KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
NEOWESTERN
• Greff András: Új s új lovasok Western a XXI. században
• Klág Dávid: Fals bálványok Jesse James-filmek
• Varró Attila: Fakó horizont Elmore Leonard westernjei
• Nevelős Zoltán: Nyugaton a helyzet Ethan Coen–Joel Coen: Nem vénnek való vidék
OZU
• Karátson Gábor: A tengeri angolna íze Ozu esküvői
MAGYAR KRIMI
• Orosdy Dániel: Angyalföldről szeretettel Tűzvonalban
• Hungler Tímea: Krimiben tudós Beszélgetés Gigor Attilával
• Horváth Antal Balázs: A gravitáció ellenében Beszélgetés a Paráról
• Kolozsi László: A betyár és a becsület Beszélgetés Dobray Györggyel
TELEVÍZÓ
• Deák Dániel: Valóságblöff Pókerarc
FESZTIVÁL
• Báron György: Filmek a Selyemúton Bursa
• Szíjártó Imre: Így jönnek Elsőfilmesek Kelet-Közép-Európában 2.
KRITIKA
• Kovács Marcell: Azonosítás Gyilkos ígéretek – Eastern Promises
• Kovács Marcell: A primadonna és a kisded Nyugalom
• Báron György: Cabiria nappalai Majdnem szűz
• Barotányi Zoltán: A rémség és a szörnyeteg Ellenségem ellensége; A terror ügyvédje
• Győrffy Iván: A világbank elektromos szíve A nagy kiárusítás
MOZI
• Schreiber András: Vérző olaj
• Vajda Judit: Hallam Foe
• Győrffy Iván: Az utolsó óra
• Tüske Zsuzsanna: Juno
• Klág Dávid: Cloverfield
• Parádi Orsolya: Egy bébiszitter naplója
• Alföldi Nóra: A napkirálynő
• Kovács Gellért: A Spiderwick krónikák
• Forgács Nóra Kinga: Mindenképpen talán
• Varró Attila: Rambo 4.
DVD
• Csillag Márton: Balaton retró
• Klág Dávid: Hatalmas szív
• Szalóky Bálint: Nappali őrség
• Pápai Zsolt: Az alvilág királya

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ötven tavasz

Barkóczi Janka

Aurore – francia, 2017. Rendezte: Blandine Lenoir. Írta: Jean-Luc Gaget és Blandine Lenoir. Kép: Pierre Milon. Zene: Bertrand Belin. Szereplők: Agnès Jaoui (Aurore), Thibault de Montalembert (Totoche), Pascale Arbillot (Mano), Sarah Suco (Marina). Gyártó: Karé Productions. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 89 perc.

 

Az idei nyár első számú anya-lánya mozija minden bizonnyal a franciásan elegáns, nem túl harsány és nem túl drámai klimax-történet, az 50 tavasz. A más-állapotban lévő asszonyokról, főleg persze a rettegett változókorba ért, ötven feletti Aurore-ról szóló film közhelyet közhelyre halmoz, mégis szórakoztatóan vázolja fel mindazt, amivel nőként nem is olyan könnyű szembesülni.

Aurore, a már nem éppen hamvas, de szépséges és erős kisugárzású, elvált családanya szinte egy időben veszti el állását, tudja meg, hogy nagymama lesz, és döbben rá, hogy mekkora hibát követett el, amikor élete szerelmét évtizedekkel korábban elengedte. Mindent megtesz, hogy az anomáliát kezelje, de az új felismerések külön-külön is olyan komoly sokkot jelentenek, hogy ezek együttese egész sorsát új mederbe tereli. Heroikus küzdelmet folytat önmagával és a külvilággal, a harc célja pedig nem több és nem kevesebb, mint értelmezhetővé és a lehető legmagasabb szinten megélhetővé tenni az ezután következő, második ötven tavaszt. A tétova útkeresés olykor vicces, olykor szomorú helyzetei teszik érdekessé a filmet, melynek forgatókönyve meglehetősen lapos, de olyan hétköznapi szituációkba lop ízléses szatírát, mint az első találkozás a munkaközvetítővel, a vásárlás a nagyáruház gyermekosztályán, vagy éppen a sokadik osztálytalálkozó feszélyezett légköre.

Mindez elsősorban Agnès Jaoui jutalomjátéka, aki remekül hozza a teste és lelke változásaitól ijedt, mégis minden pillanatban önazonos, középkorú nőt. Intenzív aurája a történet karakterét is meghatározza, kizárólag a hősnő kétségei és reményei görgetik tovább a jeleneteket. Filmbéli barátnője, lányai, kollégái asszisztálnak neki mindehhez, akikkel együtt végül kiadják saját nemük izgalmasan sokszólamú kórusát. Az anya és lánya kapcsolatának árnyaltabb kidolgozása leplezetlenül nevelő szándékú, az pedig már csak a vitathatóan szükséges ráadás, hogy mandinerből a menopauza tudományos hátteréről is kapunk némi keresetlen tájékoztatást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13318