KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/május
AMERIKA '68
• Vágvölgyi B. András: Hosszú, forró évtized Amerika '68
• Pápai Zsolt: Az ideológia vége A hollywoodi film és az ellenkultúra
• Takács Ferenc: Mailer, halál, Amerika Norman Mailer, a lázadó
• Barna Imre: Honvágy-blues Ott sem vagyok
• Barotányi Zoltán: A gitár marad Protest-zene
ROBBE-GRILLET
• Janisch Attila: Útvesztő objektív megvilágításban Alain Robbe-Grillet
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
LENGYEL HISTÓRIÁK
• Kovács István: Lengyel Antigonék Katyń
• Pályi András: Éjszakai vonaton Jerzy Kawalerowicz
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Egy pikoló homályos Berlin
FILMEMLÉKEZET
• Orosz István: Gyermekrajzok tükrében Macskássy Katalin (1942–2008)
TELEVÍZÓ
• Darab Zsuzsa: Virtuális szomszédaink Magyar szappan
• Soós Tamás: Családi köd Bekamerázott famíliák
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Nem gyereknek való vidék Másik bolygó
• Stőhr Lóránt: Kalandra fel! Bahrtalo!
• Vajda Judit: Túl sok szó Eszter hagyatéka
• Csillag Márton: Falusi naturizmus Bakkermann
MOZI
• Baski Sándor: Pénzhamisítók
• Tüske Zsuzsanna: Irina Palm
• Vajda Judit: Testvérem egyedüli gyerek
• Ádám Péter: Angel
• Kárpáti György: Las Vegas ostroma
• Donáth Mirjam: Paris
• Csillag Márton: Charlie Bartlett
• Klág Dávid: Vértestvérek
• Harmat Eszter: Rövid, de kemény
DVD
• Varga Zoltán: Nővérek
• Teszár Dávid: Appleseed – A jövő harcosai
• Kovács Marcell: Érzelmek tengerében
• Pápai Zsolt: Airport

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

In memoriam H. P.

„Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor”

Reményi József Tamás

Balázs Béla Stúdió 1985/86

 

A fiatalember homlokában hatalmas rajzszeg. Ez természetes: körben a falon a többi kép is keresztüldöfve, némelyik újságkivágás vagy levélmaradvány a sarkánál fogva csüng, mint egy-egy dróton fennakadt halott madár. Elfogott terroristák, merényletek áldozatai, meztelen testek és menetelő testek, egy megőrzött céltábla, a (nem is 10-es) találatok gyermeki büszkeségével. Az erőszak, a halál látványának, egy európai diktátor szónoklatának társaságában pedig sebtében feltűzött telefonszámok, címek, nevek, felkiáltójeles dátumok – egy élet mindennapos és reménytelen „megszervezésének” nyomai. A szoba lakója nem tartott rendet, de festői rendetlenséget sem kreált, amilyennel a dilettánsok veszik körül magukat. Ha fontossá vagy szükségessé vált valami, akkor kézzelfogható közelségben kellett lennie-maradnia, s ebben nem volt különbség a kerek műanyag széken halmozódó orvosságos fiolák és a Pearl Harbor rejtélye, a szomszéd borozóban újratölthető, tehát készenlétben álló literes üvegek és egy lengyel plakát kis alkoholista figurái között. Annak, aki egy elmúlt élet utólag megkomponálható látványát keresi ezen a terepen, nem kell kiállítást rendeznie a megmaradt rekvizitumokból; „elég”, ha az elébekerülő anyaggal gazdálkodik.

Mátis Lilla filmje tökéletesen fölépített, önálló mű, azon felvételek nyomán, amelyek ebben a szobában készültek, a halál utáni napokban. Nem múzeumi paszta, nem mozgó-képriport. Nem irodalmi illusztráció: az egykori fiatalember író volt, s ez lassankénti kiderülhet azok számára is, akik a nevét sem hallották eddig, de az In memoriam H. P. nem egy névhez kötődik, hanem egy sorshoz, amely bármelyikünké lehet. Ismétlődő, egyre görcsösebben és egyre inkább hasztalanul ismétlődő erőfeszítéseket érzékítenek meg a körkörös szerkezetben egymás mellé állított és egymásba tűnő képek. Mátis a pusztulással viaskodó alkotó embert képes megidézni a hétköznapi tárgyak minimálisra redukált világának lehető legegyszerűbb képi jeleiből.

Zenei szervezettségű, minimal-art-os kompozíciójához a rendező nagyszerű alkotótársat talált Melis László személyében. Melis zeneszerzői munkássága nem először kapcsolódik e film főhőséhez: a Szertartás című novellára készített műve néhány évvel ezelőtt a modern magyar próza és a társművészetek kölcsönhatásának szép példája volt. Mostani munkája megsokszorozza a film egyszerre meditatív és felzaklató hangulatát, bizonyítva (ha még mindig bizonyítani kell), hogy a repetitív zene nem mechanikus játszadozás, hanem drámai kifejtésre alkalmas törekvés.

A film elején a költő, Petri György hangját halljuk: jóbarátja egyik írásából, az Embólia kisasszonyból olvas föl. „Mivel Embólia kisasszony a lelkedbe telepszik, lehet egy madár röpte, víz tiszta kékje, egy kavics, egy kökénybokor, a feleséged, az anyád” – hangzik az utolsó mondat, s a film többet nem beszél, de Embólia kisasszony mindvégig velünk marad, amíg csak el nem villan az utolsó kép is, egy fénykép, Hajnóczy Péteré.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 10. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5785