KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Új idők vagy vidéki Hollywood Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel

• Takács Ferenc: Véres játékok Joseph Losey
• N. N.: Joseph Losey (1909-1984)
• Baski Sándor: Pamflet mozgóképre Brit politikai utópiák
• Varró Attila: Feltételes mód Háborús játék
• Géczi Zoltán: Angol hidegvérfürdő Brit horrorfilmek újhulláma
• Földényi F. László: A gyanakvás tükrei NDK – visszanézve
• Turcsányi Sándor: Fal adja a másikat Szemrevaló – Új német filmek
• Németh György: Antik mozi Ókor a filmeken
• N. N.: Antik mozi
• Kovács Marcell: Csatazaj 300
• Molnár Gál Péter: Egy kövér ember meséi Huszár Pufi élete és halála
• Huszár Károly: Pufi Amerikában
FESZTIVÁL
• Bársony Éva: Angyalok és kísértetek Berlinale
• N. N.: Berlinale 2007
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Új kvíz, régi örömök Magyar plazma
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: Össznemzeti kánon 303 magyar film…
KRITIKA
• Lengyel Nagy Anna: Privát királynő Miss Universe, 1929
• Reményi József Tamás: A fősodor Minden másképp van
• Vajda Judit: Bírák és vamzerek Nincs kegyelem
• Schubert Gusztáv: Magyar zagyva Az öszödik pecsét
LÁTTUK MÉG
• Kolozsi László: Az álom tudománya
• Vincze Teréz: A 13-as
• Ardai Zoltán: Bajnokok
• Vízer Balázs: 56 csepp vér
• Herpai Gergely: Az utolsó jelentés
• Vajda Judit: Felforgatókönyv
• Mátyás Péter: Vadidegen
• Vízer Balázs: Orvlövész
DVD
• Kovács Marcell: Lucio Fulci horrorfilmjei
• Csillag Márton: Marie-Antoinette
• Tosoki Gyula: Bobby Long
• Pápai Zsolt: Különleges történetek

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A HR-menedzser

Forgács Nóra Kinga

The Human Resources Manager – izraeli-német-francia, 2010. Rendezte: Eran Riklis. Írta: Abraham B. Jehoshua regényéből Noah Stollman. Kép: Rainer Klausmann. Zene: Cyril Morin. Szereplők: Mark Ivanir (HR manager), Gila Almagor (Özvegy), Reymond Amsalem (Az elvált), Noah Silver (A fiú). Gyártó: 2-Team / EZ Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 103 perc.

Izrael 2011-es Oscar-nomináltja tragikomikus road movie, melynek főszereplője – korunk hőse – a HR-menedzser, aki ez esetben egy jelentős jeruzsálemi sütőipari cégnél áll alkalmazásban. Egyre abszurdabb színezetet öltő (ki)küldetéseinek célja, hogy jó fényben tüntesse fel vállalatát abban a (a média és saját főnöke által gerjesztett) kommunikációs zűrzavarban, amit egy öngyilkos merényletben életét vesztő állítólagos alkalmazottuk halála generál.

Eran Riklis (A szíriai menyasszony, Citromfa) legújabb filmje, A HR-menedzser a szoros határidőkre feszülő szüzsé és rejtélyorientált elbeszélés ígéretével politikailag is aktuális zsánerdarabként mutatkozik be a felütésben. Ez az illúzió hamar szertefoszlik. A társadalmat olykor szatirikus éllel ábrázoló, a személyes motivációkat mozaikosan, érdeklődést keltően kibontó képsorok és jól pozícionált csavarok hozzák mozgásba a cselekményt: mire a HR-menedzser fényt derít az állítólagos alkalmazott, a bevándorló Julia tisztázatlan státuszának okaira, addigra főnöke már azt kéri tőle, hogy kísérje el a cég halottját méltó módon végső nyughelyére.

A furcsa utazás Jeruzsálemből Romániába vezet. Hatását gyengíti, hogy éppoly kevéssé ismerjük meg főszereplőinket: a HR-menedzser és a rejtély fókuszát, Júliát, mint amennyire felületes az a kép, amelyet Izrael terrorfenyegetés és felelősségvállalás által meghatározott szociális fóbiáiról vagy kommunikációs nehézségeiről kapunk. A kelet-európai térség mesékbe illő egzotikus tájként tűnik fel romantikus mód egyénített, vagy komikusan elrajzolt szereplőkkel. Hiába a helyenként telibe találó fekete humor és az érzelmileg már-már melodrámába illő módon terhelt kapcsolati háló, A HR-menedzser igazi lényege záró képsorában mutatkozik csak meg: egy abszurd gegben konzerválja hősei egyéniségének titkát, és ezáltal válik egy korszak mementójává.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10597