KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/április
KRÓNIKA
• N. N.: Urbán Mária (1954–2008)
• N. N.: A 39. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: Öt nehéz darab Játékfilmek
• Pápai Zsolt: Szex, hazugság, DV Kísérleti és kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Valóságteszt Dokumentumfilmek
• Stőhr Lóránt: Jobb közép Beszélgetés Kende Jánossal
OLASZ '68
• Bikácsy Gergely: Utópiák ellenfényben Az olasz ’68 titkai
• Barotányi Zoltán: Brigádnapló Filmek az Aldo Moro-ügyről
KOREA
• Teszár Dávid: Az elfeledett háború Korea: Észak Dél ellen
• Géczi Zoltán: Végefőcím nélkül Hollywood és Korea
• Strausz László: A nagy fehér főnök Amerikai Cézár
TIM BURTON
• Orosdy Dániel: A dilettánsok fejedelme Ed Wood
KÖNYV
• Harmat György: A zárkózott ember tangója Al Pacino
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Örülj, hogy él Életek éneke
• Harmat Eszter: Egy közeli galaxisban Lassú tükör
• Mátyás Győző: Poénvadászat Pánik
• Csillag Márton: Ezüst középszer 9 és 1/2 randi
MOZI
• Nevelős Zoltán: Út a vadonba
• Vajda Judit: A másik oldalon
• Schreiber András: Elah völgyében
• Kolozsi László: Két nap Párizsban
• Baski Sándor: Nyolc tanú
• Fekete Tamás: Az éj királyai
• Tüske Zsuzsanna: Bakancslista
• Varró Attila: A szem
• Kárpáti György: Bolondok aranya
DVD
• Pápai Zsolt: Áldozathozatal
• Klág Dávid: Az élőhalottak visszatérnek
• Kovács Marcell: Végtelen éjszaka
• Tosoki Gyula: Boszorkányt vettem feleségül

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kvartett

Farkas András

 

Túlélni, bárhogyan is. Ösztönös hitvallása ez a film hősnőjének, az Isabelle Adjani által „gerincbizsergető” tökéllyel alakított martinique-i lánynak is, aki – a film szerint – 1927-ben Párizsban hirtelen magára marad (lengyel férjét üzérkedésért börtönbe csukják) –, s hogy megmeneküljön a nyomor testet alázó kiszolgáltatottságától, elfogadja egy fiatal tehetségeket „fölkaroló” angol házaspár – a férj által kezdeményezett – ajánlatát: lakjon náluk, s engedje meg, hogy eltartsák. A lány ezzel lelki kiszolgáltatottságra mond igent. Az anyagi rév árát a tisztesség határain vámolja a „jótékony” gátlástalanság. Az öregedő férj felesége szeme láttára, tudtával és biztatására (!) szeretőjévé teszi a lányt, aki – a túlélés genetikus parancsára talán? – őrült szerelemre lobban iránta, feledve sínylődő fegyenc férjét.

És ekkor szembekerül a létét meghatározó kérdésekkel: lehet-e szeretni a zsarnokot? A megalázót? A felelősséget nem ismerőt? A fennhéjázó gyávát, a látszatért rettegőt? Lehet-e szeretni a felesége által kitartott szubsztanciális nyárspolgárt, a mindent elárulót? Ha a minél könnyebb túlélés ezt követeli: akkor igen, válaszolja minden rezdülésével a lány. Joga van hozzá, főként mert ő az áldozat, s mert a tisztesség csak a tisztességes lét előfeltétele – s vannak „oly korok”, melyekben a tisztesség korántsem a túlélés záloga... De nincs joga hozzá. Nincs, mert a birkák értetlen türelme hozza el s legalizálja a farkasok idejét, a hiénák uralmát, mert megérdemli a sorsát az, aki a lázadást meg sem kísérelve önként ül kalodába, aki a jogtipráson föl se háborodva hajtja fejét mindenféle guillotine-ok alá. A lány a szertelen életvágyban, a meg nem gondolt szabadság-akarásban önmagát köti gúzsba, miközben cinkosává lesz a folytonos alázkodásban megszomorított s látszólag megnyomorított feleségnek, későn döbbenve rá: a házaspár együtt játszik az ő bőrére (a saját férje ellen is) ebben a „kvartettben”. Mégsem tagadja meg a „romlás virága”-létet: nem tud elszakadni a bomlasztó, ám könnyű és igéző romlottságtól.

Megcsalatottsága, elhagyatottsága tehát törvényszerű: ahogy a világválságok korszakaiban az alaptalan reménykedőké, az uzsorásaikat tisztelőké, a kisemmizőikre szavazóké is az – ezért jó ez a film.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/08 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6866