KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Szilágyi Ákos: Alekszandr Trosin (1942–2008)
• S. A. : Kateřina Pošová (1930–2008)
PÁRIZS '68
• Ádám Péter: A forradalom illuzionistái
• Kovács András Bálint: Mozipravda Godard ’68
• Jancsó Miklós: Zsebünkben a bölcsek köve
BÓDY GÁBOR
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 1. rész
KEN RUSSELL
• Takács Ferenc: A megfilmesített filmgyűlölő D. H. Lawrence a moziban
BACSÓ PÉTER
• Muhi Klára: Rendszerek és bűnbakok Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Báron György: Te rongyos élet... Bacsókönyv
INDIANA JONES
• Beregi Tamás: A régész, aki kalandor volt Indiana Jones visszatért
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Arcjáték Futball a tévében
• Deák Dániel: Leértékelt sorsok Az igazság ára
FESZTIVÁL
• Nóvé Béla: Színpompás szürke fény Tampere
• Kemény György: Képdzsungel Minden mozi!
• Andor Tamás: Tehenek az olajmezőn Dialektus 2008
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Fényes kövek Shine a Light
• Csillag Márton: Rókabőr Kis Vuk
MOZI
• Kolozsi László: Párizs, szeretlek…
• Vajda Judit: A másik Boleyn lány
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer
• Teszár Dávid: Cyborg vagyok, amúgy minden oké
• Donáth Mirjam: Karamell
• Pápai Zsolt: Erőszakik
• Schreiber András: Gyilkosság online
• Kovács Marcell: Vasember
• Varró Attila: Totál Turbó
DVD
• Csillag Márton: Ó, testvér, merre visz utad?
• Alföldi Nóra: Nulladik óra
• Klág Dávid: Halott férfi nem hord zakót
• Pápai Zsolt: Csalók

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Reno 911!

Mocskos zsaruk

Pernecker Dávid

Tíz éve ért véget a mai napig elképesztően tabudöntő Reno 911!.

 

A dokumentumfilmes formája ellenére erősen manipulált Zsaruk 1989-ben indult proto-valóságshowja bűnben fogant, a csúcspontra ért amerikai bűnözési hullámot azonban kritika megfogalmazása nélkül, katasztrófaturistaként lovagolta meg. A bulvárdokumentum-sorozat legnagyobb érdeme nyilván nem az, hogy manipulatív ostobaságával kikövezte az utat a Big Brother és fattyai számára, hanem hogy többtucatnyi évadon keresztül sulykolt autoritás-propagandája során olyan irreális képet festett a bűnüldözésről, hogy önmaga paródiájaként vált szinte kötelezően parodizálandóvá. Sokan űztek gúnyt a Zsarukból, de senki nem tette azt olyan öntörvényűen, sokkolóan, vakmerően provokatív és tabudöntögető módon, mint a Thomas Lennon, Robert Ben Garrant és Kerry Kenney-Silver által megálmodott, kultikussá vált Reno 911! (Zsaruk bevetésen), melynek eddigi utolsó, hatodik évada 10 éve ért véget. A Reno 911! elképesztően éles humorú epizódjaiban a Zsaruk tabloidvalósága a ’90-es évek nagyhatású brit áldokumentarista-sorozatainak (People Like Us, A hivatal, Operation Good Guys) jól bevált formátumában bűnös röhögőgörcsök közepette kap lángra. A Reno 911! szerzői (akik társaikkal együtt színészként olykor több idióta szerepben is brillíroznak) az áldokumentumfilmes stíluskeretek között improvizálva keltik életre „a világ legnagyobb kisvárosa”, a nevadai Reno leghülyébb seriffjeit, akik rendszeresen törik át a „negyedik falat”. Kiszólnak az operatőrnek azon háborogva, hogy a róluk készült sorozatban csak a legbénább megmozdulásaik láthatók, elterelik a figyelmét, ha épp rájárnak a lefoglalt kokainra, és a Zsaruk akciófétisére reflektálva próbálnak vagánykodni (remek slapstick lesz belőle). Ahogy a Reno 911! társulatának tagjai a Zsaruk struktúrájára rímelő szkeccs-jeleneteikben karaktereik imádni való retardáltságában lubickolva improvizálnak arcpirítóan trágár, időtlenül idézhető suttyóságokat, az nem csak a Zsaruk túl komolyan vett párbeszédeinek mutat be. A rögtönzés több mint a paródia eszköze a Reno 911!-ben, az improvizáció világot épít. A jelenetek körvonalai, alapszituációjuk, elejük-végük volt csak adott, ami köztük történik, az a szerzők és megannyi komikusbarátjuk egyszeri és megismételhetetlen műve, melynek köszönhetően a sorozat fiktív-alternatív Renója a tévétörténelem legtaplóbb, legszürreálisabb városává vált. Mintha kizárólag szivacsagyú crack-függők, beltenyésztett tahók, szexuális bűnözők, perverzek, eszelős prostik, kisstílű csalók, korrupt politikusok laknák a várost (melynek polgárai annyira imádták a sorozatot, hogy megmentésére aláírásgyűjtésbe kezdtek). Visszatérő vendégek ők, akik olykor egy-egy rövid jelenetben, máskor tartalmasabb cselekményszálak abszurd káoszában próbálják megúszni büntetésüket. A könnyen megkedvelhető törvényen kívüliek általában valamilyen röhejes módon lógnak meg a törvény őrei elől vagy épp a rendszer csődjeként kerülnek újra és újra szabadlábra (a legfrappánsabb jeleneteket a mai napig vetítik oktató céllal amerikai rendőrkapitányságok). A Reno 911! kitűnően értelmezhető szatíraként is, hiszen mégis milyen az a fent említett rendszer, melyben olyan amorális dilettánsok tartják fent a nem létező rendet, akik versenyt szerveznek maguk között kivégzésre – „ami olyan, mint a NASCAR, csak lehet tudni, hogy ki fog meghalni” – szóló helyjegyekért. Az nyeri a jegyeket, aki le tud tartóztatni valakit, aki parókát hord, van nála crack és/vagy van állat-tetoválása. Ha ez a valaki zsidó is, azért dupla pont jár. Miközben a politikai korrektség hulláma paralizálja a nagyvászon komédiáinak többségét, üdítő látni, hogy másfél évtizede készülhetett egy olyan sorozat, melyben mesteri komikusok rasszista, homofób, vallásokat, időseket és gyerekeket és fogyatékkal élőket nem kímélő éjfekete poénokkal bombázzák porig a mit sem változott, hipokrita, buta, agresszív, korlátolt amerikai idiokráciát és az általunk túlságosan is nagyra tartott úgynevezett „jó ízlést”. Ahogy pedig ezek a csodálatosan nyomorult seriffek mindenkire bármiért fegyvert fognak (sokszor egymásra is), ahogy próbálják elsumákolni vétkeiket, és ahogy tök részegen határkerítést húznak fel a mexikói bevándorlók visszatartására, úgy emelkedik a Reno 911! vérpezsdítően szatirikus paródiája profetikus magasságokba.

 

Zsaruk bevetésen (Reno 911!) – amerikai, 2003-2009. Kreátorok: Robert Ben Garrant, Thomas Lennon, Kerri Kenney-Silver. Szereplők: Thomas Lennon (Dangle), Robert Ben Garrant (Travis), Kerry Kenney-Silver (Trudy), Michael Patrick Jann (Rendező). Gyártó: Jersey Television / Comedy Central. 88 x 22 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14160