KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/december
GAÁL ISTVÁN
• Báron György: A képíró Gaál István
• Pörös Géza: Gazdag pillanatok Beszélgetés Gaál Istvánnal
FILMFESTÉSZET
• Lajta Gábor: Barokk mozi Jarman és Caravaggio
• Pataki Gábor: Dionüszosz farmeröltönyben Csernus és Caravaggio
ANTONIONI
• Bikácsy Gergely: Fennsík és folyóvölgy Antonioni szemhatára
BOSSZÚFILMEK
• Hungler Tímea: Fúria képében Bosszús csajok
• N. N.: Női bosszúfilmek
• Géczi Zoltán: A gyűlölet szépprózája Park Chan-wook: A bosszú ura; A bosszú asszonya
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Babel.com Velence
• Klacsán Csaba: A minőség rovására Pécs: Moveast
TELEVÍZÓ
• Hammer Ferenc: Online társadalom Digitális rendszerváltás
• Hirsch Tibor: Voltunk mi együtt is Magyar plazma
KRITIKA
• Kolozsi László: Dis városában Lányok
• Muhi Klára: Fut velünk egy rossz szekér Off Hollywood
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Persepolis
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A semmi peremén Boldog új élet
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az ismeretlen
• Vajda Judit: XXY
• Vízer Balázs: Királyság
• Pápai Zsolt: Elizabeth: Az aranykor
• Klág Dávid: Az ügynökség
• Herpai Gergely: A falka
• Tüske Zsuzsanna: A bárányok harapnak
DVD
• Csillag Márton: Pixar-rövidfilmek
• Pápai Zsolt: Üres város
• Csillag Márton: A gyilkos; A csalás
• Tosoki Gyula: Kerek rockerek
GAÁL ISTVÁN
• Kósa Ferenc: A hallgatás csöndje Búcsú Gaál Istvántól

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rómának szeretettel

Varró Attila

To Rome with Love – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Darius Khondji. Szereplők: Woody Allen (Jerry), Alec Baldwin (John), Jesse Eisenberg (Jack), Roberto Benigni (Leopoldo), Penelope Cruz (Anna). Gyártó: Medusa Film / Perdida Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 112 perc.

Woody Allen korai életművére többek közt az olasz filmművészet is futó hatást gyakorolt, különösen fajsúlyos szerzői alkotói, mint ezt a Csillagporos emlékek kínos 8 és fél parafrázisa vagy az Amit tudni akarsz a szexről frigiditásról szóló szkeccsének Antonioni-paródiája is jelzi. Az ezredfordulós európai városnéző körút következő állomását jelentő Róma-film esetében azonban a visszatekintés fókusza a könnyedebb itáliai művekre irányult, amit már a hajdani Cinecitta-komédiákra olyannyira jellemző epizódfilm-jelleg is mutat. A négy külön szálon futó történet olasz párosában a rendező újrahasznosítja Fellini Fehér sejkjét (nászutas vidéki házasok a vatikáni túra helyett frivol különutakra tévednek), és eljátszat Begninivel egy újabb „botcsinálta sztárt” az életműben (az izgága kisemberből ezúttal gengszterek, rendőrök helyett a média farag minden ok nélkül celebritást) – a két amerikai sztorival pedig megidézi korai novellái bájos abszurdját (egy amerikai operarendező által felfedezett isteni tehetség csak a zuhany alatt képes bizonyítani énektudását) és a Játszd újra Sam! párkapcsolati tanácsokat osztogató képzeletbeli szuperegóját (akit Bogart helyett ezúttal befutott középkorú énje alakít a szerelmi háromszögbe szorult ifjú építész számára).

Vérbeli nosztalgia-filmről van tehát szó, akár az Éjfélkor Párizsban többszörös múltidézése esetében: Allen ismét végiglátogatja szépemlékű ifjúságának pár kedves állomását, miközben önmaga szerepében folyamatosan a halálközelségről és a feledésről gyárt jobb-rosszabb gegeket (pályája egyik legmeghatóbb szerzői alteregóját alakítva a sikeréhes rendezőkontár bőrében). A London-trilógia ridegebb, sötétebb darabjaihoz képest érezhetően egyfajta megnyugvással tekint már saját életművére, elhagyva az utolsó kétségbeesett erőfeszítéseket, hogy valami nagyszabásút, jelentőset hagyjon maga után – inkább a fantáziák melegebb éghajlatú vidékére költözik. Az eredmény talán csalódást jelent a Match Point rajongóinak, de azok számára, akik fénykorában is idegennek érezték Bergman és Antonioni komor jelmezét a Manhattan szerzőjén, most szívből örülhetnek a Kairó bíbor rózsája és a Broadway Danny Rose kissé megfáradt, kései utódjának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11223