KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Bori Erzsébet: Ember Judit (1935–2007)
TARR
• Kovács András Bálint: Körbezárva A londoni férfi
• Várkonyi Benedek: Szép a rút, és rút a szép Beszélgetés A londoni férfiről
RADVÁNYI 100
• Muhi Klára: Összeszedni a szétdobált világot Radványi Géza
• N. N.: Radványi Géza (1907–1986) filmjei
• Muhi Klára: A kételkedés tudománya Bacsó Péter Radványi Gézáról
GAÁL ISTVÁN
• Bikácsy Gergely: A hajnali utas Gaál István városai
• Jancsó Miklós: A Prédikátor könyve
• Gaál István: A birnami erdő Macbeth – Az utolsó kézirat
AMERIKA-PARANOIA
• Barotányi Zoltán: Kumulatív gránátok Hollywood háborúba megy
• Géczi Zoltán: A Keselyű három éve Bourne-trilógia
• Klág Dávid: Kínoz a haza Tortúra a moziban
NEO-NOIR
• Varró Attila: Vezér-gondolat Amerikai gengszter
• Sepsi László: Sötét tornyok Szerepjáték és film noir
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Bori Erzsébet: Eldobott nemzedék 4 hónap, 3 hét és 2 nap
• Dániel Ferenc: A Conducator árnya Román új hullám
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Demokrácia-leckék Verzió
MÉDIA
• Deák Dániel: A világháló Lumière-jei YouTube-sokk
HATÁRSÁV
• Palotai János: A vágy lakhelyei Dalí és a film
MOZIPEST
• Kelecsényi László: A lázadás mozija Art-kino
KÖNYV
• Bajtai András: A halászó ember Hogyan fogjunk nagy halat?
KRITIKA
• Csillag Márton: Kis lépés Egonnak… Egon és Dönci
• Stőhr Lóránt: Könnyű pára Medúzák
• Nevelős Zoltán: Szigorúan ellenőrzött közterek Red Road
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Kasszandra álma
• Kolozsi László: Szappanopera
• Kovács Gellért: Vágy és vezeklés
• Pápai Zsolt: Kalifornia királya
• Tüske Zsuzsanna: Mesterdetektív
• Vajda Judit: Mindennapi kenyerünk
• Schreiber András: Hideg nyomon
• Klág Dávid: Beowulf – Legendák lovagja
• Vízer Balázs: Golyózápor
DVD
• Ardai Zoltán: Ne nyúlj a fehér nőhöz! A hétköznapi őrület meséi
• Csillag Márton: Shortbus
• Alföldi Nóra: Rosszbarátok
• Pápai Zsolt: A dzsesszénekes

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Közelebb!

Köves Gábor

 

Akárhogy is, még mindig jól tud esni néhanapján, ha magunkra hagynak néhány órácskára a moziban, anélkül, hogy a filmvásznon kibomló dráma fontosabb pillanataiban jótékonyan odasúgnák a túloldalról: most tessék csak nagyon figyelni! Felszólításra műélvezni igencsak körülményes dolog, a rendező, a jónevű Mike Nichols személye azonban képes elhitetni, hogy egy mégoly veszélyesen presztízs-értékű műfajban, mint amilyen a divatos színpadi kamaradrámák megfilmesítése, ilyen kényelmetlen helyzettől nem kell tartanunk. Bosszantó, hogy épp ezt a kipróbált filmest, a filmnyelvet igazoltan folyékonyan beszélő direktort kápráztatta el az a nagyon is színpadias világ, mely két jólszituált, nagyvárosi értelmiségi páros egymásba gabalyodó viszonyainak iskolás ábrázolásával, gondosan lekerekített monológokon keresztül igyekszik „leleplezni” a párkapcsolatokon belüli hatalmi harcokat és szerepjátékokat. A Közelebb! divatos nyelven prédikáló, nagyszabású színészi alakításokra programozott film, jobban mondva megfilmesített színház, amely elsősorban a színészek örömét szolgálja. Ők négyen – s ezért aligha hibáztathatók – látható élvezettel vesznek részt e nagyszabású, ám teljességgel életidegen, többfelvonásos szócsatában, amelyet néhány londoni külső hívatott filmszerűvé tenni. Persze mindenféle bizonyítványt meg lehet magyarázni, létezik például az a fajta érvelés is, miszerint, vannak filmek, amelyek azért unalmasak, mert a bemutatni kívánt szereplőknek is ez a legjellemzőbb tulajdonságuk. E szánalmas magyarázat szerint tehát Nichols filmje azért üres, öntetszelgő és igazmondásában is hamis, mert hiú, hazug és cinikus figurákról szól a tantörténet.  


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4814