KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/május
AMERIKA '68
• Vágvölgyi B. András: Hosszú, forró évtized Amerika '68
• Pápai Zsolt: Az ideológia vége A hollywoodi film és az ellenkultúra
• Takács Ferenc: Mailer, halál, Amerika Norman Mailer, a lázadó
• Barna Imre: Honvágy-blues Ott sem vagyok
• Barotányi Zoltán: A gitár marad Protest-zene
ROBBE-GRILLET
• Janisch Attila: Útvesztő objektív megvilágításban Alain Robbe-Grillet
• N. N.: Alain Robbe-Grillet filmjei
LENGYEL HISTÓRIÁK
• Kovács István: Lengyel Antigonék Katyń
• Pályi András: Éjszakai vonaton Jerzy Kawalerowicz
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Egy pikoló homályos Berlin
FILMEMLÉKEZET
• Orosz István: Gyermekrajzok tükrében Macskássy Katalin (1942–2008)
TELEVÍZÓ
• Darab Zsuzsa: Virtuális szomszédaink Magyar szappan
• Soós Tamás: Családi köd Bekamerázott famíliák
KRITIKA
• Gorácz Anikó: Nem gyereknek való vidék Másik bolygó
• Stőhr Lóránt: Kalandra fel! Bahrtalo!
• Vajda Judit: Túl sok szó Eszter hagyatéka
• Csillag Márton: Falusi naturizmus Bakkermann
MOZI
• Baski Sándor: Pénzhamisítók
• Tüske Zsuzsanna: Irina Palm
• Vajda Judit: Testvérem egyedüli gyerek
• Ádám Péter: Angel
• Kárpáti György: Las Vegas ostroma
• Donáth Mirjam: Paris
• Csillag Márton: Charlie Bartlett
• Klág Dávid: Vértestvérek
• Harmat Eszter: Rövid, de kemény
DVD
• Varga Zoltán: Nővérek
• Teszár Dávid: Appleseed – A jövő harcosai
• Kovács Marcell: Érzelmek tengerében
• Pápai Zsolt: Airport

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó család

Vincze Teréz

Ostatnia rodzina – lengyel, 2016. Rendezte: Jan P. Matuszynski. Írta: Robert Bolesto. Kép:. Zene: Atanas Valkov. Szereplők: Andrzej Seweryn (Zdzislaw), Dawid Ogrodnik (Tomasz), Aleksandra Konieczna (Zofia),. Gyártó: Aurum Film. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 120 perc.

 

Jan P. Matuszynski lengyel rendező epikus igényű műve két órába és egy lakótelepi lakásba sűríti a 20. század végének (poszt)szocialista lidércnyomását. Habár az 1984-es születésű rendező az ábrázolt kornak egy részében még nem is élt, első filmjében lenyűgöző forgatókönyvírói és díszlettervezői közreműködéssel kísérteties hitelességgel idézi meg a kort, melyben a bordázott falambéria lassan mindent beborított. Az utolsó család Zdzislaw Beksinski (jelentős festő, fotográfus, grafikus) és családja valós történetén alapul, nem szabad feldolgozás, hanem nagyon is valósághű megidézése a múltnak. Beksinskiék az egyik legalaposabban dokumentált család a lengyel történelemben, a családfő ugyanis szinte megszállottan rögzítette a legkülönbözőbb formában (levelek, fotográfia, hang- és videofelvételek) a mindennapjaikat. A hatalmas anyag alapján a film az 1977 és 2005 közötti időszakból idéz fel epizódokat, megrajzolva a korszak kelet-európai életérzésének tablóját. A cselekmény szintjén az abszurd mozaikot a fura életbölcselettel megáldott festő és öngyilkos hajlamú, neurotikus fiának (híres rádiós személyiség, zenekritikus, filmfordító) nem éppen hétköznapi interakciói szolgáltatják.

A vállalkozás dinamikáját több szinten is a grandiozitás és a kisszerűség paradox feszültsége teremti. Mintha a (volt) szocialista blokk három évtizedének epikus igényű freskóját – a korszak Andrej Rubljovját és Stalkerét – egy varsói panel sokadik emeletén látnánk megelevenedni. A film szinte teljesen lakótelepi belsőkben játszódik – jellemző módon jóformán csak akkor látunk külsőket, amikor a kezdetben öt tagú család kihalása kezdetét veszi, és a filmet temetések egyre gyarapodó epizódjai kezdik tagolni. A képi megfogalmazás is a tágasság és szűkösség paradoxonjára épít: a szélesvásznú (2.35 : 1 képarányú) film a látványvilágot igen gyakran, sokszoros belső keretezéssel a kép középső harmadába szorítja be. A fix kamerával kalitkaszerűre komponált tér beszorítottság-érzését egészítik ki a kameramozgások, amelyek szűkös és nyomasztó labirintusként rajzolják fel a lakás terét. A szélesvászon alkalmanként mégis képes a festő dolgozószobáját sajátosan nagyszabású műteremként érzékeltetni. A film izgalmas eredetisége éppen ebben áll: vizuális stílusra fordítja le az ábrázolt korszak atmoszféráját, drámáját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13195