KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/június
KRÓNIKA
• (X) : Filmkarc
• Kézdi-Kovács Zsolt: Madaras József (1937–2007)

• Schubert Gusztáv: Ha Philip K. Dick
• N. N.: Dick-adaptációk
• Kömlődi Ferenc: Android-fantáziák Philip K. Dick és az új robotika
MAGYAR MŰHELY
• Frivaldszky Bernadett: Tárgyiasult gondolatok Beszélgetés Banovich Tamással
• Kolozsi László: A hallható film Beszélgetés a hangról
• Balázs Gábor: Ópium – hangkritika A véső hangja
• Kolozsi László: Római harsonák Rózsa Miklós
• Csala Károly: A sodrástól távol Gaál István fotográfiái
TITANIC
• Baski Sándor: Vészjelzések a fedélzetről Titanic disztópiák
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Titanic
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány

• Ardai Zoltán: Nyári oktatás Kultmozi: Baleset
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: Zidane, az antihős Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Történelem: tarka és trendi Magyar plazma
KÖNYV
• Palotai János: A rajzoló rendező Eizenstein Erósza
KRITIKA
• Vincze Teréz: Irodalom a dobozban János és Viola; A veinhageni rózsabokrok
• Vízer Balázs: Forradalmi groteszk Liberté 56
• Gelencsér Gábor: Szerkesztői üzenet Tavasz, nyár, ősz
• Győrffy Iván: Asztali beszélgetések A hét főbűn (Bűnök ezek?)
• Takács Ferenc: Az istenek szomjaznak Felkavar a szél
• Wostry Ferenc: Mozik a 42. utcában Grindhouse
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fekete könyv
• Nevelős Zoltán: Melquiades Estrada három temetése
• Kolozsi László: Kubrick menet
• Pápai Zsolt: Zodiákus
• Vajda Judit: Transylvania
• Vízer Balázs: 23-as szám
• Herpai Gergely: Pókember 3.
• Klacsán Csaba: Megérzés
DVD
• Pápai Zsolt: A fantomlakó
• Pápai Zsolt: Jóasszony
• Tosoki Gyula: Néma gyilkos
• Alföldi Nóra: Hét vérfoltos orchidea

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tanú szeme

Ardai Zoltán

 

Harmadlagos, rutin-agresszív akciójelenetekből ordítóan sírós mese bomlik ki, amely egy szappanopera hetvennyolc folytatásához való papundekli-cselekményanyagot zsúfol magába. Ez a blőd kompasz a játékos kedély legcsekélyebb akcentusa nélkül van ránkvezetve. Feltűnő az elhajlítottan hollywoodi előadásmód is – az ausztrál-filmiskolás beidegződések –, de ez a duhaj pótamerikai melodráma leginkább humortalanságával lep meg. Az események egy felfoghatatlan egzisztenciájú kalandornő körül forognak, aki az FBI elől menekülve sem adja fel fő tevékenységét, amely az őt leszólító férfiak elbírálásában áll. Modora általában enervált, bizonyos bájhatással. Emberi bizalmát megnyerni már önmagában véve is erotikai értékű zsákmány és kitüntetés. Nagyon ritka, hogy egy férfi a szimpátia terepén közelítse meg ezt a hősnőt; bármely fazon, aki mégis így tesz – akárha bukdácsolva is –, perfekten hozzá fog férni, csak nem nagyon hamar. Gyorsan is fel lehet ugyan izgatni Lizát, ekkor azonban a perfekció áldozódik fel. Ha a kezdeményező más húrokat penget (szóval mit sem törődik szimpátiakérdésekkel, csak tolakszik és piszkosan mosolyog), Lise rögtön szobára megy az illetővel. Mégsem ez az ajánlott módszer, mert a nő titkon egy kifent kést szokott tartani a fenekénél, és hiú partnert ő még soha nem hagyott élve sem szobában, sem vonatvécében. Talán ez az, amit az FBI rossz néven vesz tőle. Valami brit komputer-kém azonban őrzőangyalává lesz, szerelemből elnézve neki az öléseket. A nőnek közben adódik más jó ember is: nagy szerelme egy vak apó lesz, aki a szimpátiára tett. Az ügynök elteszi láb alól a vak riválist, és most már a kölcsönös megbocsátás jegyében sírhatnak Lizivel egymás szemébe. Vagy lehet, hogy a kém le sem lepleződött Elsbeth előtt? Mindenesetre nem szabad megakadnunk a látott bűnökön, különben lelkileg alácsúszunk annak, hogy átélhessük az alaszkai zárójelenet tragikumát. Apránkint feltárul előttünk a két főszereplő múltja is. Most legyen elég annyi, hogy Liz intézeti lány volt, és főnökasszonya elárult neki egyet-mást a hímnemről. Ez sokat megvilágít a rugókból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3032