KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/június
KRÓNIKA
• (X) : Filmkarc
• Kézdi-Kovács Zsolt: Madaras József (1937–2007)

• Schubert Gusztáv: Ha Philip K. Dick
• N. N.: Dick-adaptációk
• Kömlődi Ferenc: Android-fantáziák Philip K. Dick és az új robotika
MAGYAR MŰHELY
• Frivaldszky Bernadett: Tárgyiasult gondolatok Beszélgetés Banovich Tamással
• Kolozsi László: A hallható film Beszélgetés a hangról
• Balázs Gábor: Ópium – hangkritika A véső hangja
• Kolozsi László: Római harsonák Rózsa Miklós
• Csala Károly: A sodrástól távol Gaál István fotográfiái
TITANIC
• Baski Sándor: Vészjelzések a fedélzetről Titanic disztópiák
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Titanic
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány

• Ardai Zoltán: Nyári oktatás Kultmozi: Baleset
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: Zidane, az antihős Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Történelem: tarka és trendi Magyar plazma
KÖNYV
• Palotai János: A rajzoló rendező Eizenstein Erósza
KRITIKA
• Vincze Teréz: Irodalom a dobozban János és Viola; A veinhageni rózsabokrok
• Vízer Balázs: Forradalmi groteszk Liberté 56
• Gelencsér Gábor: Szerkesztői üzenet Tavasz, nyár, ősz
• Győrffy Iván: Asztali beszélgetések A hét főbűn (Bűnök ezek?)
• Takács Ferenc: Az istenek szomjaznak Felkavar a szél
• Wostry Ferenc: Mozik a 42. utcában Grindhouse
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fekete könyv
• Nevelős Zoltán: Melquiades Estrada három temetése
• Kolozsi László: Kubrick menet
• Pápai Zsolt: Zodiákus
• Vajda Judit: Transylvania
• Vízer Balázs: 23-as szám
• Herpai Gergely: Pókember 3.
• Klacsán Csaba: Megérzés
DVD
• Pápai Zsolt: A fantomlakó
• Pápai Zsolt: Jóasszony
• Tosoki Gyula: Néma gyilkos
• Alföldi Nóra: Hét vérfoltos orchidea

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lidérces álmok

Ardai Zoltán

 

A 70-es évek második felében jelentkező új lengyel rendezőgeneráció kitűnő filmek sorával keltett Európa-szerte feltűnést. Sajnálatos, hogy az itthoni néző már mind «kevésbé ismerheti meg az igazi időbeli közelség élményével Kie¶lowski, Holland, Falk, Kijowski, Bajon, Żebrowski és társaik immár nevezetes műveit. Ezek közül Wojciech Marczewski regény-adaptációja az elsők közt van, amelyet a hazai mozik vetítenek.

Marczewski ezzel a rendezésével a híres 1978–79-es lengyel elsőfilmesek közt sem maradt észrevétlen, bár műve nem tartozik a legtöbbet emlegetettek közé. És csakugyan: a film hamar, első képsorainak hiteles hangulatáva1, gyengéd komolyságával meg-kedvelteti magát, s ez már így is marad annak ellenére, hogy stílusa egyenetlen, olykor érezni, hogy a művészi „szövet” épp most durvább tapintású, mint az imént. A forgatókönyv alapját, E. Zegadłowicz 1935-ben megjelent könyvét nem olvashatjuk magyarul, de feltételezésekbe sem nagyon bocsátkozhatunk róla. Ugyanis a mozaik-szerűén kapcsolódó film-jeleneteket igazán a látványban felfogható szenvedély és filozofikum járja át, különösen az első órában. Szokásos értelemben vett történet itt nincs is. Az alaphelyzet: Mikołaj Srebrny-t, a századeleji nemlétező Lengyelország galíciai (K. u. K. fennhatóság alatti) részén élő kisfiút felveszik a nyolcosztályos gimnáziumba. A városban nagynénjééknél lakik, egy fülleteg, romló életkedvű polgári háznál, elvált anyja nem örül, ha látja, apjától, akit szeret, elszakítják. (Az apa, aki sehogysem tudott császárhű alattvalóvá átalakulni, elvonultan él.) Mikołaj ezen a labilis, szövevényes és kegyetlen talajon, a katolikus nevelés szorongatásában és bűvöletében éli meg a gyerekkor látomását a világról. A sebző realitások és az éppenséggel köztük-bennük játszó, de fölébük emelő költészet e gyermeki „lidércálomban” olvadnak össze tökéletesen. A kis Srebrny-t Tomek Hudziec igencsak jól alakítja: ahogyan félelem, dac, elesettség, misztikus ámulat játékát figyeljük az arcán, számunkra is mintegy át-világítódik mindaz, amivel kapcsolatba kerül.

Pedig a jelenetek nagy része korántsem csak az életből köszön vissza. Például: a korai szexualitás forróláza-hidegrázása, a háttérben nyáron is a paptanár (vagy katona-tanár) árnyával – még csak nem is Fellini jut először eszembe. De hát éppen ezért jó Marczewski filmje: aki ismeri, mondjuk, Joyce Ifjúkori önarcképét, az is le tud merülni a galíciai Mikołaj álmába. A felsős Srebrny (új színész játssza) jelenetei sem vesztenek sokat lírai elevenségükből. Valamennyit igen, mert a vallás homályából a társadalmi haladás képviselőihez, ezek racionalizmusától a vallás sugárzásához húzó költő-diák maga kissé háttérbe szorul, problémái s az eszmék mögé. Nem mintha ennek az egyensúly-billenésnek el lehetne hinni, hogy Marczewski illusztrálásnak vagy publicisztikának tekinti a filmezést. Annál komolyabban érdeklődik az élet iránt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7307