KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Új idők vagy vidéki Hollywood Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Takács Ferenc: Véres játékok Joseph Losey
• N. N.: Joseph Losey (1909-1984)
• Baski Sándor: Pamflet mozgóképre Brit politikai utópiák
• Varró Attila: Feltételes mód Háborús játék
• Géczi Zoltán: Angol hidegvérfürdő Brit horrorfilmek újhulláma
• Földényi F. László: A gyanakvás tükrei NDK – visszanézve
• Turcsányi Sándor: Fal adja a másikat Szemrevaló – Új német filmek
• Németh György: Antik mozi Ókor a filmeken
• N. N.: Antik mozi
• Kovács Marcell: Csatazaj 300
• Molnár Gál Péter: Egy kövér ember meséi Huszár Pufi élete és halála
• Huszár Károly: Pufi Amerikában
FESZTIVÁL
• Bársony Éva: Angyalok és kísértetek Berlinale
• N. N.: Berlinale 2007
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Új kvíz, régi örömök Magyar plazma
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Össznemzeti kánon 303 magyar film…
KRITIKA
• Lengyel Nagy Anna: Privát királynő Miss Universe, 1929
• Reményi József Tamás: A fősodor Minden másképp van
• Vajda Judit: Bírák és vamzerek Nincs kegyelem
• Schubert Gusztáv: Magyar zagyva Az öszödik pecsét
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az álom tudománya
• Vincze Teréz: A 13-as
• Ardai Zoltán: Bajnokok
• Vízer Balázs: 56 csepp vér
• Herpai Gergely: Az utolsó jelentés
• Vajda Judit: Felforgatókönyv
• Mátyás Péter: Vadidegen
• Vízer Balázs: Orvlövész
DVD
• Kovács Marcell: Lucio Fulci horrorfilmjei
• Csillag Márton: Marie-Antoinette
• Tosoki Gyula: Bobby Long
• Pápai Zsolt: Különleges történetek

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kis virtuóz

Vincze Teréz

 

A vége főcím alatt próbálok úrrá lenni döbbenetemen és meglátni ebben a filmben azt a Chen Kai-gét, aki egykor az Isten veled, ágyasom! című remeket összehozta. Korábbi filmjei alapján sem volt kérdés, hogy a melodrámai hangütés, a felfokozott érzelmek művészetének szerves részét képezik, de a jobban sikerült darabokban mindettől mégis egyfajta távolságot tartott (például a választott történelmi korszakból adódóan, a kosztümös darabok nyújtotta jótékony absztrakció révén). A Togetherben azonban áttételek nélkül zúdul ránk a – nincs erre más szó – giccses cselekményfordulatok és operatőri „fogások” formájában egyaránt.

A történet egy 13 éves kisfiúról szól, aki apjával vidékről a fővárosba utazik, hogy felvételt nyerjen a legkiválóbb zeneiskolába, mivel igen tehetségesen játszik hegedűn. A felvétel azonban nem csak a tehetségen múlik, úgyhogy végül a nagyon egyszerű, de annál elszántabb apának kell rávennie egy „eltékozolt tehetségű”, lerobbant zenetanárt, hogy a fiút tanítsa. Egy idő után azonban az apa úgy látja, csak egy menő, sztárcsináló mesterrel lehet fiából igazi zenei nagyság, úgyhogy bekönyörgi a gyereket egy divatos mentorhoz. Mindez persze korántsem csak a gyerek érdekében történik, hanem azért, hogy méretes tanulságokat vonhassunk le a „régi” (az egyszerű vidéki emberek, a lerobbant zenetanár világa) és az „új” Kína (elegáns lakásban, nyugati bútorok közt, nyugati módon karriert menedzselő sztártanár) között. Ehhez jön még a kamaszfiú szexuális eszmélésének jegyében egy idősebb szomszédnő iránt érzett romantikus vonzalom, a karrierépítés érdekében a kortársaival való versengés kegyetlensége. Azt meg már el sem árulom, végül mi derül ki az ifjú csodagyerek származásáról, mert lehet, hogy el sem hinnék.

A sok szívszorító, tanulságtól duzzadó epizódot hihetetlenül szörnyű színészi játék – többek között sajnos a rendező (procc zenetanár) és kedves felesége (a szomszéd lány) révén –, és egészen elviselhetetlen fényképezési megoldások (az operatőr számára az ellenfény alkalmazása a legfőbb drámai kifejező eszköz) teszik szinte már szürreálissá.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4827