KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szuper-Hipochonder

Kránicz Bence

Supercondriaque – francia, 2014. Rendezte és írta: Dany Boon. Kép: Romain Winding. Zene: Klaus Badelt. Szereplők: Dany Boon (Faubert), Alice Pol (Anna), Kad Merad (Zvenka), Jean-Yves Berteloot (Miroslav). Gyártó: Pathé. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 107 perc.

 

Ha a kortárs európai mozi legnagyobb sztárját kellene megnevezni, mifelénk kevesen tippelnének Dany Boonra, annak ellenére, hogy néhány éve a kontinens egyik legjobban kereső színészévé avanzsált. A francia komikus ráadásul a kamera mögött is feltalálja magát, a Szuper-Hipochonder immár a negyedik saját rendezése (és a harmadik, amelyet Magyarországon is bemutatnak). Előző munkáihoz hasonlóan Boon ezúttal sem törekszik rá, hogy szimpatikus karaktert formáljon meg: a betegesen betegségiszonyos Romain kollégája halála után úgy határoz, változtatnia kell az életén, ám terve túl jól sikerül, miután összetévesztik egy kelet-európai diktatúrából szökött ellenállóval.

Talán nemcsak a Lajtától keletre számít kissé kínosnak, hogy a film eleinte a tiszta és ápolt párizsi értelmiségiek, illetve a szurtos és elhanyagolt „cserkisztáni” menekültek találkozását igyekszik poénforrásként működtetni. Még szerencse, hogy a játékidő első harmada után az alkotók irányt váltanak, és a műfaji hangsúlyok eltolásával tartják fenn a nézői érdeklődést. Burleszk-elemekben bővelkedő vígjátékból a romkom vizeire eveznek, hogy aztán a fináléra akcióhőst faragjanak szinte mindvégig ellenszenves főhősükből. Korábbi rendezéseinek receptjétől eltérve, a regionális-nemzetiségi feszültségek humoros ábrázolása helyett Boon ezúttal a tősgyökeres franciák és a bevándorlók korántsem problémamentes viszonyához nyúl hozzá finoman, éppen csak annyira, hogy ne akadályozza közönségét az önfeledt szórakozásban. A végeredmény ezerszer látott sablonokból építkező, ugyanakkor lendületes és életteli produkció, ami mégis hagy némi rossz szájízt: Romain végtére is úgy győzi le hipochondriáját, hogy koszossá, tehát kelet-európaivá válik. A csattanó pedig mi is lehetne más, mint hogy az ápolatlan káeurópaiakat nagyrészt magyar színészek játsszák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11751