KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Új idők vagy vidéki Hollywood Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Takács Ferenc: Véres játékok Joseph Losey
• N. N.: Joseph Losey (1909-1984)
• Baski Sándor: Pamflet mozgóképre Brit politikai utópiák
• Varró Attila: Feltételes mód Háborús játék
• Géczi Zoltán: Angol hidegvérfürdő Brit horrorfilmek újhulláma
• Földényi F. László: A gyanakvás tükrei NDK – visszanézve
• Turcsányi Sándor: Fal adja a másikat Szemrevaló – Új német filmek
• Németh György: Antik mozi Ókor a filmeken
• N. N.: Antik mozi
• Kovács Marcell: Csatazaj 300
• Molnár Gál Péter: Egy kövér ember meséi Huszár Pufi élete és halála
• Huszár Károly: Pufi Amerikában
FESZTIVÁL
• Bársony Éva: Angyalok és kísértetek Berlinale
• N. N.: Berlinale 2007
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Új kvíz, régi örömök Magyar plazma
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Össznemzeti kánon 303 magyar film…
KRITIKA
• Lengyel Nagy Anna: Privát királynő Miss Universe, 1929
• Reményi József Tamás: A fősodor Minden másképp van
• Vajda Judit: Bírák és vamzerek Nincs kegyelem
• Schubert Gusztáv: Magyar zagyva Az öszödik pecsét
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az álom tudománya
• Vincze Teréz: A 13-as
• Ardai Zoltán: Bajnokok
• Vízer Balázs: 56 csepp vér
• Herpai Gergely: Az utolsó jelentés
• Vajda Judit: Felforgatókönyv
• Mátyás Péter: Vadidegen
• Vízer Balázs: Orvlövész
DVD
• Kovács Marcell: Lucio Fulci horrorfilmjei
• Csillag Márton: Marie-Antoinette
• Tosoki Gyula: Bobby Long
• Pápai Zsolt: Különleges történetek

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Határsáv

Irodalmi trailerek

„Hamarosan a könyvesboltokban”

Baski Sándor

Tűnjön bármilyen abszurdnak is az ötlet, de tény: ma már az előzetesekhez is előzetesek készülnek. A hollywoodi stúdiók marketingkampányainak olyannyira kiemelt részét jelentik az audiovizuális kedvcsinálók, hogy a legjobban várt premierfilmek trailereit külön teaserek vezetik fel. Nem csoda, ha látva a filmelőzetesek sikerét, a könyvkiadók illetékeseiben is felmerült a gondolat: miért ne készülhetnének az irodalmi alkotásokhoz is trailerek?   

Az ötletet a konzervatívabb könyvfogyasztók talán ugyanolyan abszurdnak minősítik, mint az előzeteseket felvezető előzeteseket, noha nem nehéz érveket találni a „műfaj” létjogosultsága mellett. A legelső kérdés, amely a könyvtrailerekkel kapcsolatban felmerülhet, hogy miként kerül a csizma az asztalra, avagy miért kellene az írott szöveget mozgóképpel propagálni? Az olvasók jó része valójában eddig is részben a vizuális kedvcsináló – azaz a borító – alapján figyelt fel egy-egy könyvre. Másfelől az írók és a kiadók, amennyiben céljuk, hogy minél több példányt értékesítsenek, nem hagyhatják figyelmen kívül azt a tényt, hogy képkorszakban élünk – a különféle médiacsatornáknak és a képrögzítő eszközöknek köszönhetően egyre nagyobb teret nyer a vizuális kommunikáció.

A könyvtrailerek elgondolása tehát nem az ördögtől való, az adaptációs munkát azonban nem lehet megspórolni. A mai, standardizált filmelőzetesek formai és tartalmi sajátosságai hosszú évtizedek alatt alakultak ki, a (műfaji) könyvek trailereinek alkotói többnyire ezeket a szabályokat próbálják szolgai módon lemásolni, anélkül, hogy feltennék a kérdést, mi is a pontos cél. A másodvonalbeli színeszekkel vagy műkedvelő amatőrökkel forgatott, bombasztikus zenei aláfestéssel megtámogatott, a történetet klipszerű stílusban zanzásító előzetesek akár meg is győzhetik arról a nézőt, hogy a könyv története épp oly izgalmas, mint egy hollywoodi filmmé. Éppen csak azt nem tudják illusztrálni, hogy a sztorit miért pont szövegformában lenne érdemes fogyasztani. A néző joggal gondolhatja úgy: ha a reklámozott regény ennyire filmre kívánkozik, akkor talán érdemesebb megvárni a moziadaptációt.

Hasonló technikával készülnek, de egy fokkal elegánsabbak azok a könyvtrailerek, amelyek a történet szinopszisának ismertetése helyett csak a cselekmény egyik részletét – többnyire az alaphelyzetet – emelik ki, erős hangulatfestéssel, illetve azok, amelyek – valódi teaser gyanánt – szándékosan homályban tartják a nézőket. Krimik esetében akár működhet is ez a megoldás – a néző, ha válaszokat akar kapni a rejtélyekre, kénytelen megvenni a könyvet. A dilemma azonban ugyanaz, mint a klasszikus hollywoodi mintákat másoló könyvelőzeteseknél: mennyiben képesek ezek a vizuális kedvcsinálók reprezentálni az írott szöveget?

Az olvasás élménye alapjaiban különbözik a filmfogyasztás aktusától. Utóbbi esetben egy készen kapott, vizuálisan kidolgozott világba leshetünk bele, egy könyv esetében azonban, az író útmutatásai alapján, magunk építjük fel a fikció univerzumát. A látványos, legapróbb részletekig kidolgozott, a szereplőket markáns színészarcokkal megszemélyesítő könyvelőzetesek épp attól fosztják meg a reménybeli olvasót, ami az irodalom legnagyobb vonzereje: a képzelet szabadságától. Az ideális könyvtrailernek valójában nem, vagy nem elsősorban a történetet kellene eladnia, hanem az olvasás élményét, az adott mű hangulatát, stílusát lefordítania a vizualitás nyelvére.

A filmelőzeteseket gyakran vádolják azzal – nem minden alap nélkül –, hogy megvezetik a nézőket. Hitelességük mégsem vitatható el, hiszen a filmből vett képsorokat használják fel. Ugyanez – vagyis a szövegrészletek beépítése – a könyvtrailerek esetében még nem feltétlenül evidencia, noha a mű stílusát így lehet a legbiztosabban érzékeltetni. Tény, hogy a saját szövegét felolvasó író nem jelent lehengerlően izgalmas látványt, létezik azonban más megoldás is, amelyre a Thomas Pynchon Inherent Vice című noirjához forgatott előzetes jelenti a legjobb példát. Miközben a regény – az író által megszólaltatott – magánnyomozó narrátora mesél saját magáról és a helyről, ahol él, egy hangulatos montázst láthatunk a történet főbb helyszíneiről. A trailer duplán sikeres, hiszen úgy rántja be nézőjét a könyv és a főhős világába, hogy közben nem köti gúzsba a leendő olvasó képzeletét, ellenkezőleg: teret nyit számára.

A megfelelő egyensúlyt egyelőre kevés alkotó képes megtalálni – erről tanúskodnak a Prae.hu által meghirdetett első Jövőnéző könyvtrailer-versenyre beérkezett pályamunkák is. A fikciós művekhez sokan hollywoodi típusú előzeteseket forgattak, míg a spektrum másik végén a lírai kötetekhez készült artisztikusabb, kísérleti jellegű trailerek találhatóak. Utóbbiak közt akad több esztétikailag figyelemreméltó próbálkozás is, a kérdés csupán az, hogy elsődleges céljukat, a marketing funkciót is képesek-e betölteni. Abból ítélve, hogy ezek az alkotások általában jóval túllépik az előzetesek megszokott két és félperces időtartamát, legalábbis kétséges, hogy mennyire lennének hatékonyak a gyakorlatban.

A legjobb megoldást gyaníthatóan a Reanimation Stúdió találta meg. A Móra Könyvkiadó köteteihez készített előzeteseik rövidek (egyik sem hosszabb 60 másodpercnél), hűen reprezentálják a mesék világát (a könyvek illusztrációit fejlesztik animációvá), a célközönséghez szólnak (gyerekek narrálják őket) és maga a termék, vagyis a könyv is megjelenik bennük – a legtöbb pályázó a kreatív energiák szabadon engedése közben erről az apróságról megfeledkezett.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11202