KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Szilágyi Ákos: Alekszandr Trosin (1942–2008)
• S. A. : Kateřina Pošová (1930–2008)
PÁRIZS '68
• Ádám Péter: A forradalom illuzionistái
• Kovács András Bálint: Mozipravda Godard ’68
• Jancsó Miklós: Zsebünkben a bölcsek köve
BÓDY GÁBOR
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 1. rész
KEN RUSSELL
• Takács Ferenc: A megfilmesített filmgyűlölő D. H. Lawrence a moziban
BACSÓ PÉTER
• Muhi Klára: Rendszerek és bűnbakok Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Báron György: Te rongyos élet... Bacsókönyv
INDIANA JONES
• Beregi Tamás: A régész, aki kalandor volt Indiana Jones visszatért
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Arcjáték Futball a tévében
• Deák Dániel: Leértékelt sorsok Az igazság ára
FESZTIVÁL
• Nóvé Béla: Színpompás szürke fény Tampere
• Kemény György: Képdzsungel Minden mozi!
• Andor Tamás: Tehenek az olajmezőn Dialektus 2008
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Fényes kövek Shine a Light
• Csillag Márton: Rókabőr Kis Vuk
MOZI
• Kolozsi László: Párizs, szeretlek…
• Vajda Judit: A másik Boleyn lány
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer
• Teszár Dávid: Cyborg vagyok, amúgy minden oké
• Donáth Mirjam: Karamell
• Pápai Zsolt: Erőszakik
• Schreiber András: Gyilkosság online
• Kovács Marcell: Vasember
• Varró Attila: Totál Turbó
DVD
• Csillag Márton: Ó, testvér, merre visz utad?
• Alföldi Nóra: Nulladik óra
• Klág Dávid: Halott férfi nem hord zakót
• Pápai Zsolt: Csalók

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

68 lepedő

Sepsi László

68 Kill – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Trent Haaga. Kép: Needham B. Smith. Zene: James Griffiths és Haim Frank Ilfman. Szereplők: Matthew Gray Gubler (Chip), AnnaLynne McCord (Liza), Alisha Boe (Violet), Sam Eidson (Dwayne). Gyártó: Snowfort Pictures / AMP. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos. 93 perc.

 

Mint minden valamirevaló exploitation, a Trománál edződött Trent Haaga filmje kaján érzéketlenséggel tenyerel bele egy korának közéletét izgalomban tartó botránytémába. Miközben az elmúlt évet a napvilágra került szexuális zaklatások híre és a Szolgálólány meséjének világsikere utalta, a 68 lepedő vérbő fekete komédiát kreál a filléres neo-noirok egyik kedvenc témájából, jelesül egy femme fatale biztatására végrehajtott, majd természetesen félrement rablásból. Ez nem volna különösebben meglepő húzás, ám a Bryan Smith azonos című kisregényét adaptáló forgatókönyvben minden nőnemű lény femme fatale, és a nemek közti viszony leginkább a hadiállapot fogalmával írható le, ahogy az alapvető fegyvernemek a szex, a pénz és a machete.

A 68 lepedő tutyimutyi főhősének – aki afféle átmenet a klasszikus noirok bűnbe csábult kisemberei és a kilencvenes évek slackerjei között – legfőbb jellemhibája, hogy képtelen nemet mondani a nőknek. Ám mielőtt a történet soviniszta tanmesévé silányulna a tökénél fogva rángott szegény fehér férfiról, Haaga a klasszikus Troma-receptet követve annyi perverz véglénnyel zsúfolja teli filmjét, hogy a kirajzolódó világban a manipulatív vérszomj a nőalakok részéről nem valamiféle természetbeli adottságnak, hanem az egyetlen lehetséges túlélési stratégiának tűnik. Mindezzel együtt a fókusz mindvégig a huszonéves tökfilkón marad, akinek ki kell lépnie kényelmes passzivitásából, ha túl akarja élni a címben jelzett 68 lepedőre fenekedő rosszarcúak ostromát: jellemző a film punkos politikai inkorrektségére, hogy eszmélését az érzékelteti, hogy elkezd női ruhát hordani. Miként a trash-szellemiségben fogant műveknél lenni szokott, a 68 lepedőnek is gondjai akadnak azzal, hogyan töltse ki a két extravagáns mészárlás közti játékidőt, de amikor újra megtalálja a ritmust és belelendül a kaszabolásba, felelőtlenül szórakoztató néznivaló.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13521