KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/december
GAÁL ISTVÁN
• Báron György: A képíró Gaál István
• Pörös Géza: Gazdag pillanatok Beszélgetés Gaál Istvánnal
FILMFESTÉSZET
• Lajta Gábor: Barokk mozi Jarman és Caravaggio
• Pataki Gábor: Dionüszosz farmeröltönyben Csernus és Caravaggio
ANTONIONI
• Bikácsy Gergely: Fennsík és folyóvölgy Antonioni szemhatára
BOSSZÚFILMEK
• Hungler Tímea: Fúria képében Bosszús csajok
• N. N.: Női bosszúfilmek
• Géczi Zoltán: A gyűlölet szépprózája Park Chan-wook: A bosszú ura; A bosszú asszonya
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Babel.com Velence
• Klacsán Csaba: A minőség rovására Pécs: Moveast
TELEVÍZÓ
• Hammer Ferenc: Online társadalom Digitális rendszerváltás
• Hirsch Tibor: Voltunk mi együtt is Magyar plazma
KRITIKA
• Kolozsi László: Dis városában Lányok
• Muhi Klára: Fut velünk egy rossz szekér Off Hollywood
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Persepolis
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A semmi peremén Boldog új élet
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az ismeretlen
• Vajda Judit: XXY
• Vízer Balázs: Királyság
• Pápai Zsolt: Elizabeth: Az aranykor
• Klág Dávid: Az ügynökség
• Herpai Gergely: A falka
• Tüske Zsuzsanna: A bárányok harapnak
DVD
• Csillag Márton: Pixar-rövidfilmek
• Pápai Zsolt: Üres város
• Csillag Márton: A gyilkos; A csalás
• Tosoki Gyula: Kerek rockerek
GAÁL ISTVÁN
• Kósa Ferenc: A hallgatás csöndje Búcsú Gaál Istvántól

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lavina

Fekete Ibolya

A Pokoli torony után kicsit óvatosabban, de még bizakodva ültem be megnézni a katasztrófaműfaj újabb darabját, a Lavinát. Kár volt. Bizakodni is, megnézni is. A történet – ha lehet – még bárgyúbb, a színészek még rosszabbak, s ami a fő, az illúzió még kevesebb. Elismerem, van legalább három perc a filmben, amikor az ember elhiszi, hogy igazi monstre lavinát lát legördülni a hegyről (talán mert ezúttal igazi lavinát fényképeztek), és izgalmas a síbajnok versenyfutása a nyomába zúduló hóval. Ez nagyjából az összes látványosság, amire számítani lehet, innentől kezdve műhó és néhány diszkrét műtragédia következik – javarészük komikumba fullad.

Mindezt apróbb házassági bonyodalmak és a vétkes hanyagság lelkiismereti válságai fűszerezik. Csak a jóisten a megmondhatója, honnan gördül elő a taxi a rommá silányított és a betemetett halottaktól övezett téli luxus-üdülőhely bejáratához, hogy a bájos hősnőt tésztaképű szerelme búcsúpillantásától kísérve tovaröpítse.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7663