KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/október
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Michel Serrault (1928–2007)
BERGMAN
• Kovács András Bálint: A lélek mélyéről Ingmar Bergman
• Sopsits Árpád: Ellenkező előjelű ikerpárok Bergman – Antonioni
ANTONIONI
• N. N.: Michelangelo Antonioni játékfilmjei
• Jancsó Miklós: A Mester lebegve érkezik Michelangelo Antonioni
• Vágvölgyi B. András: Antonioni Amerikája Zabriskie Point
MIYAZAKI
• Teszár Dávid: A repülés művészete Hayao Miyazaki
• Géczi Zoltán: Tokiói keresztapák A Studio Ghibli története
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Háttérvetítések Karlovy Vary
• Baski Sándor: Régi táj új ecsettel Russia Rulez
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A lelassult forradalom Formabontók
• Palotai János: Átrajzolók Tóth György fotografikái
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Box humana Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: Brókerarcok Overnight
• Barotányi Zoltán: Port a porhoz Zuhanórepülés
• Kolozsi László: Manysi vadász a szív Farkas
• Dániel Ferenc: Jiři Menzel kései cunamija Őfelsége pincére voltam
• Turcsányi Sándor: Villák proletárjai, egyesüljetek! Őszi kertek
• Takács Ferenc: Ártéri dagály Tideland
LÁTTUK MÉG
• Vízer Balázs: Este
• Vincze Teréz: Drágaságom
• Kolozsi László: Törésteszt
• Vajda Judit: Felkoppintva
• Géczi Zoltán: Száműzöttek
• Parádi Orsolya: Ízlések és pofonok
• Tüske Zsuzsanna: Mr. Brooks
• Varró Attila: Csillagpor
DVD
• Pápai Zsolt: Betörő az albérlőm
• Tosoki Gyula: Hósüti
• Klág Dávid: Idiokrácia – Hülyék paradicsoma
• Varró Attila: Kwaidan

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szellemek háza

Benke Attila

Winchester – amerikai, 2018. Rendezte: Michael és Peter Spierig. Írta: Tom Vaughan. Kép: Ben Nott. Zene: Peter Spierig. Szereplők: Helen Mirren (Sarah Winchester), Jason Clarke (Eric), Sarah Snook (Marian), Angus Sampson (Hansen). Gyártó: Lionsgate / CBS Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 99 perc.

 

Az utóbbi években újra népszerűek a kísértet- és démonhorrorok (Démonok között-széria, Annabelle-filmek, Insidous-sorozat, Bíborhegy), melyek közül kevés (a Babadook, A boszorkány vagy a Kokszongi sirató) képes az olcsó ijesztgetésen túl valami pluszt nyújtani. Ez a törekvés az ausztrál Michael és Peter Spierignek (A zombik városa, Időhurok, Fűrész: Újra játékban) sem sikerül a Szellemek házában. A múlt századi kísértethistóriára alapozó sztori egyik főszereplője Sarah Winchester, a híres ismétlőpuska feltalálójának menye. A Winchesterekkel legyilkolt áldozatok szellemeitől rettegő özvegy egy médium tanácsára elhagyta régi otthonát, és a kaliforniai San José-ben építtetett hatalmas, ma turistalátványosságnak számító rezidenciát, mely tele van titkos járatokkal és furcsa helyiségekkel. A Szellemek házában Sarah-n kívül rokonai, Marion és megszállott kisfia, Henry élnek a birtokon. Ide érkezik Dr. Eric Price, akinek szintén volt dolga a fegyverrel drogfüggő felesége tragédiája miatt, és aki az özvegy épelméjűségét vizsgálva rádöbben, hogy a holt lelkek valóban a Winchester-rezidencián kísértenek.

Az alkotók sajnos félvállról vették a történet hátterében meghúzódó, az amerikai erőszak- és fegyverkultúra érdekes és aktuális problémáját. Sarah rettegése lehetne akár az őslakosok holttestein nagyra hízott Amerika elaltatott lelkiismeretének ébredezése, azonban a Spierig-fivéreket érezhetően ez nem érdekelte, inkább legyártottak egy kommersz horrort. Habár a Szellemek háza szimpla horrorfilmként sem állja meg a helyét, mivel hemzseg a sután megrendezett jelenetektől (lásd a nagy leszámolást) és az idős Sarah-n (Helen Mirren) kívül érdektelen karakterekkel. Így aztán a Spierig-testvérek műve helyett érdemesebb újra elővenni az 1964-es A ház hideg szívét vagy Kubrick Ragyogását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13645