk első állomásán egy Flynnon Graty nevű magaslat szakszerű és alapos megmérése azonban a falu számára is nem várt megmérettetést jelent. Ugyanis ha ,,monumentális” büszkeségük ezer lábnál több, akkor jogosan illeti a hegy elnevezés, de ha kevesebb, akkor szégyenszemre csak dombként kerülhet a Brit Birodalom katonai térképére. A háború nemzetközi problémái mögött eltörpülő walesi hegy-kérdés óriássá nő az érintettek szemében. A két precíz angol a walesiek túláradó vendégszeretetét szenvedi, míg a falu – Isten teremtő szerepét átvéve – a magasba tör.

Az ügyesen építkező vígjátékban a szellemesre sikerült karakterek mellett egy szellemi magaslatokkal éppen nem bővelkedő, de felemelő történet örvendezteti meg a nézőt. A kiszámítható fordulatokat a váltások gyorsasága, a helyzetek abszurditása és a rendező által teremtett világ kedvessége teszi élményszerűvé. A film pontosan adagolt ízléses humorában minden a meglepetés erejével képes hatni, amíg van a cselekményben, a karakterekben új és különös. De ahogy egyre épül a hegy, úgy gyengül a nézőben a nevetési inger. Az angolok szórakoztatására érkező hölgy és Mr. Anson (Hugh Grant) között szövődő szerelem pedig a kiüresedett szerelmi sémák és a képi giccs elhatalmasodását jelenti a filmben. A Keserű méz és a Négy esküvő, egy temetés című filmekből ismert Hugh Grant ismét olyan angolt alakít, aki jólneveltsége miatt határozatlan és esetlen. A film utolsó harmadában már ez a különben kitűnő karakter is kevésnek bizonyul, inkább csak elnéző szemlélői vagyunk – a faluval közös – szenvedésének. A konfliktusok kisimítása, a célok megvalósítása éppen az azokban rejlő poénokat semmisíti meg. A rendező – ellentétben a film főhősével – „hegyre ment fel, de dombról jött le”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=39