KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Szilágyi Ákos: Alekszandr Trosin (1942–2008)
• S. A. : Kateřina Pošová (1930–2008)
PÁRIZS '68
• Ádám Péter: A forradalom illuzionistái
• Kovács András Bálint: Mozipravda Godard ’68
• Jancsó Miklós: Zsebünkben a bölcsek köve
BÓDY GÁBOR
• Forgách András: Sötét angyal Kerekasztal-beszélgetés Bódy Gáborról – 1. rész
KEN RUSSELL
• Takács Ferenc: A megfilmesített filmgyűlölő D. H. Lawrence a moziban
BACSÓ PÉTER
• Muhi Klára: Rendszerek és bűnbakok Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Báron György: Te rongyos élet... Bacsókönyv
INDIANA JONES
• Beregi Tamás: A régész, aki kalandor volt Indiana Jones visszatért
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Arcjáték Futball a tévében
• Deák Dániel: Leértékelt sorsok Az igazság ára
FESZTIVÁL
• Nóvé Béla: Színpompás szürke fény Tampere
• Kemény György: Képdzsungel Minden mozi!
• Andor Tamás: Tehenek az olajmezőn Dialektus 2008
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Fényes kövek Shine a Light
• Csillag Márton: Rókabőr Kis Vuk
MOZI
• Kolozsi László: Párizs, szeretlek…
• Vajda Judit: A másik Boleyn lány
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer
• Teszár Dávid: Cyborg vagyok, amúgy minden oké
• Donáth Mirjam: Karamell
• Pápai Zsolt: Erőszakik
• Schreiber András: Gyilkosság online
• Kovács Marcell: Vasember
• Varró Attila: Totál Turbó
DVD
• Csillag Márton: Ó, testvér, merre visz utad?
• Alföldi Nóra: Nulladik óra
• Klág Dávid: Halott férfi nem hord zakót
• Pápai Zsolt: Csalók

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szerelem művészete

Pálos Máté

L’art d’aimer – francia, 2011. Rendezte és írta: Emmanuel Mouret. Kép: Laurent Desmet. Szereplők: Emmanuel Mouret (Louis), Pascalle Arbillot (Zoé), Ariane Ascaride (Emmanuelle), François Cluzet (Achille), Julie Depardieu (Isabelle). Gyártó: Moby Dick Films / Partizan Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 86 perc.

A selyemsálas sármőrök és mosolygödröcskéik mögül fel-felpillantó könyvesbolti eladónők egy impresszionista tárlaton megejtett randevújával induló, majd a párkapcsolatok legbanálisabb konfliktusait vég nélküli párbeszédekben feloldó romantikus vígjáték-típus kliséi radikális „üzenetre” és kreatív formajátékokra adhatnak alkalmat, mint például Tykwer tavalyi furfangos ujjgyakorlatában, a Háromban, és egész életműveket lehet rájuk építeni, ahogy azt tette Woody Allen vagy Eric Rohmer. A meghatározó szerzői stílust nélkülöző, vasalás, netán barkácsolás közben is nézhető, kedves humorú műfaji filmek lényege az intellektualitás, az irónia és az erotikus utalások, helyzetek megfelelő arányában és a pergő, szellemes dialógokban rejlik. Ilyen ártalmatlan, az érdeklődést jobbára fenntartó film volt például a fél tucat romkomot maga mögött tudó színész-rendező-forgatókönyvíró Emmanuel Mouret 2009-es Csak egy csókja. A stílusában hasonló, de komolyabb hangvételű, népszerű francia színészeket szerepeltető és szélesebb közönségréteget célzó, fellengzős című A szerelem művészete azonban körülbelül annyira magabiztos, összeszedett, ötletes, ironikus és erotikus, mint egy fogszabályzós tinédzser az első házibuliján: a monomániásan a szex érzelmi következményeit boncolgató, semmitmondó idézetekkel elválasztott epizódokból kialakuló történetszálak teljesen véletlenszerűen találkoznak, vagy kerülik el egymást, a helyzetek pedig hol nem elég elrajzoltak egy komédiához, hol nem elég életszerűek a drámai hangütéshez. Így a filmben a szerelem művészete, mentesen minden erotikától, átgondolt dramaturgia és kidolgozott karakterek híján, a ropogós látványban, a felső középosztálybeli belvárosi, heteroszexuális harmincasok vacsoráiban, a vakító enteriőrök eleganciájában és a párizsi nevezetességek képeslap-romantikájában merül ki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10979