KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Új idők vagy vidéki Hollywood Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Takács Ferenc: Véres játékok Joseph Losey
• N. N.: Joseph Losey (1909-1984)
• Baski Sándor: Pamflet mozgóképre Brit politikai utópiák
• Varró Attila: Feltételes mód Háborús játék
• Géczi Zoltán: Angol hidegvérfürdő Brit horrorfilmek újhulláma
• Földényi F. László: A gyanakvás tükrei NDK – visszanézve
• Turcsányi Sándor: Fal adja a másikat Szemrevaló – Új német filmek
• Németh György: Antik mozi Ókor a filmeken
• N. N.: Antik mozi
• Kovács Marcell: Csatazaj 300
• Molnár Gál Péter: Egy kövér ember meséi Huszár Pufi élete és halála
• Huszár Károly: Pufi Amerikában
FESZTIVÁL
• Bársony Éva: Angyalok és kísértetek Berlinale
• N. N.: Berlinale 2007
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Új kvíz, régi örömök Magyar plazma
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Össznemzeti kánon 303 magyar film…
KRITIKA
• Lengyel Nagy Anna: Privát királynő Miss Universe, 1929
• Reményi József Tamás: A fősodor Minden másképp van
• Vajda Judit: Bírák és vamzerek Nincs kegyelem
• Schubert Gusztáv: Magyar zagyva Az öszödik pecsét
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az álom tudománya
• Vincze Teréz: A 13-as
• Ardai Zoltán: Bajnokok
• Vízer Balázs: 56 csepp vér
• Herpai Gergely: Az utolsó jelentés
• Vajda Judit: Felforgatókönyv
• Mátyás Péter: Vadidegen
• Vízer Balázs: Orvlövész
DVD
• Kovács Marcell: Lucio Fulci horrorfilmjei
• Csillag Márton: Marie-Antoinette
• Tosoki Gyula: Bobby Long
• Pápai Zsolt: Különleges történetek

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hosszú út lefelé

Varró Attila

A Long Way Down – brit, 2014. Rendezte: Pascal Chaumeil. Írta: Nick Hornby regényéből Jack Thorne. Kép: Ben Davis. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Pierce Brosnan (Sharp), Imogen Poots (Jess), Toni Collette (Maureen), Aaron Paul (JJ). Gyártó: Wildgaze Films. Forgalmazó: A Company Hungary. Szinkronizált. 96 perc.

 

Nick Hornby könyvben és vásznon egyaránt sikeres Fixáció-trilógiája késői serdülés-történeteivel a társas kapcsolatokat jelölte meg kiútként a megszállottság szigetlétéből, legyen az pop, foci, nőcsábászat: ötödik regénye, a Hosszú út lefelé látszólag ugyanezt a menekülőpályát nyitja meg négy életunt hőse számára, akik egy londoni felhőkarcoló tetején összetalálkozva úgy döntenek, hat hétre felfüggesztik a nagy ugrást, hogy a hosszabb utat választva, egymás megértésén/segítésén át térjenek vissza a földre. Hornby azonban mind a kétértelmű címmel, mind a végkifejlet sötét tónusaival jelezte, hogy ezen a ponton már több kell a sikerhez egy kiskölyök segítésénél vagy új zenei pályánál – sőt négy narrátor-karaktere az emberi összefogás metaforája helyett inkább egy-egy oldalát jelenti a szerző egyszemélyes démonának: a médiacélponttá vált tévés celeb a hírnév átkát, a kétségek gyötörte édesanya a fogyatékos gyerek nevelését, a frusztrált fruska a hiábavaló lázadásokat, a depressziós amerikai rocker pedig a művészi kudarcot.

Eddigi két esküvői komédiájából ítélve (Szívrablók, Tökéletes terv) a francia Pascal Chaumeil legfeljebb a popslágerek iránti rajongásban osztozik az angol íróval: hőspárosai egzotikus kalandok közepette, roppant valószínűtlen konfliktusok ellenében csapódnak össze a happy endre, leharcolt legénylakások kanapéin zajló keserű élveboncolások helyett a Szerelem angyalszárnyain suhanva ötcsillagos szállodák közt. Így aztán alig meglepő, hogy mit sem tudott kezdeni a kezébe adott sűrű, rögszagú alapanyaggal, és az érdes Hornby-humor megszelídítésén túl könnyed tanmesét kanyarított belőle az Életben rejlő értékek felismeréséről, nem csak kiejtve a legdrámaibb fordulatokat (megrázó anyai felismeréstől a csoportos intervenció fiaskójáig), de akár visszájára fordítva őket (lásd az ismeretlen öngyilkosságából írt könnyes megmentést). Míg a gall elődök óvatos szubverzitása is hiányzik a brit bérmunkából: immár bőven elég egy románc és pár pszichológus az ölmeleg epilógushoz, a légvonalnál is rövidebb útra szavazva a lélekemeléshez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11901