KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/december
GAÁL ISTVÁN
• Báron György: A képíró Gaál István
• Pörös Géza: Gazdag pillanatok Beszélgetés Gaál Istvánnal
FILMFESTÉSZET
• Lajta Gábor: Barokk mozi Jarman és Caravaggio
• Pataki Gábor: Dionüszosz farmeröltönyben Csernus és Caravaggio
ANTONIONI
• Bikácsy Gergely: Fennsík és folyóvölgy Antonioni szemhatára
BOSSZÚFILMEK
• Hungler Tímea: Fúria képében Bosszús csajok
• N. N.: Női bosszúfilmek
• Géczi Zoltán: A gyűlölet szépprózája Park Chan-wook: A bosszú ura; A bosszú asszonya
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Babel.com Velence
• Klacsán Csaba: A minőség rovására Pécs: Moveast
TELEVÍZÓ
• Hammer Ferenc: Online társadalom Digitális rendszerváltás
• Hirsch Tibor: Voltunk mi együtt is Magyar plazma
KRITIKA
• Kolozsi László: Dis városában Lányok
• Muhi Klára: Fut velünk egy rossz szekér Off Hollywood
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Persepolis
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A semmi peremén Boldog új élet
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az ismeretlen
• Vajda Judit: XXY
• Vízer Balázs: Királyság
• Pápai Zsolt: Elizabeth: Az aranykor
• Klág Dávid: Az ügynökség
• Herpai Gergely: A falka
• Tüske Zsuzsanna: A bárányok harapnak
DVD
• Csillag Márton: Pixar-rövidfilmek
• Pápai Zsolt: Üres város
• Csillag Márton: A gyilkos; A csalás
• Tosoki Gyula: Kerek rockerek
GAÁL ISTVÁN
• Kósa Ferenc: A hallgatás csöndje Búcsú Gaál Istvántól

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A rendszer

Baski Sándor

El reino – spanyol, 2018. Rendezte: Rodrigo Sorogoyen. Írta: Isabel Peña és Rodrigo Sorogoyen. Kép: Alejandro de Pablo. Zene: Olivier Arson. Szereplők: Antonio de la Torre (Manuel), Mónica Lopez (Ines), Josep Maria Pou (Frías), Barbara Lennie (Amaia). Gyártó: Tornasol Films / Atresmedia Cine. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 132 perc.

 

Öltönyös urak és kosztümös hölgyek vacsoráznak egy tengerparti étteremben. Jókedvűek, harsányak, ugratják egymást – látszik, hogy közös politikai családba, egy zárt, belterjes közösségbe tartoznak. Rodrigo Sorogoyen író-rendező nem érez rá késztetést, hogy fokozatosan vezesse be nézőjét ebbe a világba, magától értetődőnek veszi, hogy a közönség ismeri a rendszert és ezeket a típusfigurákat, ami – a film tucatnyi Goya-díja és jelölése mellett – jól illusztrálja, hogy mennyire penetráns lehet a spanyol politikát átható korrupció.

A Spanyolországon kívüli nézőknek nehezebb dolguk van, ha dekódolni akarják az összes utalást, vagy ha csak meg szeretnék érteni, pontosan milyen üzelmeket is folytatnak a konkrétan meg nem nevezett párt tagjai. Az viszont a teljes kép ismerete nélkül is egyértelmű, hogy Manuel alelnök, akit a párt vezetője négyszemközt, maffiafilmbe illő jelenetben az utódjának jelöl ki, nyakig sáros. Amikor nyilvánosságra kerül egy inkrimináló hangfelvétel, még bízik benne, hogy el tudja simítani a botrányt, de rövid úton kiderül, hogy elvtársai a bűnbak szerepét szánják neki.

Sorogoyen filmje úgy indul, mint a megtörtént eseteket feldolgozó drámák, majd szinte észrevétlenül alakul át politikai thrillerré. A kezdetben pehelysúlyúnak és simulékonynak tűnő Manuelről kiderül, hogy legalább annyira ravasz sakkjátékos, mint a Kártyavár Frank Underwoodja, és ha sarokba szorítják, akkor szó szerint mindenre képes a túlélésért. Sorogoyen olyan közelről tapad rá a főszereplőjére, és olyan hatékonyan fokozza a feszültséget, hogy a néző azon kapja magát: drukkol a szimpátiára elvileg méltatlan antihősnek. A rendszer sokáig mégsem tűnik többnek korrekt műfaji gyakorlatnál, csakhogy a fináléban kiderül: a műfaji köntös mindvégig álca volt. Sorogoyen kilép a politikai thriller kontextusából, és a történet hollywoodi típusú lezárása helyett tükröt tart a politikai elitnek, a médiának, és a rendszert még lebonthatónak tartó nézőknek is – és nem csak a spanyoloknak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14290