KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/július
KRÓNIKA
• (X) : Filmkarc
• N. N.: Helyreigazítás
• Ádám Péter: Jean-Claude Brialy (1933–2007)
KÍNAI FILM
• Teszár Dávid: A kínai film nagy ugrása Zhang Yi-mou
• Hirsch Tibor: Kína felett az ég Bábeli történetek
• Géczi Zoltán: A Sárkány közbelép Kínai filmpiac
REKLÁMÖZÖN
• Barotányi Zoltán: Bemegyek, kijövök Reklámfilmek a Kádár-korban
• Vaskó Péter: Hidratált szamárbőr Reklám a moziban
• Kolozsi László: A PH-semleges élet Beszélgetés a magyar reklámról
• Schubert Gusztáv: Hátsó gondolat Magyar plazma
KULTUSZMOZI
• Csont András: A csábítás főkönyve Don Giovanni
DOKU/FIKCIÓ
• Muhi Klára: Ha nem nyomod a falat… Beszélgetés Almási Tamással
• Báron György: A valóság meséi Jean Rouch
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Keleti kapcsolat Mediawave
• Stőhr Lóránt: Filmnyelvjárások Dialëktus
• Wostry Ferenc: Jigoku! Udine
HATÁRSÁV
• Palotai János: Mozgófénykép Fotográfiák a Ludwig Múzeumban
KRITIKA
• Lajta Gábor: A meztelen kép Goya kísértetei
• Muhi Klára: A művész és az inkvizítor Goya kísértetei
• Pápai Zsolt: Veszélyesen édes Neil Armfield: Candy
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Piaf
• Vajda Judit: Aranykapu
• Kolozsi László: Sötétkékmajdnemfekete
• Parádi Orsolya: Miss Potter
• Csillag Márton: Vaskabátok
DVD
• Csillag Márton: ©vejk, a derék katona 1–2.
• Pápai Zsolt: A texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdet
• Tosoki Gyula: A matador
• Klág Dávid: 9 dal

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vad banda

Koltai Ágnes

 

„Az erőszak megszállottja” – írták Sam Peckinpah-ról, aki az 1969-ben forgatott Vad bandával a kritikák össztüzébe került.

A Vad banda nem a western poétikáját vagy stílusát változtatta meg, hanem a „hallgatag emberek” erkölcsét ábrázolja – a visszájáról. A szolidaritásról, az összetartásról, a férfibarátságról szól a film, pontosabban arról, hogy az amerikai westernekben évtizedek óta hirdetett férfias erények hogyan semmisülnek meg. Peckinpah hősei értelmetlenül harcolnak, értelmetlenül gyilkolnak, s a végén természetesen értelmetlenül halnak meg. Hiába a magasztos eszmék, üresfejű, féktelen gyilkos itt mindenki, Pike Bishop és bandája semmiben sem különbözik az őrült mexikói fiók-diktátortól, Mapache-tól. Sam Peckinpah felfordult világot ábrázol, olyan világot, amelyben nem Jó és Rossz küzd meg. Csak Rossz és még Rosszabb között választhatunk, gyilkosok acsarkodnak a Vad bandában, egykori barátok fordulnak egymás ellen, néhány lyukas garasért szúrják hátba egymást a pionírok unokái, akik a Vadnyugat legendás hőseitől csak a hidegvérű öldöklést örökölték.

Meglehet, sokan a véres kalandért, a fegyverropogtatásért és a látványos harcért ülnek majd be a moziba, pedig ez csupán a látszat, a Vad banda ugyanis Sam Peckinpah csalódottságát, keserűségét tükrözi: azt a tagadhatatlan rossz érzést, amit egy megnyugtató hazugság lelepleződésekor érez az ember.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5826