KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/június
KRÓNIKA
• (X) : Filmkarc
• Kézdi-Kovács Zsolt: Madaras József (1937–2007)

• Schubert Gusztáv: Ha Philip K. Dick
• N. N.: Dick-adaptációk
• Kömlődi Ferenc: Android-fantáziák Philip K. Dick és az új robotika
MAGYAR MŰHELY
• Frivaldszky Bernadett: Tárgyiasult gondolatok Beszélgetés Banovich Tamással
• Kolozsi László: A hallható film Beszélgetés a hangról
• Balázs Gábor: Ópium – hangkritika A véső hangja
• Kolozsi László: Római harsonák Rózsa Miklós
• Csala Károly: A sodrástól távol Gaál István fotográfiái
TITANIC
• Baski Sándor: Vészjelzések a fedélzetről Titanic disztópiák
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Titanic
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány

• Ardai Zoltán: Nyári oktatás Kultmozi: Baleset
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: Zidane, az antihős Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Történelem: tarka és trendi Magyar plazma
KÖNYV
• Palotai János: A rajzoló rendező Eizenstein Erósza
KRITIKA
• Vincze Teréz: Irodalom a dobozban János és Viola; A veinhageni rózsabokrok
• Vízer Balázs: Forradalmi groteszk Liberté 56
• Gelencsér Gábor: Szerkesztői üzenet Tavasz, nyár, ősz
• Győrffy Iván: Asztali beszélgetések A hét főbűn (Bűnök ezek?)
• Takács Ferenc: Az istenek szomjaznak Felkavar a szél
• Wostry Ferenc: Mozik a 42. utcában Grindhouse
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fekete könyv
• Nevelős Zoltán: Melquiades Estrada három temetése
• Kolozsi László: Kubrick menet
• Pápai Zsolt: Zodiákus
• Vajda Judit: Transylvania
• Vízer Balázs: 23-as szám
• Herpai Gergely: Pókember 3.
• Klacsán Csaba: Megérzés
DVD
• Pápai Zsolt: A fantomlakó
• Pápai Zsolt: Jóasszony
• Tosoki Gyula: Néma gyilkos
• Alföldi Nóra: Hét vérfoltos orchidea

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Philadelphia

Hegyi Gyula

A Philadelphia megbízható elemekből szakszerűen összeszerelt produkció. Főhőse egy fiatal és sikeres jogász, aki a címbeli nagyváros legtekintélyesebb ügyvédi irodájában dolgozik. Ám egy nap kiderül róla, hogy AIDS-beteg és homoszexuális: s ekkor viharos gyorsasággal kidobják a cégtől. A betegség hatására cinikus yuppie-ból lázadóvá átszellemülő fiatalember bepereli egykori munkaadóját, s jogi képviseletére egy színesbőrű ügyvédet kér fel. Az AIDS-téma érzelmes mélabúval előadott jelenetei így némi öntudatos afroamerikai elkötelezettséggel társulnak, s egy látványos esküdtszéki tárgyalásban tetőződnek. Bármilyen meglepő, sima munkajogi per elevenedik meg a vásznon, melynek tétje – hazai kifejezéssel élve – a méltányos végkielégítés. De Hollywood éppen azért Hollywood, mert bármilyen témát – így az elbocsátott munkavállaló munkajogi perét is – érzelmes, heroikus és látványos történetként képes eladni. A jogi egészségügyi paravánok mögött mégis két férfi, két, az egész világgal szembeszálló hős időtlen amerikai történetét láthatjuk. Bár egyikük homoszexuális, másikuk pedig színesbőrű, mindez csak felszínes engedmény a kordivatnak, a kisebbségek iránti „politikai korrektségnek”. (Ami persze még mindig rokonszenvesebb, mint amilyen az ellenkezője lenne.) A lényeg továbbra is két kemény, mindenre elszánt, élelmes fickó harca a megállapodottak társadalma ellen. Ebben a harcban nincs igazán helye a szerelemnek. Nem véletlen, hogy a meleg ügyvéd barátja éppúgy súlytalan mellékszereplő, mint a színesbőrű kolléga felesége. Harc, férfibarátság, a hatalmasokkal és befutottakkal való leszámolás: ez a filmtípus lényege. Tanulságos látni, hogy a változó kordivat mögött mennyire rendíthetetlen maradt az amerikai kalandfilm öröksége. Farmerekre, aranyásókra, seriffekre, matrózokra és egyéb magányos férfiakra íródott ez a történet, mégha az új idők jeleként homokos és fekete szereplők váltják is fel a jólismert fehér machókat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1077