KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/október
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Michel Serrault (1928–2007)
BERGMAN
• Kovács András Bálint: A lélek mélyéről Ingmar Bergman
• Sopsits Árpád: Ellenkező előjelű ikerpárok Bergman – Antonioni
ANTONIONI
• N. N.: Michelangelo Antonioni játékfilmjei
• Jancsó Miklós: A Mester lebegve érkezik Michelangelo Antonioni
• Vágvölgyi B. András: Antonioni Amerikája Zabriskie Point
MIYAZAKI
• Teszár Dávid: A repülés művészete Hayao Miyazaki
• Géczi Zoltán: Tokiói keresztapák A Studio Ghibli története
FESZTIVÁL
• Varró Attila: Háttérvetítések Karlovy Vary
• Baski Sándor: Régi táj új ecsettel Russia Rulez
HATÁRSÁV
• Pataki Gábor: A lelassult forradalom Formabontók
• Palotai János: Átrajzolók Tóth György fotografikái
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Box humana Magyar plazma
KRITIKA
• Báron György: Brókerarcok Overnight
• Barotányi Zoltán: Port a porhoz Zuhanórepülés
• Kolozsi László: Manysi vadász a szív Farkas
• Dániel Ferenc: Jiři Menzel kései cunamija Őfelsége pincére voltam
• Turcsányi Sándor: Villák proletárjai, egyesüljetek! Őszi kertek
• Takács Ferenc: Ártéri dagály Tideland
LÁTTUK MÉG
• Vízer Balázs: Este
• Vincze Teréz: Drágaságom
• Kolozsi László: Törésteszt
• Vajda Judit: Felkoppintva
• Géczi Zoltán: Száműzöttek
• Parádi Orsolya: Ízlések és pofonok
• Tüske Zsuzsanna: Mr. Brooks
• Varró Attila: Csillagpor
DVD
• Pápai Zsolt: Betörő az albérlőm
• Tosoki Gyula: Hósüti
• Klág Dávid: Idiokrácia – Hülyék paradicsoma
• Varró Attila: Kwaidan

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Muppetek

Tüske Zsuzsanna

Muppets – amerikai, 2011. Rendezte: James Bobin. Írta: Jason Segel és Nicholas Stoller. Kép: Don Burgess. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Jason Segel (Gary), Amy Adams (Mary), Chris Cooper (Richman), Rashida Jones (Veronica). Gyártó: Mandeville Films / Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Szinkronizált. 103 perc. 

Az elmúlt nyolcvan év során sok mindenki fia borja megfordult már Walt Disney csillagporos kastélyában: a vendéglistáról az illusztris plüsstestűek sem maradhattak le, különösen, ha olyan legendás múltú bábsztárokról van szó, mint a Muppet-show társulata. Breki, Topi, Miss Röfi és társaik az elmúlt húsz évben többször is eleget tettek a meghívásnak – 2011-ben pedig már karácsonyi apropó sem kellett hozzá, elég volt egy közelmúltbeli mérsékelt Disney-siker, amely adta magát a muppetosításra a mostanság főleg újrahasznosításokból gazdálkodó mikiegér-gyárban.

A Blues Brothers-féle bandaegyesítő dzsemborikat követő történet hősének, Walternek majdnem tökéletes az élete: boldog családban él, szerető bátyjával, Gary-vel, ám sajnos – bábkülseje miatt – egyetlen barátja sem akad. Egy nap tévénézés közben végre hasonszőrűekre talál: ahogy megpillantja a Muppet-show szereplőit, elkötelezett rajongóvá válik, majd hamarosan, egy Gary-vel tett hollywoodi kirándulás során szembesülhet is az imádott Brekivel – valamint a szomorú ténnyel, hogy egy olajra éhes, gonosz milliomos porrá zúzná a nagy múltú Muppet Stúdiót. Egyetlen esélyük összeszedni a régi csapatot egy életmentő show erejéig, ami azonban korántsem egyszerű dolog, így aztán a tarka banda tagjai hamarosan fontos döntések elé kerülnek.

A Muppetek klasszikus minták alapján épül fel verbuválós zenés filmmé, amiben nincs is semmi kivetnivaló – a Disney Királyság udvartartása azonban nem sok energiát pazarolt a meseszövésre, inkább egy saját gyártású készáru, a 2002-es A házimaci cselekményvázán cserélte a medvebőrt színes szőrkavalkádra. Az önplagizálás szerencsére nem tompítja a show fényeit: a klasszikus Muppet-adások parodisztikus hangvételének és bájos humorának megőrzése, a különböző „anyagú” karakterek közti ügyes párhuzamok megteremtése és a régi mag friss báb- és élőszereplőkkel való kiegészítése (élen a Disney hercegnő-modort kiválóan hozó Amy Adams-szel) az alkotókat végül megóvta a műfaji rovótól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10978