KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/szeptember
KRÓNIKA
• Andor Tamás: Kovács László (1933–2007)
MAGYAR MŰHELY
• Kolozsi László: Zangezurban az idő Bodor Ádám-adaptációk
• Reményi József Tamás: A túlsó part Kamondi Zoltán: Dolina
• Kovács András Bálint: Torony az éjszakában Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel
• Stőhr Lóránt: Felhőjáték Beszélgetés Fliegauf Benedekkel
• Muhi Klára: A jó dokumentumfilm botrányos Beszélgetés Kisfaludy Andrással, Kocsis Tiborral és Vészi Jánossal
BERGMAN
• Gelencsér Gábor: Bergman rítusai Ingmar Bergman: Arc, Szűzforrás, Rítus
GRINDHOUSE
• Kovács Marcell: Jack Starlett: Verseny az ördöggel
• Géczi Zoltán: Don Edmonds: Ilsa, az SS nőstényfarkasa
• Nevelős Zoltán: Sergio Martino: Torzó
• Orosdy Dániel: Tobe Hooper: Élve elfogyasztva
• Horváth Antal Balázs: Russ Meyer: Jó reggelt és viszlát!
• Teszár Dávid: Yukio Noda: Zérónő: a vörös bilincsek
• Varró Attila: Henry Paris: Misty Beethoven feltárása
• Sahár Szilveszter: Szemétből katedrálist Roberto Rodriguez: Grindhouse – Terrorbolygó
ÚJ KÍNA, ÚJ MOZI
• Géczi Zoltán: Beretta-szimfóniák Hongkongi bűnügyi filmek
• Wostry Ferenc: Hongkong célkeresztben Category III
HALÁL-NAPLÓK
• Földényi F. László: A körtefa árnyékában Forgács Péter: Saját halál
• Jankovics Márton: Az utolsó pillanat Rekviemek mozgóképen
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A bűn terei Báron György: Alászállás az alvilágba – Psycho-analízis
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Elvek és társak Maár Gyula: Töredék
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Goodbye, Bafana
• Harmat György: Csapda
• Varró Attila: Hajlakk
• Sahár Szilveszter: Külvárosi rockerek
• Pápai Zsolt: Next
• Ádám Péter: Moliére
• Csillag Márton: A Simpson család
• Vajda Judit: Forró zápor
DVD
• Nevelős Zoltán: Medvebarát
• Pápai Zsolt: A manipulátor
• Kovács Marcell: A vörös kör
• Tosoki Gyula: A nap szépe

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A majmok bolygója: Lázadás

Kovács Marcell

Rise of the Planet of Apes – amerikai, 2011. Rendezte: Rupert Wyatt. Írta: Rick Jaffa és Amanda Silver. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: James Franco (Will), Freida Pinto (Caroline), John Lithgow (Rodman), Brian Cox (John). Gyártó: Chernin Entertainment / 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 105 perc.

A majmok bolygójának, Franklin J. Schaffner 1968-ban készült klasszikusának varázsát a szatíra kegyetlensége, a szikrázóan kopár képek, a csikorgó csontzene és a majomjelmezbe öltözött színészek bizarr látványa együtt adta. A „milyen érzés lehet Csubi szõrébe bújni?” kérdése a százával masírozó emberszabásúakat látva hatványozott erõvel fészkelte be magát a folyton kombináló kamaszfejekbe. A talány Tim Burton ötlettelen remake-jét nézve is ott motoszkált az emberben. A tökéletesen kidolgozott maszkokat figyelve a nézõ nehezen tudott szabadulni a gondolattól, hogy az igazi megpróbáltatásokat nem is Mark Wahlberg fogságban sínylõdõ ûrhajósának, hanem a majomálarcok alatt izzadó színészeknek kellett elszenvedniük.

A történet legújabb feldolgozása megszabadult ettõl az izgalmas problémától. Nincs több szõrme kezeslábas, nincsenek súlyos orángután maszkok, valamennyi majom – van belõlük szép számmal – digitálisan animált. Az eredeti film kulcskérdése, a majmok hatalomátvételét övezõ titok sem titok többé. Annak idején a kérdést az idõben elõre-hátra ugrálva a negyedik epizódban válaszolták meg a sorozattá bõvült történet írói. Az új változat viszont rögtön a magyarázattal indít, megtartja a majomlázadás motívumát, de mellé szégyenszemre a legközhelyesebb génmanipulációs maszlagot rágja a szánkba, szupergyógyszerrel, nem várt mellékhatásokkal és az összes ehhez szükséges sablonfigurával együtt. Természetesen zöldes árnyalatban, az Avatar után ez egy újabb nyíltan technokrata mozi álságos természetvédõ üzenettel.

John Lithgow kedves alzheimeres bácsija nélkül nehézen viselnénk el a felkelés kirobbanásáig ránk váró egy órát. De a sztorit ne kárhoztassuk, a Lázadás a legújabb digitális technika filmes alkalmazásáról szól, és ebben a tekintetben mindenképpen siker. Az animált szereplõk mozgása a valós környezetben ugyan idõnként még mindig súlytalan és rajzfilmszerû, a mimikában elért valószerûség tényleg varázslatos. A film fõhõse, a kísérleti majomból forradalmárrá lett Cézár a film legemberibb szereplõje. Árnyalt, többdimenziós figura, szemének digitálisan rajzolt villanása hol megindító ragaszkodásról, hol csodálatra méltó intelligenciáról tanúskodik, hol pedig ijesztõ kegyetlenséget sugall. A majmok felkelése éppen csak elkezdõdik Rupert Wyatt filmjében, borítékolható tehát a folytatás. Talán az lenne a legjobb, ha a következõ részben már minden szereplõt számítógép rajzolna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10787