KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Szilágyi Ákos: Alekszandr Trosin (1942–2008)
• S. A. : Kateřina Pošová (1930–2008)
PÁRIZS '68
• Ádám Péter: A forradalom illuzionistái
• Kovács András Bálint: Mozipravda Godard ’68
• Jancsó Miklós: Zsebünkben a bölcsek köve
BÓDY GÁBOR
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 1. rész
KEN RUSSELL
• Takács Ferenc: A megfilmesített filmgyűlölő D. H. Lawrence a moziban
BACSÓ PÉTER
• Muhi Klára: Rendszerek és bűnbakok Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Báron György: Te rongyos élet... Bacsókönyv
INDIANA JONES
• Beregi Tamás: A régész, aki kalandor volt Indiana Jones visszatért
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Arcjáték Futball a tévében
• Deák Dániel: Leértékelt sorsok Az igazság ára
FESZTIVÁL
• Nóvé Béla: Színpompás szürke fény Tampere
• Kemény György: Képdzsungel Minden mozi!
• Andor Tamás: Tehenek az olajmezőn Dialektus 2008
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Fényes kövek Shine a Light
• Csillag Márton: Rókabőr Kis Vuk
MOZI
• Kolozsi László: Párizs, szeretlek…
• Vajda Judit: A másik Boleyn lány
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer
• Teszár Dávid: Cyborg vagyok, amúgy minden oké
• Donáth Mirjam: Karamell
• Pápai Zsolt: Erőszakik
• Schreiber András: Gyilkosság online
• Kovács Marcell: Vasember
• Varró Attila: Totál Turbó
DVD
• Csillag Márton: Ó, testvér, merre visz utad?
• Alföldi Nóra: Nulladik óra
• Klág Dávid: Halott férfi nem hord zakót
• Pápai Zsolt: Csalók

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A gyermek

Vajda Judit

The Hole in the Ground – ír, 2019. Rendezte: Lee Cronin. Írta: Stephen Shields és Lee Cronin. Kép: Tom Comerford. Zene: Stephen McKeon. Szereplők: Seána Kerslake (Sarah), James Quinn Markey (Chris), Kati Outinen (Noreen), Simone Kirby (Louise). Gyártó: Savage Productions / Bankside Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 91 perc.

 

A horror műfaj mindig is szoros kapcsolatot ápolt a család motívumával, és a gonosz által üldözött családoktól eljutott oda, amikor a család hordozza magában a gonoszt. A hippi korszak traumája ihlette klasszikusok (Ómen, Az ördögűző) még csak azt vetették fel, hogy saját gyermekünk szörnyeteg is lehet, a mai horrorfilmek viszont már beépítették magukba a XXI. század tapasztalatait is: manapság a szülőség egyre többet követel, egyre összetettebb, egyre túlgondoltabb, egyre nehezebb – és egyre gyakrabban kell egy embernek (általában az anyának) egyedül boldogulnia.

Miközben a tavalyi Örökség azt mutatta be, milyen nehéz megvédeni saját magunktól a gyermekeinket, a 2016-os Démonok között 2-ben pedig az apa hiánya majdnem ugyanolyan félelmetes volt, mint a szellem támadása, addig az ausztrál Babadook (2014) és a legfrissebb anyahorror, A gyermek azt fogalmazza meg, hogy a szeretett férj elvesztése milyen félelmetes élménnyé változtatja az anyaságot. Míg azonban a Babadookban a címszereplő rém volt a múltbeli tragédia, a feldolgozatlan gyász és az egyedülálló anyaság szimbóluma, A gyermekben az eleinte helikopterszülőként viselkedő anya (aki nemcsak azt tiltja meg gyerekének, hogy kimenjen egyedül a kertbe, de még leskelődik is utána) szemében saját fia válik félelmetessé – hogy a végére persze lelepleződjön az igazi szörny is.

Az ausztrál horrorszenzáció mellett az idei Mihez (továbbá Junghoz és Platónhoz) is kapcsolódó alkotás kevés szereplővel és kevés eszközzel dolgozik, igen finom jelzésekkel éri el, hogy higgyünk is, meg ne is a főhősnőnek abban a kérdésben, hogy a fia nem is a fia. Az ugyancsak a Babadookot idéző epilógus pedig rémségesen hitelesen fogalmazza meg, hogy a belőlünk táplálkozó vagy egyenesen bennünk lakozó szörnyet le lehet ugyan győzni, de attól még az élet egyedülálló szülőként sosem lesz könnyebb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14139