KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Delbert Mann (1920–2007)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Kritikus tömeg Szemle előtt
• Muhi Klára: A másik Delta Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Horeczky Krisztina: Készenlétben Beszélgetés Zsótér Sándorral
TIM BURTON
• Varga Zoltán: Denevérraj a fenyőfából Tim Burton, az animátor
• Strausz László: A londoni borbély Sweeney Todd
HÉT FŐBŰN
• Mátyás Győző: A legyilkolt remény Hét főbűn: Hetedik
• Darab Zsuzsa: Pop, tabu, satöbbi A hét főbűn a televízióban
DOVZSENKO
• Geréb Anna: Gúzsba kötött lírikus A Dovzsenko-rejtély
• Geréb Anna: A kis testvér figyel Dovzsenko-dosszié
MOZIPEST
• Békés Pál: A grund városa A Pál utcai fiúk
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Nyelvében él Anilogue
• Hámori György: Szex, erőszak és humor Beszélgetés Bill Plymptonnal
• Szíjártó Imre: Így jönnek Elsőfilmesek Kelet-Közép-Európában
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Harmadíziglen Kalandorok
• Kolozsi László: Magyar Idol Casting minden
• Csillag Márton: Egér-jaj Macskafogó 2. – A Sátán macskája
• Schreiber András: Gördeszkás generáció Paranoid Park
KÖNYV
• Kelecsényi László: Az eltérített költő Hernádi Gyula és a film
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A szkafander és pillangó
• Kolozsi László: Szerelem a kolera idején
• Vajda Judit: Esküvő után
• Harmat György: Papírsárkányok
• Nevelős Zoltán: Charlie Wilson háborúja
• Varró Attila: Ellenséges vágyak
• Kovács Gellért: Michael Clayton
• Klág Dávid: Legenda vagyok
• Géczi Zoltán: A Halál a Ragadozó ellen 2.
DVD
• Nevelős Zoltán: Spagettiwestern-kollekció
• Kovács Marcell: Hideo Gosha filmjei
• Tosoki Gyula: Herkules

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szemenszedett szenzáció

Békés Pál

 

Minden műfaj ösztönös kéjjel tárja föl előttünk saját kulisszatitkait, hogy a magagerjesztette kíváncsiságot kielégítse. A színház egyik legősibb témája a színház, közhellyé lett a regény, melyben benne foglaltatik a regény megírásának folyamata, és a „film a filmről” egyidős a filmmel. Persze ez a film a tévéről szól. És azért az mégiscsak más.

A Szemenszedett szenzáció romantikus komédiaként hirdeti magát. Van benne valami. Van benne valami romantikus – a híres sztárriporternőt a dúsgazdag szépfiú lobogó szerelmének képében megkísérti a polgári nyugalom, mely el akarja őt szakítani választott hisztérikus hivatásától. (Na mit választ a vonzó hősnő? Na mit, na mit, na mit? – Ön nyert! Valóban a hivatást.) És van benne valami komédia is – az újságírók és televíziósok, vagyis a Szent Hír imádóinak sáskasürgölődése mindig tartalmaz kacagtató elemeket. Van benne valami politikum – a kampányát folytató kormányzójelölt (ő a rossz fiú – már abból is látszik, ahogyan eszik, tömi a fejébe a hamburgert, csorog a ketchup, fujj! malac!) mindenre képes a hatalomért, még arra is, hogy sebtében kivégeztessen egy halálraítéltet, holott már útban a kegyelem. Van benne továbbá egy kis intelem – a szabad sajtó (tévé) gusztustalan, ha elszabadul. Meg egy kis megnyugtatás – a szabad sajtó (tévé) elszabadulásának egyetlen ellenszere a szabad sajtó (tévé). Van benne egy igazán jó jelenet – a feketén szatirikus pillanat, amikor a televízió egyenesben kíván közvetíteni egy kivégzést, és kamerák tülekszenek a villamosszék körül, a stábok kiáltozása pedig elnyomja a halálbamenő utolsó imáját. Van benne két jó poén – az egyik, amikor az adóállomást úgy javítja meg az erre hivatott technikus, hogy beletalpal a parabolaantennába. (Az egyetlen otthonos pillanat.) És van benne három jó színész: Kathleen Turner, Burt Reynolds és Christopher Reeve.

Egyszóval mindenből van benne valami. Jó színészből tulajdonképpen sok. De azért ez is kevés. Mert a megpendített töméntelen téma – hivatás, politikai morál, a halálos ítélet erkölcsi megítélése, szerelmi huzavona, sajtóetika, változatok az Újságírás belvilágára, satöbbi – mind-mind csak fölvillan, és kialszik nyomban. Mintha Ted Kotcheff – az amúgy persze profi, nézhető munka rendezője – így szólna hozzánk: látjátok, ebből mindből csinálhattam volna filmet.

Ami marad: a média öntömjénezése.

És amit mondhatunk: tulajdonképpen kedves.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/01 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4030