KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/szeptember
KRÓNIKA
• Andor Tamás: Kovács László (1933–2007)
MAGYAR MŰHELY
• Kolozsi László: Zangezurban az idő Bodor Ádám-adaptációk
• Reményi József Tamás: A túlsó part Kamondi Zoltán: Dolina
• Kovács András Bálint: Torony az éjszakában Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel
• Stőhr Lóránt: Felhőjáték Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Muhi Klára: A jó dokumentumfilm botrányos Beszélgetés Kisfaludy Andrással, Kocsis Tiborral és Vészi Jánossal
BERGMAN
• Gelencsér Gábor: Bergman rítusai Ingmar Bergman: Arc, Szűzforrás, Rítus
GRINDHOUSE
• Kovács Marcell: Jack Starlett: Verseny az ördöggel
• Géczi Zoltán: Don Edmonds: Ilsa, az SS nőstényfarkasa
• Nevelős Zoltán: Sergio Martino: Torzó
• Orosdy Dániel: Tobe Hooper: Élve elfogyasztva
• Horváth Antal Balázs: Russ Meyer: Jó reggelt és viszlát!
• Teszár Dávid: Yukio Noda: Zérónő: a vörös bilincsek
• Varró Attila: Henry Paris: Misty Beethoven feltárása
• Sahár Szilveszter: Szemétből katedrálist Roberto Rodriguez: Grindhouse – Terrorbolygó
ÚJ KÍNA, ÚJ MOZI
• Géczi Zoltán: Beretta-szimfóniák Hongkongi bűnügyi filmek
• Wostry Ferenc: Hongkong célkeresztben Category III
HALÁL-NAPLÓK
• Földényi F. László: A körtefa árnyékában Forgács Péter: Saját halál
• Jankovics Márton: Az utolsó pillanat Rekviemek mozgóképen
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A bűn terei Báron György: Alászállás az alvilágba – Psycho-analízis
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Elvek és társak Maár Gyula: Töredék
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Goodbye, Bafana
• Harmat György: Csapda
• Varró Attila: Hajlakk
• Sahár Szilveszter: Külvárosi rockerek
• Pápai Zsolt: Next
• Ádám Péter: Moliére
• Csillag Márton: A Simpson család
• Vajda Judit: Forró zápor
DVD
• Nevelős Zoltán: Medvebarát
• Pápai Zsolt: A manipulátor
• Kovács Marcell: A vörös kör
• Tosoki Gyula: A nap szépe

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Végelgyengülés

Zalán Vince

 

Kira Muratova filmjének egyik, emberekkel zsúfolt metróállomáson játszódó jelenetében hirtelen hányat vágódik valaki. A hullámzó tömegből senki sem siet segítségére. Kikerülik, átlépik, majdhogy le nem tapossák. Később a fal mellé húzkodják. A megérkező hivatalosok csalódottan tapasztalják: alkoholnak nyoma sincs; sorsára hagyják a férfit. A filmben azután kiderül, hogy nemcsak a főszereplő sajátja ez a meg-akadályozhatatlan alvás-kényszer, hanem amerre a kamera csak fordul: iskolában, utcán, házibulin, lakásokban, szinte mindenütt tenyészik ez az alvásba hanyatló fáradtság. A film tere ugyanis a fáradtság glóbusza, méghozzá egy különös fáradtságé. A rendeznőnő, mintha épp a fáradság és a fáradtság megkülönböztetésével kívánná jellemezni a mai szovjet állapotokat. A hősök nem fáradoznak, hanem fáradtak, nem nehéz az életük, hanem egyszerűen reménytelen. Belefáradtak a küzdelembe, hogy mindennapi életük emberi élet legyen. A normális életfeltételek megteremtéséért folytatott küzdelem már felőrölte minden energiájukat. Beletörődtek helyzetükbe. Muratova – a tavalyi berlini fesztiválon is kitüntetett – rendezése pontosan, minden tanári fölény, vagy épp siránkozás nélkül mutatja meg, hogy ez az állapot miként emészti el az emberek közötti szolidaritást. Mert persze a maga módján mindenki próbálkozik: madarakat tart, heppeninget rendez, vagy giccses (emlék) tárgyakat gyűjt stb. de bármi legyen is ez a mód: mind tévút, önérdekű bezárkózás. Senki sem beszélget, mindenki szüntelenül csak a magáét mondja, megállíthatatlanul monologizál. Nincs az a szenvedés, mely visszhangra találna, nincs az a segélykiáltás, melyet bárki is meghallana. Muratova hősei – tanárok, népművelők, naplopók, adminisztrátorok, diákok –, vannak, de nem élnek. Ezért nem is tudhatnak különbséget tenni jó és rossz között. Szinte öntudatlanul teszik ezt is, azt is. A mű eredeti címe: Aszténiás-szindróma. Sok más orosz filmtől eltérően ebben az ogyesszai stúdióban készült filmben nincsen semmi fátumos, vagy a történelmi hagyományokból eredeztetett végzetes kimerültség. A szereplők nem a régmúlt foglyai, hanem elmúlt évtizedek kárvallottjai; nem az emberek, de a társadalom betegsége, hogy stílusosak legyünk: ez az epidemikus aszténia, amely talán még egyetlen szovjet filmben sem mutatta meg igazi arcát olyan kendőzetlenül, mint Kira Muratova filmjében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/04 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4099