KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/december
GAÁL ISTVÁN
• Báron György: A képíró Gaál István
• Pörös Géza: Gazdag pillanatok Beszélgetés Gaál Istvánnal
FILMFESTÉSZET
• Lajta Gábor: Barokk mozi Jarman és Caravaggio
• Pataki Gábor: Dionüszosz farmeröltönyben Csernus és Caravaggio
ANTONIONI
• Bikácsy Gergely: Fennsík és folyóvölgy Antonioni szemhatára
BOSSZÚFILMEK
• Hungler Tímea: Fúria képében Bosszús csajok
• N. N.: Női bosszúfilmek
• Géczi Zoltán: A gyűlölet szépprózája Park Chan-wook: A bosszú ura; A bosszú asszonya
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Babel.com Velence
• Klacsán Csaba: A minőség rovására Pécs: Moveast
TELEVÍZÓ
• Hammer Ferenc: Online társadalom Digitális rendszerváltás
• Hirsch Tibor: Voltunk mi együtt is Magyar plazma
KRITIKA
• Kolozsi László: Dis városában Lányok
• Muhi Klára: Fut velünk egy rossz szekér Off Hollywood
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Persepolis
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A semmi peremén Boldog új élet
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az ismeretlen
• Vajda Judit: XXY
• Vízer Balázs: Királyság
• Pápai Zsolt: Elizabeth: Az aranykor
• Klág Dávid: Az ügynökség
• Herpai Gergely: A falka
• Tüske Zsuzsanna: A bárányok harapnak
DVD
• Csillag Márton: Pixar-rövidfilmek
• Pápai Zsolt: Üres város
• Csillag Márton: A gyilkos; A csalás
• Tosoki Gyula: Kerek rockerek
GAÁL ISTVÁN
• Kósa Ferenc: A hallgatás csöndje Búcsú Gaál Istvántól

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Klein úr

Soós Tamás Dénes

Monsieur Klein – amerikai, 1976. Rendezte: Joseph Losey. Szereplők: Alain Delon, Jeanne Moreau, Francine Bergé. Forgalmazó: Mirax. 89 perc.

 

Mint a filmen vezérmotívumként végigvonuló keselyű, olyan közönyös, kegyetlen, gőgös és mohó Monsieur Klein (Alain Delon) is. Műtárgykereskedőként erkölcsi skrupulusok nélkül használja ki az 1942-ben elébe táruló lehetőségeket: a műkincseiket áron alul eladó zsidókon élősködve növeli vagyonát. Egy nap viszont izraelita újság landol a lábtörlőjén, mert valaki őt is felvette az előfizetők listájára. A kínos ügyben reklamál a rendőrségen, ám látva azok érdektelenségét, inkább magánnyomozásba kezd Robert Klein nevű zsidó névrokona után, akinek feltehetőleg az ellenállási mozgalomhoz is köze van. Kutakodik a megszállás alatt is gondtalanul élő francia arisztokrácia és a koszlott, romos külvárosi lakásokban tengő polgárok körében, de csak körbe-körbe bolyong a megszállt Párizsban. Mint A per Josef K.-ja, a tévesen és „ártatlanul” vád alá helyezett férfi az ügy megszállottjává válik, hogy végül elfogadva magasabb, metafizikai szintű bűnösségét, elsodródjon végzete felé.

A rendező, Joseph Losey nem veszi át a Kafka alkotásaira jellemző szürrealitást, művét inkább a hitchcocki „menekülő ember”-filmek és a krimi rejtélydramaturgiája mentén strukturálja. A parabolisztikus Klein úr le is rója tiszteletét A tévedés áldozata és az Észak-északnyugat előtt, ám a suspense mesterének akciódús szerkesztésmódját egy intellektuálisabb megközelítésre cseréli. A doppelgänger-motívum a titok táplálása mellett a fizikai és kulturális sztereotípiák mentén definiált zsidóság üldöztetésének abszurd és irracionális voltát nyomatékosítja. Elvégre a leglelkesebb kollaborátor is kiközösítetté válhat, ha nem tudja bizonyítani ártatlanságát. A kétértelműre árnyalt, többféle olvasatot is megengedő thriller fináléja finoman bomlasztja szét az elvárásokat: az utolsó pillanatban érkező segítség és a kutatás sikerességének illúziója helyére a kikerülhetetlen fátum elfogadása lép. Nincs pátosz, nincs melodráma: csak az antiszemitizmus, az apátia és a dölyfösség húsba vájó kritikája.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11579