KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Én, Frankenstein

Sepsi László

I, Frankenstein – amerikai, 2014. Rendezte: Stuart Beattie. Írta: Kevin Grevioux. Kép: Ross Emery. Zene: Reinhold Heil és Johnny Klimek. Szereplők: Aaron Eckhart (Adam), Yvonne Strahovski (Terra), Bill Nighy (Naberius), Miranda Otto (Leonore). Gyártó: Lakeshore Entertainment / Sidney Kimmel Entertainment. Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált. 92 perc.

 

A gyakran másodlagos frissességű alapanyagokból dolgozó alsó-hollywoodi alkotók előszeretettel nyúlnak a feltámasztás hálás témájához, Ed Woodtól Stuart Gordonig újra és újra felmondva a kudarcra ítélt teremtés torokszorító tanmeséjét. A költségvetési okok miatt eleve trükkös újrahasznosítási metódusokra (egy félholt színész innen, némi stock footage onnan) kényszerült low-budget filmgyártókhoz képest a hatvanötmillió dolláros költségvetéssel és néhány középkategóriás névvel (Eckhart, Nighy) megtámogatott Én, Frankenstein komoly lépéselőnnyel indult ugyan, de végül csupán az akciójelenetek magas számával tud ráígérni szegénysori társaira.

Az eddig főképp forgatókönyvíróként ténykedő Stuart Beattie a Van Helsing és az Underworld-széria üledékeiből tákolt össze egy főképp az urbán gótika vizuális közhelyeire (nyirkos macskakövek, toronyórák és vízköpők) épülő, eredetileg képregénynek szánt nagyvárosi fantasyt, amelyben Frankenstein esztétikusan sebhelyes teremtménye belecsöppen a Menny és a Pokol évszázados gerillaharcába. A legjobb Ed Wood-opuszokhoz hasonlóan az Én, Frankenstein világát is a teremtéskényszer fogja egybe (egy felettébb gazdag démon ismételné meg nagy tételben Frankenstein istenkísértését), de az összehordott darabkákat még Beattie a korábbi rendezésében már megvillantott (Tomorrow, When the War Began) vizuális érzéke sem képes életre kelteni. A képregény-paneleket imitáló beállítások és a verekedések közt a nézőre zúdított verbális információk a játékidő végére sem teremtik meg egy autentikus fantasy-univerzum illúzióját, ehelyett mintha egy tucatszéria duplaepizódja peregne a vásznon, amiben minden karakter és konfliktus kínosan ismerős. Az összefércelt filmtest a belépumpált milliók ellenére is csak egy kupac végtag marad a műtőasztalon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11856