KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/június
KRÓNIKA
• (X) : Filmkarc
• Kézdi-Kovács Zsolt: Madaras József (1937–2007)

• Schubert Gusztáv: Ha Philip K. Dick
• N. N.: Dick-adaptációk
• Kömlődi Ferenc: Android-fantáziák Philip K. Dick és az új robotika
MAGYAR MŰHELY
• Frivaldszky Bernadett: Tárgyiasult gondolatok Beszélgetés Banovich Tamással
• Kolozsi László: A hallható film Beszélgetés a hangról
• Balázs Gábor: Ópium – hangkritika A véső hangja
• Kolozsi László: Római harsonák Rózsa Miklós
• Csala Károly: A sodrástól távol Gaál István fotográfiái
TITANIC
• Baski Sándor: Vészjelzések a fedélzetről Titanic disztópiák
• Bori Erzsébet: Láthatatlan emberek Titanic
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány

• Ardai Zoltán: Nyári oktatás Kultmozi: Baleset
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: Zidane, az antihős Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Történelem: tarka és trendi Magyar plazma
KÖNYV
• Palotai János: A rajzoló rendező Eizenstein Erósza
KRITIKA
• Vincze Teréz: Irodalom a dobozban János és Viola; A veinhageni rózsabokrok
• Vízer Balázs: Forradalmi groteszk Liberté 56
• Gelencsér Gábor: Szerkesztői üzenet Tavasz, nyár, ősz
• Győrffy Iván: Asztali beszélgetések A hét főbűn (Bűnök ezek?)
• Takács Ferenc: Az istenek szomjaznak Felkavar a szél
• Wostry Ferenc: Mozik a 42. utcában Grindhouse
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fekete könyv
• Nevelős Zoltán: Melquiades Estrada három temetése
• Kolozsi László: Kubrick menet
• Pápai Zsolt: Zodiákus
• Vajda Judit: Transylvania
• Vízer Balázs: 23-as szám
• Herpai Gergely: Pókember 3.
• Klacsán Csaba: Megérzés
DVD
• Pápai Zsolt: A fantomlakó
• Pápai Zsolt: Jóasszony
• Tosoki Gyula: Néma gyilkos
• Alföldi Nóra: Hét vérfoltos orchidea

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

303 magyar filmszínész

Senki sem tökéletes

Kelecsényi László

Ki került be, ki maradt ki? – minden lexikon kulcskérdésére e kötet egészen jó választ ad, a kifelejtettek száma csekély.

 

Mintha ajándékot kaptam volna. Mintha egy új ígéretes kapcsolat venné kezdetét. Örömmel tépem föl a fóliaborítást, pörgetem a nyomdafesték illatú lapokat. Még minden tökéletesnek látszik. Ragyognak a fényes oldalak. Elkezd az ember olvasni össze-vissza. Szerencsére ezt a könyvet nem kell az első oldalon kezdeni, persze végül betűről-betűre muszáj elolvasni.

Két kérdés merül föl minduntalan. Ki van/nincs benne? Milyen nívójúak a címszavak? Tizenhatan írták, és többségüknek valami köze van a Magyar Narancs hetilaphoz. Majdnem ugyanaz a társaság, amely ennek az előzmény-kötetét (303 magyar film – amit látnod kell, mielőtt meghalsz) írta. A szerkesztők azonosak: Bori Erzsébet és Turcsányi Sándor.

Tegyünk mellé 303 másik magyar színészt – biztatnak a szerkesztők az előszóban. Nem tennék. Azt szeretném, ha ebben lenne benne az a 303, akikről azt kell, hogy gondoljam, amit az alcím követel. Itt most egy talán mégsem egészen unalmas névsorolvasás következik. Kik a nagyon hiányzók? Ki került bele, csak azért, mert valakinek szíve csücske?

A legnagyobb hiány: Fedák Sári. Sehogyan sem értem, hogy a magyar színház- és filmtörténet első nagy, a fogalom igazi értelmében vett sztárja miként mellőztetett innen. Hiszen már bulváros népszerűsége okán is itt lenne a helye, és filmszerepe is van elegendő, hogy egy enciklopédia őrizze emlékét. Aztán nagyon hiányzik például Vaszary Piri, a komika-naiva, aki nélkül alig forgattak vígjátékot a harmincas években. Nem találom Benedek Tibort, a halhatatlan epizodistát, az egymondatos szerepek nagymesterét, sem a tragikus sorsú, és nemcsak ezért feledhetetlen Rozsos Istvánt. A modernek közül Szabó Lajos, a Megáll az idő buta iskolaigazgatója is jelentékeny filmemlékeket hagyott ránk. És Hernádi Judit vajon miért nincs a fényes-színes oldalakon? S vannak még nagy távolmaradók, akár a régi nagyságok (Lázár Mária, Kiss Ferenc), akár a modern időszak kiválóságai (Takács Kati, Gelley Kornél) közül. Nekem Pálos György (Megszállottak, Elveszett paradicsom, Kertes házak utcája) nélkül nincs modern magyar filmtörténet. Különben is az egyik legszebb orgánumú színészünk volt – élt ötven évet, felejtsük el. Miért is kéne? Kinek a javára? Mi közöm Putty Liához, ki épp csak átfutott a honi némafilm egén? Éva Bartók se köthető oly nagyon ide, Peter Lorre pedig a szerkesztők szerint is kakukktojás (jöhetne a többi, fél- és negyedmagyar sztár Tony Curtisszel az élükön).

A címszavak a hosszúságukkal is értékelnek: vannak egy-, két- és háromoldalas színészek. Gáti Katalin (nekem csak Kathleen Gati) két oldalt kapott, miközben Latabár Kálmán, Karády Katalin, Kiss Manyi, Őze Lajos csak egyet-egyet.

Aztán a szövegezés. Eperjes Károlyról politikai vitairatot olvashatunk. Zenthénél szükségesnek tartja a címszóíró megjegyezni, hogy utolsó évei nagy sikerét egy „hanyagmód összegányolt televíziós sorozatban játszotta”. Ha ez a Szomszédok, mit írna a szerző a ker-tévék szappanoperáiról? Különben is, mintha a kisportrék szövegezőinek Kádár-éra komplexusuk volna. Életkorunknál fogva személyes élményük alig, ezért aztán, ha kell, ha nem rúgnak egyet olykor a színészeken is. Legtöbben azért megpróbálják leválasztani a korról az embert, és a teljesítményt önmagában felmutatni; többnyire sikerül a bűvészmutatvány, különösen Turcsányi Sándornak és Vágvölgyi B. Andrásnak.

Az adatpontosság majdnem százszázalékos, néhány szeplő pettyezi csak a makulátlanságot. Szegény Horváth Teri oly csendesen ment el, hogy a szerkesztők észre sem vették. Zala Márkról is lehet tudni, hogy Márkus Lászlónak anyakönyvezték. A legdühítőbb azonban egy visszatérő szarvashiba: Latinovits Zoltán nem Szárszón, hanem Balatonszemesen vesztette életét.

Rongyszőnyeg; vidám és sokféle – vallja magáról a kötet előszava. Tényleg az: ám néhol fölfeslik a szövés. „Pronyó”, írja valaki Pécsi Ildikó kapcsán, egy zavaros mellékmondatban. Csak tudnám, mit akart mondani?


GABO Kiadó, 2009


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10065