KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Szilágyi Ákos: Alekszandr Trosin (1942–2008)
• S. A. : Kateřina Pošová (1930–2008)
PÁRIZS '68
• Ádám Péter: A forradalom illuzionistái
• Kovács András Bálint: Mozipravda Godard ’68
• Jancsó Miklós: Zsebünkben a bölcsek köve
BÓDY GÁBOR
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 1. rész
KEN RUSSELL
• Takács Ferenc: A megfilmesített filmgyűlölő D. H. Lawrence a moziban
BACSÓ PÉTER
• Muhi Klára: Rendszerek és bűnbakok Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Báron György: Te rongyos élet... Bacsókönyv
INDIANA JONES
• Beregi Tamás: A régész, aki kalandor volt Indiana Jones visszatért
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Arcjáték Futball a tévében
• Deák Dániel: Leértékelt sorsok Az igazság ára
FESZTIVÁL
• Nóvé Béla: Színpompás szürke fény Tampere
• Kemény György: Képdzsungel Minden mozi!
• Andor Tamás: Tehenek az olajmezőn Dialektus 2008
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Fényes kövek Shine a Light
• Csillag Márton: Rókabőr Kis Vuk
MOZI
• Kolozsi László: Párizs, szeretlek…
• Vajda Judit: A másik Boleyn lány
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer
• Teszár Dávid: Cyborg vagyok, amúgy minden oké
• Donáth Mirjam: Karamell
• Pápai Zsolt: Erőszakik
• Schreiber András: Gyilkosság online
• Kovács Marcell: Vasember
• Varró Attila: Totál Turbó
DVD
• Csillag Márton: Ó, testvér, merre visz utad?
• Alföldi Nóra: Nulladik óra
• Klág Dávid: Halott férfi nem hord zakót
• Pápai Zsolt: Csalók

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Határsáv

Irodalmi trailerek

„Hamarosan a könyvesboltokban”

Baski Sándor

Tűnjön bármilyen abszurdnak is az ötlet, de tény: ma már az előzetesekhez is előzetesek készülnek. A hollywoodi stúdiók marketingkampányainak olyannyira kiemelt részét jelentik az audiovizuális kedvcsinálók, hogy a legjobban várt premierfilmek trailereit külön teaserek vezetik fel. Nem csoda, ha látva a filmelőzetesek sikerét, a könyvkiadók illetékeseiben is felmerült a gondolat: miért ne készülhetnének az irodalmi alkotásokhoz is trailerek?   

Az ötletet a konzervatívabb könyvfogyasztók talán ugyanolyan abszurdnak minősítik, mint az előzeteseket felvezető előzeteseket, noha nem nehéz érveket találni a „műfaj” létjogosultsága mellett. A legelső kérdés, amely a könyvtrailerekkel kapcsolatban felmerülhet, hogy miként kerül a csizma az asztalra, avagy miért kellene az írott szöveget mozgóképpel propagálni? Az olvasók jó része valójában eddig is részben a vizuális kedvcsináló – azaz a borító – alapján figyelt fel egy-egy könyvre. Másfelől az írók és a kiadók, amennyiben céljuk, hogy minél több példányt értékesítsenek, nem hagyhatják figyelmen kívül azt a tényt, hogy képkorszakban élünk – a különféle médiacsatornáknak és a képrögzítő eszközöknek köszönhetően egyre nagyobb teret nyer a vizuális kommunikáció.

A könyvtrailerek elgondolása tehát nem az ördögtől való, az adaptációs munkát azonban nem lehet megspórolni. A mai, standardizált filmelőzetesek formai és tartalmi sajátosságai hosszú évtizedek alatt alakultak ki, a (műfaji) könyvek trailereinek alkotói többnyire ezeket a szabályokat próbálják szolgai módon lemásolni, anélkül, hogy feltennék a kérdést, mi is a pontos cél. A másodvonalbeli színeszekkel vagy műkedvelő amatőrökkel forgatott, bombasztikus zenei aláfestéssel megtámogatott, a történetet klipszerű stílusban zanzásító előzetesek akár meg is győzhetik arról a nézőt, hogy a könyv története épp oly izgalmas, mint egy hollywoodi filmmé. Éppen csak azt nem tudják illusztrálni, hogy a sztorit miért pont szövegformában lenne érdemes fogyasztani. A néző joggal gondolhatja úgy: ha a reklámozott regény ennyire filmre kívánkozik, akkor talán érdemesebb megvárni a moziadaptációt.

Hasonló technikával készülnek, de egy fokkal elegánsabbak azok a könyvtrailerek, amelyek a történet szinopszisának ismertetése helyett csak a cselekmény egyik részletét – többnyire az alaphelyzetet – emelik ki, erős hangulatfestéssel, illetve azok, amelyek – valódi teaser gyanánt – szándékosan homályban tartják a nézőket. Krimik esetében akár működhet is ez a megoldás – a néző, ha válaszokat akar kapni a rejtélyekre, kénytelen megvenni a könyvet. A dilemma azonban ugyanaz, mint a klasszikus hollywoodi mintákat másoló könyvelőzeteseknél: mennyiben képesek ezek a vizuális kedvcsinálók reprezentálni az írott szöveget?

Az olvasás élménye alapjaiban különbözik a filmfogyasztás aktusától. Utóbbi esetben egy készen kapott, vizuálisan kidolgozott világba leshetünk bele, egy könyv esetében azonban, az író útmutatásai alapján, magunk építjük fel a fikció univerzumát. A látványos, legapróbb részletekig kidolgozott, a szereplőket markáns színészarcokkal megszemélyesítő könyvelőzetesek épp attól fosztják meg a reménybeli olvasót, ami az irodalom legnagyobb vonzereje: a képzelet szabadságától. Az ideális könyvtrailernek valójában nem, vagy nem elsősorban a történetet kellene eladnia, hanem az olvasás élményét, az adott mű hangulatát, stílusát lefordítania a vizualitás nyelvére.

A filmelőzeteseket gyakran vádolják azzal – nem minden alap nélkül –, hogy megvezetik a nézőket. Hitelességük mégsem vitatható el, hiszen a filmből vett képsorokat használják fel. Ugyanez – vagyis a szövegrészletek beépítése – a könyvtrailerek esetében még nem feltétlenül evidencia, noha a mű stílusát így lehet a legbiztosabban érzékeltetni. Tény, hogy a saját szövegét felolvasó író nem jelent lehengerlően izgalmas látványt, létezik azonban más megoldás is, amelyre a Thomas Pynchon Inherent Vice című noirjához forgatott előzetes jelenti a legjobb példát. Miközben a regény – az író által megszólaltatott – magánnyomozó narrátora mesél saját magáról és a helyről, ahol él, egy hangulatos montázst láthatunk a történet főbb helyszíneiről. A trailer duplán sikeres, hiszen úgy rántja be nézőjét a könyv és a főhős világába, hogy közben nem köti gúzsba a leendő olvasó képzeletét, ellenkezőleg: teret nyit számára.

A megfelelő egyensúlyt egyelőre kevés alkotó képes megtalálni – erről tanúskodnak a Prae.hu által meghirdetett első Jövőnéző könyvtrailer-versenyre beérkezett pályamunkák is. A fikciós művekhez sokan hollywoodi típusú előzeteseket forgattak, míg a spektrum másik végén a lírai kötetekhez készült artisztikusabb, kísérleti jellegű trailerek találhatóak. Utóbbiak közt akad több esztétikailag figyelemreméltó próbálkozás is, a kérdés csupán az, hogy elsődleges céljukat, a marketing funkciót is képesek-e betölteni. Abból ítélve, hogy ezek az alkotások általában jóval túllépik az előzetesek megszokott két és félperces időtartamát, legalábbis kétséges, hogy mennyire lennének hatékonyak a gyakorlatban.

A legjobb megoldást gyaníthatóan a Reanimation Stúdió találta meg. A Móra Könyvkiadó köteteihez készített előzeteseik rövidek (egyik sem hosszabb 60 másodpercnél), hűen reprezentálják a mesék világát (a könyvek illusztrációit fejlesztik animációvá), a célközönséghez szólnak (gyerekek narrálják őket) és maga a termék, vagyis a könyv is megjelenik bennük – a legtöbb pályázó a kreatív energiák szabadon engedése közben erről az apróságról megfeledkezett.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11202