KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Delbert Mann (1920–2007)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Kritikus tömeg Szemle előtt
• Muhi Klára: A másik Delta Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Horeczky Krisztina: Készenlétben Beszélgetés Zsótér Sándorral
TIM BURTON
• Varga Zoltán: Denevérraj a fenyőfából Tim Burton, az animátor
• Strausz László: A londoni borbély Sweeney Todd
HÉT FŐBŰN
• Mátyás Győző: A legyilkolt remény Hét főbűn: Hetedik
• Darab Zsuzsa: Pop, tabu, satöbbi A hét főbűn a televízióban
DOVZSENKO
• Geréb Anna: Gúzsba kötött lírikus A Dovzsenko-rejtély
• Geréb Anna: A kis testvér figyel Dovzsenko-dosszié
MOZIPEST
• Békés Pál: A grund városa A Pál utcai fiúk
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Nyelvében él Anilogue
• Hámori György: Szex, erőszak és humor Beszélgetés Bill Plymptonnal
• Szíjártó Imre: Így jönnek Elsőfilmesek Kelet-Közép-Európában
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Harmadíziglen Kalandorok
• Kolozsi László: Magyar Idol Casting minden
• Csillag Márton: Egér-jaj Macskafogó 2. – A Sátán macskája
• Schreiber András: Gördeszkás generáció Paranoid Park
KÖNYV
• Kelecsényi László: Az eltérített költő Hernádi Gyula és a film
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A szkafander és pillangó
• Kolozsi László: Szerelem a kolera idején
• Vajda Judit: Esküvő után
• Harmat György: Papírsárkányok
• Nevelős Zoltán: Charlie Wilson háborúja
• Varró Attila: Ellenséges vágyak
• Kovács Gellért: Michael Clayton
• Klág Dávid: Legenda vagyok
• Géczi Zoltán: A Halál a Ragadozó ellen 2.
DVD
• Nevelős Zoltán: Spagettiwestern-kollekció
• Kovács Marcell: Hideo Gosha filmjei
• Tosoki Gyula: Herkules

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vademberek hajszája

Baski Sándor

Hunt for the Wilderpeople – új-zélandi, 2016. Rendezte és írta: Taika Waititi. Kép: Lachlan Milne. Zene: Lukasz Pawel Buda. Szereplők: Sam Neill (Hec), Rima Te Wiata (Ricky), Oscar Kigthley (Andy), Cohen Holloway (Hugh). Gyártó: Piki Films / Defender Films / Curious Film. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Szinkronizált. 105 perc.

 

Mielőtt bebocsátást nyert volna a hollywoodi Valhallába, hogy elfoglalja egy szuperhősfilm (Thor: Ragnarök) rendezői székét, az új-zélandi Taika Waititi még forgatott hazájában egy búcsúfilmet. A Vademberek hajszája első blikkre már maximálisan Hollywood-kompatibilisnek tűnik, története a 90-es évek ifjúsági matinéit idézi, ugyanakkor hasonlít a rendező 2010-es apa-fiú filmjéhez, a Boyhoz is. A főszereplő Ricky, egy problémás kiskamasz, akit egy idősödő házaspár örökbe fogad. A mostohaanya hirtelen halálát követően a srác a börtönviselt nevelőapával (Sam Neill) együtt beveti magát az új-zélandi vadonba. Nyomukban ott a gyámügy, a rendőrség, a bennszülöttek, ráadásul a természettel is meg kell küzdeniük.

A fegyelmezetlen városi suhanc és a mizantróp, mogorva férfi összecsiszolódása, illetve a családbarát finálé borítékolható, Waititi meg is pendíti a szentimentális húrokat, de csak ízléssel, a giccsveszélyt ügyesen elkerülve. Filmje már csak azért sem téveszthető össze egy Disney-féle kalandvígjátékkal, mert a humora korhatárosabb (képes például azzal viccelődni, hogy a nevelőapát gyerekmolesztálónak nézik), és a verbális, illetve képi gegjei is igényesebbek. Az egzotikumfaktor sem elhanyagolható: a vadregényes új-zélandi táj kulisszából markáns mellékszereplővé lép elő, és a páros útjába kerülő különc figurák is nyilván valamiféle torz keresztmetszetét adják a helyi társadalomnak. A Vademberek hajszája összességében olyan, mintha a Fel! szerzőinek forgatókönyvéből a  Holdfény királyság Wes Andersonja rendezett volna komédiát Edgar Wright produceri közreműködésével. Igazán figyelemre méltóvá mégis a fiatal Julian Dennison és az új-zélandi nemzeti kincs, Sam Neill parádés összjátéka teszi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13198