KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Delbert Mann (1920–2007)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Kritikus tömeg Szemle előtt
• Muhi Klára: A másik Delta Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Horeczky Krisztina: Készenlétben Beszélgetés Zsótér Sándorral
TIM BURTON
• Varga Zoltán: Denevérraj a fenyőfából Tim Burton, az animátor
• Strausz László: A londoni borbély Sweeney Todd
HÉT FŐBŰN
• Mátyás Győző: A legyilkolt remény Hét főbűn: Hetedik
• Darab Zsuzsa: Pop, tabu, satöbbi A hét főbűn a televízióban
DOVZSENKO
• Geréb Anna: Gúzsba kötött lírikus A Dovzsenko-rejtély
• Geréb Anna: A kis testvér figyel Dovzsenko-dosszié
MOZIPEST
• Békés Pál: A grund városa A Pál utcai fiúk
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Nyelvében él Anilogue
• Hámori György: Szex, erőszak és humor Beszélgetés Bill Plymptonnal
• Szíjártó Imre: Így jönnek Elsőfilmesek Kelet-Közép-Európában
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Harmadíziglen Kalandorok
• Kolozsi László: Magyar Idol Casting minden
• Csillag Márton: Egér-jaj Macskafogó 2. – A Sátán macskája
• Schreiber András: Gördeszkás generáció Paranoid Park
KÖNYV
• Kelecsényi László: Az eltérített költő Hernádi Gyula és a film
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A szkafander és pillangó
• Kolozsi László: Szerelem a kolera idején
• Vajda Judit: Esküvő után
• Harmat György: Papírsárkányok
• Nevelős Zoltán: Charlie Wilson háborúja
• Varró Attila: Ellenséges vágyak
• Kovács Gellért: Michael Clayton
• Klág Dávid: Legenda vagyok
• Géczi Zoltán: A Halál a Ragadozó ellen 2.
DVD
• Nevelős Zoltán: Spagettiwestern-kollekció
• Kovács Marcell: Hideo Gosha filmjei
• Tosoki Gyula: Herkules

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Diszkópatkányok

Halász Tamás

 

Amikor az ember néha álomba ringatja magát, hogy a Lajtán túl biztosan nincs tortatalp, kopaszra nyírt fej, fekete garbón kívül hordott ujjnyivastag aranylánc, mert mindez csak Északbalkániában honos, olyankor aztán nagyot tud nézni, ha meggyőződik az ellenkezőjéről. A Diszkópatkányok című bizarr, tanulságos és szórakoztató filmalkotás főszereplői mintha valami siófoki luxusdiszkó előtt pattantak volna ki a dzsipjükből.

A (jemeni származású, bár ez a filmben tökmindegy) Butabi família az ezredvég kiemelkedő kisközössége: anyunak éppen új állat vésett a plasztikai sebész a tavaly elkészült járomcsontjához, apuci, a megroggyant dzsigoló a szomszéd csillárkereskedővel művirágüzlete felfejlesztésén bajmódik, két aranyifjú fiúgyermekük pedig el akarja veszteni végre elhúzódó szüzességét, valamint be akar jutni a járási luxusbárba. A Dumb és Dumber nyomvonalán induló film társadalomszatíra, nyári közönségvígjáték és ezredvégi melankólia sajátos és figyelemre méltó elegye. Ha úgy nézzük, bazári vacak, ha úgy nézzük (úgy nézzük!) lesújtó és vitriolos Grease-remix az ezredvégről.

Hőseink, az egymásra egyetlen momentumban sem emlékeztető testvérpár, a hatalmas, tohonya Steve és az izgága, pöttöm Doug, a sztárok által látogatott Rocksburg nevű discóba vágyódnak: a hely (hány ilyet látunk otthon) a műanyag azték sztélékből, fröccsöntött cowboyokból, tükörlabirintusból összerámolt szórakoztatóipari szentély fura fordulat nyomán nyílik meg előttük. Asszonykulisszák, dúsgazdag suttyók, esküvő előtt mobiltelefonon bérmálási tarifát egyeztető papok, menedzserek által egy maxi erejéig összerántott popcsapatok dalait kultuszzeneként imádó balekok, levegőbe (-ből) épített vagyonok története ez. Ha szülővárosunkban a pirosnál átnézünk a szomszédos dzsipbe, ahol alpakkazakós piti maffiózók ülnek és kakaón hallgatják a „baby don't hurt me”-t, jusson eszünkbe ez a rövid kis vígjáték: egy pillanatra jó kedvünk lesz megint, és azt hisszük, hogy értjük a korfílinget. Pedig dehogy.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4607


előző 1 következőúj komment

Vitoo#1 dátum: 2007-04-20 14:13Válasz
Egy kis helyesbítés.. Nem Rocksburg, hanem Roxbury
A szereplőkről is érdemes lett volna valamit említeni.. Pl Will Ferrel az egyik legnépszerűbb komikussá nőtte ki magát..