KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/október
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Michel Serrault (1928–2007)
BERGMAN
• Kovács András Bálint: A lélek mélyéről Ingmar Bergman
• Sopsits Árpád: Ellenkező előjelű ikerpárok Bergman – Antonioni
ANTONIONI
• N. N.: Michelangelo Antonioni játékfilmjei
• Jancsó Miklós: A Mester lebegve érkezik Michelangelo Antonioni
• Vágvölgyi B. András: Antonioni Amerikája Zabriskie Point
MIYAZAKI
• Teszár Dávid: A repülés művészete Hayao Miyazaki
• Géczi Zoltán: Tokiói keresztapák A Studio Ghibli története
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Háttérvetítések Karlovy Vary
• Baski Sándor: Régi táj új ecsettel Russia Rulez
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A lelassult forradalom Formabontók
• Palotai János: Átrajzolók Tóth György fotografikái
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Box humana Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: Brókerarcok Overnight
• Barotányi Zoltán: Port a porhoz Zuhanórepülés
• Kolozsi László: Manysi vadász a szív Farkas
• Dániel Ferenc: Jiři Menzel kései cunamija Őfelsége pincére voltam
• Turcsányi Sándor: Villák proletárjai, egyesüljetek! Őszi kertek
• Takács Ferenc: Ártéri dagály Tideland
LÁTTUK MÉG
• Vízer Balázs: Este
• Vincze Teréz: Drágaságom
• Kolozsi László: Törésteszt
• Vajda Judit: Felkoppintva
• Géczi Zoltán: Száműzöttek
• Parádi Orsolya: Ízlések és pofonok
• Tüske Zsuzsanna: Mr. Brooks
• Varró Attila: Csillagpor
DVD
• Pápai Zsolt: Betörő az albérlőm
• Tosoki Gyula: Hósüti
• Klág Dávid: Idiokrácia – Hülyék paradicsoma
• Varró Attila: Kwaidan

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Hunter Killer-küldetés

Huber Zoltán

Hunter Killer – amerikai, 2018. Rendezte: Donovan Marsh. Írta: Don Keith és George Wallace regényéből Jamie Moss és Arne Schmidt. Kép: Tom Marais. Zene: Trevor Morris. Szereplők: Gerard Butler (Glass), Gary Oldman (Donnegan), Common (Fisk), Michael Nyqvist (Andropov), Ilia Volok (Suterev). Gyártó: Original Film / Millennium Films / G-BASE. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 122 perc.

 

A tesztoszteron légköbméterenkénti koncentrációja zárt, nyomás alá helyezett fémcsövekben törvényszerűen növekszik. A tengeralattjáró eszményi macsófilmes helyszín, hisz nemcsak szűk terekbe kényszeríti a szilaj férfihordát, de járműként és fegyverként is látványos. A legfrissebb merülős kaland alkotói ráadásul nem elégedtek meg az egyenruhák, műszerek és halálos veszélyek ikonográfiájával, a reagani hősideál teljes palettáját végigzongorázzák. A világot megmentők nemcsak a víz alatt, a földön és a levegőben is küzdenek, sorra pipálva ki az összes kötelező harci cselekményt a lángcsóvát húzó rakétáktól a kiscsoportos kommandózásig.

A militáns fegyverpornó katonás rajongói a Hunter Killer küldetés láttán gyakorlatilag egy jó kis hidegháborús díszszemlén érezhetik magukat. Mintha újra 1988-at írnánk és a legmenőbb filmeket még mindig a Cannon logója vezetné be. Ha a VICO szellemiségében magyarított, eredetileg is tökéletesen értelmetlen, ám cserébe tényleg gránitkeménységű cím nem orientálna eléggé, az első jelenet határozottan jelöli ki a fő irányokat. Leendő hősünket, az élet iskolájában edződött kapitányt a havas vadonban, íjjal a kézben, szarvasvadászat közben pillantjuk meg és innen nincs megállás. Bár a hajmeresztő sztori nem áll túl erős lábakon és nagyjából a Vadászat a Vörös Októberre, az Atomcsapda és Az utolsó esély fontosabb momentumait ötvözi, a menetrendszerű akciójeleneteket egyben tartja. A szűkebb célközönség megkapja a maga lőporos adagját, a film viszont nem annyira jó és nem annyira rossz, hogy másokat lázba hozzon. Az egyetlen igazán bűnös élvezetet a kortárs mezőny egyik legvalószerűtlenebb figurája, Gerald Butler garantálja. A skót színész úgy tud takarék Nicholas Cage-üzemmódban játszani, hogy közben mintha egészen máshol járna fejben. A nosztalgia mellett a film az ő különös aurája miatt nem merül el teljesen a mélyben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13924