KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/december
GAÁL ISTVÁN
• Báron György: A képíró Gaál István
• Pörös Géza: Gazdag pillanatok Beszélgetés Gaál Istvánnal
FILMFESTÉSZET
• Lajta Gábor: Barokk mozi Jarman és Caravaggio
• Pataki Gábor: Dionüszosz farmeröltönyben Csernus és Caravaggio
ANTONIONI
• Bikácsy Gergely: Fennsík és folyóvölgy Antonioni szemhatára
BOSSZÚFILMEK
• Hungler Tímea: Fúria képében Bosszús csajok
• N. N.: Női bosszúfilmek
• Géczi Zoltán: A gyűlölet szépprózája Park Chan-wook: A bosszú ura; A bosszú asszonya
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Babel.com Velence
• Klacsán Csaba: A minőség rovására Pécs: Moveast
TELEVÍZÓ
• Hammer Ferenc: Online társadalom Digitális rendszerváltás
• Hirsch Tibor: Voltunk mi együtt is Magyar plazma
KRITIKA
• Kolozsi László: Dis városában Lányok
• Muhi Klára: Fut velünk egy rossz szekér Off Hollywood
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Persepolis
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A semmi peremén Boldog új élet
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az ismeretlen
• Vajda Judit: XXY
• Vízer Balázs: Királyság
• Pápai Zsolt: Elizabeth: Az aranykor
• Klág Dávid: Az ügynökség
• Herpai Gergely: A falka
• Tüske Zsuzsanna: A bárányok harapnak
DVD
• Csillag Márton: Pixar-rövidfilmek
• Pápai Zsolt: Üres város
• Csillag Márton: A gyilkos; A csalás
• Tosoki Gyula: Kerek rockerek
GAÁL ISTVÁN
• Kósa Ferenc: A hallgatás csöndje Búcsú Gaál Istvántól

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelem tesztelve

Alföldi Nóra

Ôtez-moi d’un doute – francia, 2017. Rendező: Carine Tardieu. Írta: Baya Kasmi, Michel Leclerc és Raphaële Moussafir. Kép: Pierre Cottereau. Zene: Eric Slabiak. Szereplők: François Damiens (Erwan), Cécile De France (Anna), Guy Marchand (Bastien), Alice de Lencquesaing (Juliette). Gyártó: Karé Productions. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Erwan jóvágású negyvenes férfi, zord, őszbe hajló borostás külleme igazán jó embert takar: napi nyolc órában bombaszakértőként saját testi épségét kockáztatva tisztítja a vidéki idillt a második világháborús lövegektől, magánemberként pedig huszonéves várandós lányáról gondoskodik. Élete igazán akkor fordul fel fenekestül, amikor lánya genetikai vizsgálatakor kiderül, hogy édesapja valójában nem is az édesapja. Kis hezitálás után úgy dönt, hogy felkeresi valódi apját, akit meg is talál egy kedvesen bohókás, ex-forradalmár öregúr személyében. A zűrök és szívfájdalmak igazán akkor tetéznek, amikor Erwan teljes véletlenségből megismerkedik egy rendkívül izgalmas hölggyel, akiről viszont kiderül, hogy valódi apjának lánya, tehát az ő féltestvére.

Carine Tardieu filmje a felületen vitathatatlanul egy szaftos, brazil szappanoperákat megszégyenítő családi-szerelmi melodrámának ígérkezik. A rendezőnő azonban ügyesen kikerüli a sztoriban sunyin megbúvó csapdákat és egy kissé álmoskás hangulatú, de kedves romantikus történetet bont ki. Segítik ebben a remek, rendkívül visszafogott játékukkal parádézó színészei, akik igazán szerethető figurákat skiccelnek fel szívmelengetően. Tardieu azonban érezhetően küzd az anyaggal: igyekszik mind az érzelmeket, mind a történet dinamikáját alacsony fordulatszámon pörgetni, nehogy valahol elragadtassa magát, amitől filmje kényes témái miatt ízléstelenségbe csapna át. Ekképpen egyik melodrámai szál se tartogat őrülten komikus vagy éppen szívfacsaró elemeket. Ugyanez érvényes a film vizuális világára is: habár a történet valamikor kora ősszel vagy kora tavasszal játszódik egy vidéki-tengerparti francia városkában, sehol egy idilli kép vagy markáns hangulat. A Szerelem tesztelve nagyon kellemes, feszültségmentes 110 percnyi szórakozást tartogat, de sajnos kevés nyomot hagy a nézőben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13524