KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Szilágyi Ákos: Alekszandr Trosin (1942–2008)
• S. A. : Kateřina Pošová (1930–2008)
PÁRIZS '68
• Ádám Péter: A forradalom illuzionistái
• Kovács András Bálint: Mozipravda Godard ’68
• Jancsó Miklós: Zsebünkben a bölcsek köve
BÓDY GÁBOR
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 1. rész
KEN RUSSELL
• Takács Ferenc: A megfilmesített filmgyűlölő D. H. Lawrence a moziban
BACSÓ PÉTER
• Muhi Klára: Rendszerek és bűnbakok Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Báron György: Te rongyos élet... Bacsókönyv
INDIANA JONES
• Beregi Tamás: A régész, aki kalandor volt Indiana Jones visszatért
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Arcjáték Futball a tévében
• Deák Dániel: Leértékelt sorsok Az igazság ára
FESZTIVÁL
• Nóvé Béla: Színpompás szürke fény Tampere
• Kemény György: Képdzsungel Minden mozi!
• Andor Tamás: Tehenek az olajmezőn Dialektus 2008
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Fényes kövek Shine a Light
• Csillag Márton: Rókabőr Kis Vuk
MOZI
• Kolozsi László: Párizs, szeretlek…
• Vajda Judit: A másik Boleyn lány
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer
• Teszár Dávid: Cyborg vagyok, amúgy minden oké
• Donáth Mirjam: Karamell
• Pápai Zsolt: Erőszakik
• Schreiber András: Gyilkosság online
• Kovács Marcell: Vasember
• Varró Attila: Totál Turbó
DVD
• Csillag Márton: Ó, testvér, merre visz utad?
• Alföldi Nóra: Nulladik óra
• Klág Dávid: Halott férfi nem hord zakót
• Pápai Zsolt: Csalók

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A felejtés bére

Pápai Zsolt

Philip K. Dicket, a posztmodern sci-fi-irodalom zsenijét egész életében foglalkoztatta az a kérdés, hogy miként lehetséges letéríteni a történelmet haladási irányáról, azaz realizálható-e a jelenben az emberiség múlt- és jövőbeli sorsának felülírása. Dick efféle – elsősorban ontológiai irányultságú – kérdések iránti vonzalma újabban egyre gyakrabban találkozik Hollywoodnak a világ elveszejtésére szövetkezett erők, illetve az azokat pacifikáló hősfigurák iránti érdeklődésével, nem véletlen hát, hogy az immáron több mint húsz éve halott, és életében példátlanul sikertelen író mostanában az Álomgyár egyik kurrens szerzője, akinek műveit elsővonalbeli rendezők kísérlik meg adaptálni.

Legutóbb Spielberg csupaszította le egyszerű thrillerré Dick egyik rétegzettebb írását (Különvélemény), most John Woo próbálkozik hasonlóval. A felejtés bérének története több korábbi Dick-adaptációra is emlékeztet, Az emlékmást idézi a protagonista memóriájának törlésével beizzó alapkonfliktus, a Különvéleményt pedig az előre elrendeltetett jövő újraépítésének problematikája. Michael Jennings komputerzsenit multik szerződtetik szupertitkos munkákra, melyek elvégzése után törlik emlékeit, hogy ne adhassa ki a cégtitkokat. Soha nem is vizsgálódik az egyes feladatokhoz kötődő emlékei után, azonban amikor élete egyik zsíros megbízatást követően különös tényekkel szembesül, nekilát a rendelkezésre álló kevéske mozaikból rekonstruálni múltját, és e művelet közben a világ létét veszélyeztető szörnyű konspirációra bukkan.

A felejtés bérének alkotói csupán egy izgalmas és fordulatos történetet kívántak elmondani, így a filmnek nem sok köze van Dickhez, ahogy a rendező, John Woo korábbi munkáihoz sem: a direktor igyekezett minimumra szorítani a nevével összenőtt műfaj, a heroic bloodshed leleményeinek alkalmazását: néhány mexikói felállás, egy-két apró trükk az amúgy konvencionálisra hangszerelt akciójelenetek közben, ez bizony nem sok. Woo – aki mellesleg producerként is jegyzi a filmet – belátta, hogy az általa feltalált műfajnak befellegzett, és beállt a tisztes hollywoodi iparosok közé. Kérdés, hogy jól döntött-e, még akkor is, ha közöttük nincs nála kiválóbb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1846