KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/június
KRÓNIKA
• (X) : Filmkarc
• Kézdi-Kovács Zsolt: Madaras József (1937–2007)

• Schubert Gusztáv: Ha Philip K. Dick
• N. N.: Dick-adaptációk
• Kömlődi Ferenc: Android-fantáziák Philip K. Dick és az új robotika
MAGYAR MŰHELY
• Frivaldszky Bernadett: Tárgyiasult gondolatok Beszélgetés Banovich Tamással
• Kolozsi László: A hallható film Beszélgetés a hangról
• Balázs Gábor: Ópium – hangkritika A véső hangja
• Kolozsi László: Római harsonák Rózsa Miklós
• Csala Károly: A sodrástól távol Gaál István fotográfiái
TITANIC
• Baski Sándor: Vészjelzések a fedélzetről Titanic disztópiák
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Titanic
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány

• Ardai Zoltán: Nyári oktatás Kultmozi: Baleset
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: Zidane, az antihős Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Történelem: tarka és trendi Magyar plazma
KÖNYV
• Palotai János: A rajzoló rendező Eizenstein Erósza
KRITIKA
• Vincze Teréz: Irodalom a dobozban János és Viola; A veinhageni rózsabokrok
• Vízer Balázs: Forradalmi groteszk Liberté 56
• Gelencsér Gábor: Szerkesztői üzenet Tavasz, nyár, ősz
• Győrffy Iván: Asztali beszélgetések A hét főbűn (Bűnök ezek?)
• Takács Ferenc: Az istenek szomjaznak Felkavar a szél
• Wostry Ferenc: Mozik a 42. utcában Grindhouse
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fekete könyv
• Nevelős Zoltán: Melquiades Estrada három temetése
• Kolozsi László: Kubrick menet
• Pápai Zsolt: Zodiákus
• Vajda Judit: Transylvania
• Vízer Balázs: 23-as szám
• Herpai Gergely: Pókember 3.
• Klacsán Csaba: Megérzés
DVD
• Pápai Zsolt: A fantomlakó
• Pápai Zsolt: Jóasszony
• Tosoki Gyula: Néma gyilkos
• Alföldi Nóra: Hét vérfoltos orchidea

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Streamline mozi

Liza története

Alföldi Nóra

Istoria Lizy – ukrán, 2019. Rendezte és írta: Alexander Zhovna. Kép: Sergei Kolbinev. Szereplők: Mykola Perestiuk, Dasha Tvoronovich. Gyártó: Trueman Production. Forgalmazó: HBO. Feliratos. 11 perc.

 

Alexander Zhovna filmje minden túlzás nélkül olyan, mintha egy átlagos közép-kelet európai film elnagyolt paródiáját óhajtaná megvalósítani – mintha csak a Tóth Barnabás-Simonyi Balázs (terep)SZEMLE című rövidfilmjének ötletbörzéjét nézve az ukrán rendező gondosan jegyzetelt volna a cselekmény kidolgozásánál. Van itt minden: lassú filozofikus párbeszédek a szerelemről és a halálról, szerelem és halál, nyomor, romok és nemi erőszak. Ezen felül van benne még szerelem és halál, kiszolgáltatottak brutalizálása, fogyatékkal élők alázása, kiskutyák vízbe fojtása - sőt, valamikor a film első harmadában egy random dialóg közben, minden előzetes figyelmeztetés vagy következmény nélkül átszalad egy tucat jancsói ló a képen.

Liza egy down-kóros lány, akit nővére és annak mélyromantikus új barátja, Liza szerelmével együtt megszöktetnek az intézetből, hogy idilli családként együtt élhessenek az ukrán vidéken, távol a városi civilizációtól. Bármilyen varázslatos is a vidéki közeg, a falu népe nem tud mit kezdeni az új lakosokkal, és módszeresen teszi tönkre a szeretetteljes kis család életét. Zhovna filmjének keretéül egy mozis eszképizmust választott: a világ nyomorára a megoldást a főhősöknek a - szó szerinti - Chaplin filmekbe menekülés jelenti, a szereplők a dramaturgiailag hangsúlyos pontoknál egyszer csak belépnek a némafilmes világba, és közvetlen közelről figyelik az eseményeket. Ez a trükk azonban - az interakciók hiánya miatt - nem tud tartalommal feltöltődni, ráadásul felhívja a figyelmet a jelen idejű anyag alkalmanként fájdalmas operatőri komolytalanságaira. Mindemellett Zhovna a varázslatos szláv mesevilág elemeivel is él, főhősei letűnt korok romjain próbálnak boldogulni, mintha a húszas évek óta semmi sem történt volna azon kívül, hogy az idő elrágott mindent. Kizárólag emiatt működnek a film végén túláradóan érzelmes képek és fájdalmas tanulságok, amelyek így vagy úgy mégiscsak leterítik a nézőt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14593