KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/november
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Bódy/Jeles konferencia
• (X) : Katapult Film Szinopszis-pályázat
ANTONIONI
• Kovács András Bálint: Az eltűnés mestere Antonioni és a modernitás
BULVÁRKÓRHÁZ
• Mihancsik Zsófia: Betegségügyek Beszélgetés a Sickóról
• Schubert Gusztáv: Fesd feketére! Sicko
• Barotányi Zoltán: Kórház utca Egészségügy a kereskedelmi tévékben
• Darab Zsuzsa: Vér, cukor, szex, mágia Kórházi tv-sorozatok
VÁMPIROLÓGIA
• Kovács Ilona: Árnyékvilág Kis vámpirológia
• Varga Zoltán: Búcsú a vérszopkóktól Vámpírok a modern horrorfilmben
SODERBERGH
• Pápai Zsolt: A kaméleon színe Steven Soderbergh
LYNCH
• Janisch Attila: Belvilág Birodalom Inland Empire
• Strausz László: Lynch Peaks A tévénézők lázadása
MOZIPEST
• Teszler Tamás: Kísérleti láncolat Toldi mozi
FESZTIVÁL
• Wostry Ferenc: Spanyolok a spájzban Miskolc: Cinefest
HATÁRSÁV
• Simonyi Balázs: Tíz csőre töltött 35 mm-es A Magnum és a mozi
KRITIKA
• Muhi Klára: Épphogy csak érintsd! Iszka utazása
• Báron György: Szerelem, szabadság... A Nap utcai fiúk
• Kolozsi László: Csak oda Megy a gőzős
• Baski Sándor: Ha ölni kell Flandria
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Csendkút
• Vaskó Péter: A Bourne-ultimátum
• Ádám Péter: Színes fátyol
• Géczi Zoltán: Halloween
• Csillag Márton: A másik én
• Klág Dávid: Frank & Wendy
• Tüske Zsuzsanna: 1408
• Pápai Zsolt: Agyő, nagy Ő
• Varró Attila: Invázió
DVD
• Pápai Zsolt: A forrás
• Kovács Marcell: Az idő urai
• Alföldi Nóra: A hírhedt
• Tosoki Gyula: A kolostor

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jumurta – Egy falusi temetés

Vincze Teréz

Yumurtatörök-görög, 2007. Rendezte: Semih Kaplanoglu. Írta: Orçun Köksal és Semih Kaplanoglu. Kép: Özgür Eken. Szereplők: Nejat Isler (Yusuf), Saadet Aksoy (Ayla), Ufuk Bayraktar (Haluk), Tülin Özen (Sahaftaki Kadin), Semra Kaplanoglu (Zehra). Gyártó: Inkas Film / Kaplan Film. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 97 perc. 

 

 

Semih Kaplanoglu török rendező filmje „Tojás–Tej–Méz” című filmtrilógiájának harmadik darabja, abban az értelemben, hogy a sorozat elsőként elkészült részeként a trilógia és a főszereplő (Juszuf) történetének végét meséli el. És azzal, hogy a vége készült el először teljességgel véget is ér a hasonlóság Kaplanoglu filmje és a Csillagok háborúja sorozat között. Ez a mű ugyanis egy vérbeli fesztivál favorit, a művészfilmes minimalizmusra kiéhezett vájtszeműeket célzó darab, a török filmnek abból a válfajából, mellyel a magyar mozikban is találkozhattunk már Nuri Bilge Ceylan 2003-ban Cannes-i nagydíjat nyert filmje, a Messze jóvoltából.

Amikor egy film a ködös mezőn felvett két és félperces beállítással kezdődik, nem kell André Bazinnek lenni, hogy kitaláljuk, nagyjából minek nézünk elébe. A kérdés inkább az, hogy az elszánt művészetakaráson kívül sikerül-e a rendezőnek kihoznia valamit abból, hogy a vágások számán kívül minimálisra csökkenti a kameramozgást, az akciót, a szereplők közötti verbális interakciót, ugyanakkor maximalizálja a szimbolikus értelmű képeket, tárgyakat, cselekvéseket és félmosolyokat. Kaplanoglu rendre mind beveti ezeket az eszközöket annak érdekében, hogy a városi, elidegenedett középkorú költő rég elhagyott szülőfalujába és kulturális gyökereihez való visszatérését ábrázolja. A visszatérés oka anyja halála, s a film elsősorban a gyász filmje. Művészileg nem is teljesen sikertelen vállalkozás, vannak csodálatos és megrendítő pillanatai, valamint igen erős a főszerepet alakító Nejat Isler jelenléte. Ugyanakkor vannak rémesen erőltetett giccses szimbólumok is, amik a film összhatását kifejezetten rombolják.

A film címében szereplő török szó jelentése egyébként: tojás, amit – tekintve a film erőteljes szimbólumhasználatát – nem ártott volna valahogy átmenteni a magyar címadásba, s nem hagyni, hogy az idegen csengésű cím képzeletünkben a filmet inkább az Egri csillagok félszemű törökjéhez, mint az élet és a feltámadás szimbólumához kösse.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9818