KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/április
KRÓNIKA
• N. N.: Urbán Mária (1954–2008)
• N. N.: A 39. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: Öt nehéz darab Játékfilmek
• Pápai Zsolt: Szex, hazugság, DV Kísérleti és kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Valóságteszt Dokumentumfilmek
• Stőhr Lóránt: Jobb közép Beszélgetés Kende Jánossal
OLASZ '68
• Bikácsy Gergely: Utópiák ellenfényben Az olasz ’68 titkai
• Barotányi Zoltán: Brigádnapló Filmek az Aldo Moro-ügyről
KOREA
• Teszár Dávid: Az elfeledett háború Korea: Észak Dél ellen
• Géczi Zoltán: Végefőcím nélkül Hollywood és Korea
• Strausz László: A nagy fehér főnök Amerikai Cézár
TIM BURTON
• Orosdy Dániel: A dilettánsok fejedelme Ed Wood
KÖNYV
• Harmat György: A zárkózott ember tangója Al Pacino
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Örülj, hogy él Életek éneke
• Harmat Eszter: Egy közeli galaxisban Lassú tükör
• Mátyás Győző: Poénvadászat Pánik
• Csillag Márton: Ezüst középszer 9 és 1/2 randi
MOZI
• Nevelős Zoltán: Út a vadonba
• Vajda Judit: A másik oldalon
• Schreiber András: Elah völgyében
• Kolozsi László: Két nap Párizsban
• Baski Sándor: Nyolc tanú
• Fekete Tamás: Az éj királyai
• Tüske Zsuzsanna: Bakancslista
• Varró Attila: A szem
• Kárpáti György: Bolondok aranya
DVD
• Pápai Zsolt: Áldozathozatal
• Klág Dávid: Az élőhalottak visszatérnek
• Kovács Marcell: Végtelen éjszaka
• Tosoki Gyula: Boszorkányt vettem feleségül

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mediawave

Awara leves

Lassú tűzön

Schubert Gusztáv

Multikulturális filmrecept a Mediawave konyhájából.

 

Mi kell az awara leveshez? Lassú tűz, húszliteres fazék, türelem és onnantól kezdve bármi, ami belefér. Mindenekelőtt végy öt-hat kiló awarát (csakis a dzsungelben lehet összeszedegetni, Meinl Gyula nem árulja), frisset és rothadtat vegyest (az adja a bukéját), fadöngölőkkel passzírozd pépesre, adj hozzá vizet, míg ronda okkersárga krémet nem kapsz, két napon át dédelgesd faszénparázson, adj hozzá szeletekre vágott uborkát, padlizsánt, tököt, hosszúszárú francia babot, apróra metélt hagymát, petrezselymet, zellert, szórj bele sót, chilit, borsot, közben pörzsöld a malackát, füstöld a disznólapockát, süsd bele csirkék püspökfalatját, készítsd elő a különb s különb méretű rákokat, végül szórj bele félkosárnyi sóskát, és mindazt, amit közben kifelejtettél, az indián nagypapa mokasszinját, foszlott kávés zsákot, a Cayenne-i Kurír megsárgult számait (évfolyamot válogass tetszés szerint). És már tálalhatod is az ínycsiklandó awara levest. Van persze némi kockázata, aki először eszik belőle, meghal. Halála után azonban folyton visszajár bouillont kanalazni.

Az örök kétkedők most azt mormogják magukban, ilyen leves nincs is. De van. Francia Guayanában főzik, alumínium kondérban. Dokumentum van róla, majd másfél óra, Cesar Paes rendezte, Mediawave vetítette. Az ember darab ideig gyanútlanul nézi, kedves etnofilm, kulináris felhangokkal, vetítsék inkább a kukta-néprajz szakon.

Mígnem egyszer csak a filozófiára éhes bölcsész agya is elkezd korogni. Hogy is készül az awara leves? Az awarát szedje amazonasi indián, passzírozza ébenfekete asszony, kóstolgassa kreol nagymama, a curryt szórja bele hindu, a cayenne-borsot francia, a rizst kínai, aki a padlizsánt hozza, annak anyja legyen holland, az apja jávai, aki a malacot pörzsöli, félig laoszi, félig párizsi. Őrület, de van benne rendszer. Az awarát a lassú tűz különbözteti meg a kotyvaléktól. A filmbeli Mana városka sokszínű, soknyelvű lakóit vagy ötven éve kevergeti, érleli, puhítja, békíti egybe a magatudatlan vagy talán nagyon is bölcs főszakács. Ami itt készül, kontrázva a fajtiszta szakácsművészet elveit, igazi gasztronómiai műremek, valódi kultúr-leves.

Egy kondérban evezünk, ez a jövő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 18-19. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1485